Jeles Napok - Grastyán Endre születésnapja

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

GRASTYÁN ENDRE (Őriszentpéter, 1924. febr. 25. – Pécs, 1988. jún. 17.): idegfiziológus, egyetemi tanár, különösen jelentősek a hippocampus működésével és a játék élettani és lélektani háttere foglalkozó kutatásai.

A Pécsi Orvostudományi Egyetemen (POTE) szerzett orvosi diplomát. Kutatói pályáját Lissák Kálmán intézetében kezdte. Az 1950-es években jelentős eredményeket ért el az elektrofiziológiai és magatartás-kutatási módszerek meghonosításában és továbbfejlesztésében. Részt vett 1959-ben New York-ban a Macy-alapítvány szimpóziumán, ahol a hippocampus és a magasabb idegtevékenység címen tartott előadást. Abban az évben Los Angelesben az UCLA agykutató-intézetben dolgozott, 1964-ben az Academia Leopoldina külföldi tagjai közé választotta. 1976-ban az MTA doktori fokozatát nyerte el Orientáció és megóvás című értekezésével. 1978-tól a POTE Élettani Intézetének igazgatója és az ott működő MTA Idegélettani Tanszéki Kutatócsoport irányítója volt. Mint az Akadémia levelező tagja A játék neurobiológiája címenen tartotta székfoglaló előadását. Elnöke volt az MTA Neurobiológiai Bizottságának, tagja az Acta Physiologica Hungarica című folyóirat szerkesztőbizottságának. 1963-ban akadémiai jutalommal, 1975-ben Schaffer-, 1978-ban Ranschburg-emlékéremmel tüntették ki.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Szász Judit: A játék szerepe az ember (és az állat) életében

(részlet)

Sokkal érdekesebb és tudományosan megalapozottabb a Grastyán Endre-féle neuropszichológiai játékmegközelítés. „A játékot – állítja Grastyán – olyan funkcióként definiálhatjuk, amelyben az organizmus egy kívánt természetes vagy kreált cél elérése elé saját maga állít akadályokat, és ezzel az intenzív örömérzés indukciójának tetszés szerint reprodukálható feltételeit teremti meg.” Azért is érdekes ez a gondolatmenet, mert benne nemcsak a gyermek játékáról van szó, hanem általában az organizmuséról, ami emberi vagy állati lényre egyaránt kiterjeszthető. A jelenségmagyarázat így folytatódik: „Az aktivációs rendszerek, a homeosztatikus rendszerek és a motivációs rendszerek összműködése által az exploráció és a játék egy extrém és elfogulatlan nyitottsággal mintegy készen áll az információ felvételére, feldolgozására, a belső képzetrendszerek szervezésére, mentális operációkra és nem kevesebbre, mint a kreativitásra. […] így válik a játék általános aktivitási formává.”

Forrás: Korunk, 2001. 10. szám