JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 14.Névnap: Szilárda
    
 
Hónapok
 

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.


FALLER GUSZTÁV (Hegybánya, 1892. febr. 23. – Vác, 1968. júl. 22.): bányamérnök, földgázkutató, számos hazai gyógy- és melegfürdő kialakítását lehetővé tévő mélyfúrás irányítója.

A selmecbányai Bánya- és Kohómérnöki Főiskolán 1914-ben szerzett oklevelet. Katonaként vett részt az I. világháborúban. 1919-től a Nagyalföldi Magyar Királyi Bányászati Kutatónál dolgozott mint üzemi mérnök, majd 1922-től hivatalvezetőként a földgázkutató mélyfúrásokat irányította. 1938-tól az Ipari Minisztérium bányászati ügyosztályán a bükkszéki olajbányászat, valamint a mezőkövesdi és a kőrösmezői olajkutatás referense volt. A II. világháború után az Iparügyi Minisztérium egyik megszervezője volt, 1948. júniustól a bányászati osztályt vezette. 1949. júliustól a Nehézipari Minisztériumban dolgozott, majd az év végén a Bányászati Kutatási és Mélyfúrási Nemzeti Vállalat dolgozója lett. 1951-53 között a Mélyfúró Ipari Tröszt osztályvezetője volt, s a komlói szénfúrásokat irányította nyugalomba vonulásáig, 1958-ig. Ő vezette a Pávai Vajna Ferenc által kitűzött két hajdúszoboszlói mélyfúrást 1924-1930 között, s az utóbbi volt Európában az akkori egyik legmélyebb fúrás, amelynek eredménye a 78 °C-os jódos-sós víz. Hasonló eredménnyel zárult az 1929-34 között végzett két debreceni mélyfúrás is, amelyek eredménye a 63-65 °C-os jódos-sós víz. A fentiek mellett még jó néhány mélyfúrás irányítása fűződik a nevéhez, amellyel számos hazai gyógy- és melegfürdő kialakítását tette lehetővé. Érdemei elismeréséül a Nemzetközi Mélyfúrási Egyesület dísztagjává választották. 1947 után szaktudását kevéssé tudta kamatoztatni, az ipar vezetői a kőolajkitermeléssel kapcsolatos tanácsaira már nemigen hallgattak.

Faller Gusztáv: „Jó Szerencsét!” – Bányászat Magyarországon
(részlet)
Különleges műszaki megoldások a szénbányászatban

A századfordulón gyors ütemben fejlődő tatabányai szénbányászatban egyre gyakoribb öngyulladásos bányatüzek leküzdésére ültette át Sziléziából 1903-ban Ranzinger Vince (1856-1933) bányaigazgató a Pennsylvániában kialakult iszaptömedékelési eljárást. Ennek lényege, hogy e célra alkalmas homokot a külszínen vízzel zagyosítanak, ezt csőhálózaton a bányába vezetik. A zagy nem csak tűz-elfojtásra, hanem a bányaüregek homokkal kitöltésére is alkalmas, megakadályozva ezzel a beomlásukat és az ezzel járó külszín-károsító kőzetmozgásokat. Így sikerült 1924-ig egy évtized alatt a vasúti forgalom akadályozása nélkül kitermelni a Budapest-hegyeshalmi vasútvonal alatti vastag szénvagyont, ami Európa-szerte elismert műszaki teljesítménynek számított. Az eljárást később csaknem valamennyi szénmedencében több mint fél évszázadig alkalmazták.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal