| ||||||||||||||||||
![]() | – ![]() Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült. FALKA SÁMUEL, (Fogaras, 1766. máj. 4. – Buda, 1826. jan. 20.): betűmetsző és rézkarcoló, a magyar betűmetszés és a nyomdai sztereotípia mestere. Nagyszebenben kezdett rajztanulmányaihoz, majd 1791-től Bécsben főképpen betűmetszéssel foglalkozott. Itt ismerkedett meg a sztereotípiával. 1798-ban hazatérve a budai Egyetemi Nyomdában „anyabetű véső és betűöntési ügyelő” lett. Itt fejlődött a magyar betűmetszés egyik legnagyobb mesterévé. Betűi – különösen nemes vonalvezetésű klasszicista antikvái – felveszik a versenyt a külföld legszebb termékeivel. Kb. 1830-ig az általa megformázott betűkkel készültek az Egyetemi Nyomda legízlésesebb kiadványai. A nyomdai sztereotípiának is ő volt az első hazai mestere.
(részlet)
A budai Egyetemi Nyomda
Mária Terézia 1777-ben az Egyetemi Nyomda egy részét Nagyszombatról Budára telepítette, majd 1779-ben a tankönyvkiadásra kizárólagos szabadalmat adott részére. Ez óriási lehetőséget nyújtott a nyomda számára, amivel hosszú évekig – főként a nyomda belső személyi, vezetési gondjai és anyagi problémái miatt – csak részben tudtak élni. Az évszázad utolsó évei azonban eredményes fordulatot hoztak: 1795-ben felvásárolták a cirill betűs bécsi Novákovics-nyomdát, így a felszereléssel együtt a nyomda általános privilégiumot kapott a keleti nyelvű nyomtatványok megjelentetésére; 1797-ben megszüntették a sorvadozó nagyszombati műhelyrészleget; a nyomda és a hozzá kapcsolódó betűöntő üzemének bővítésére betűmetsző műhely szervezését határozták el, melynek vezetésére 1798-ban szerződtették Bikfalvi Falka Sámuelt. 1804-ben a nagy irodalmi műveltségű és széles látókörű Sághy Ferencet kinevezték a nyomda gondnokává. Az ő igazgatása alatt adták ki a korszak legjobb magyar íróinak műveit is, igen szép kivitelben. A 19. század első két évtizede az Egyetemi Nyomda életében Sághy és Falka korszakának tekinthető. | ![]() ![]() | ![]() | |||||||||||||||
|