| ||||||||||||||||||
![]() | – ![]() Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült. GYARMATI LÁSZLÓ (Balassagyarmat, 1921. ápr. 18. – Madrid, 1980. szept. 1.): gyógyszerész, egyetemi tanár, új eljárások kidolgozója a gyógyszerek felszívódásának vizsgálatára. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett gyógyszerész diplomát 1949-ben. 1950-ben a Gyógyszeripari Kutatóintézet munkatársa lett. A hazai morfingyártással és mellékalkaloidák kinyerésével foglalkozott, s gyógyszertechnológiai csoportot hozott létre. 1955-től az Egészségügyi Tiszti Iskolán oktatott hivatásos tisztként, majd a Magyar Néphadsereg egészségügyi szolgálatának kutatóintézetében dolgozott. Itt toxikológiai-klinikai laboratóriumot hozott létre, új eljárásokat dolgozott ki a gyógyszerek felszívódásának vizsgálatára. 1971-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a Semmelweis Orvostudományi Egy. (SOTE) Gyógyszerészeti Intézetébe, később dékánhelyettes is lett. A Gyógyszerészet és az Acta Pharmacatica Hungarica című folyóiratok szerkesztő-bizottságának volt tagja.
(részlet)
Az Intézet története
A Gyógyszerészeti Intézet első igazgatója Mozsonyi Sándor volt, akinek nevéhez az önálló Gyógyszerésztudományi Kar megalapítása, valamint a gyógyszerkészítés egyetemi oktatásának megalapozása fűződik. 1962-ben, Pandula Egon vette át a tanszék vezetését, jó kapcsolatokat kiépítve a gyógyszeripar prominens szakembereivel. Korai halálát követően 1970-ben Gyarmati László került a tanszék élére, aki megkísérelte a gyógyszerkészítmények gyártásának biofarmáciai oldalát mind az elmélet, mind a gyakorlat vonatkozásában művelni. | ![]() ![]() | ![]() | |||||||||||||||
|