JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 11.Névnap: Árpád
    
 
Hónapok
 
Nádasdladány – felújítás közben (fotó: Vimola Ágnes)

Nádasdladány – felújítás közben (fotó: Vimola Ágnes)

Az Európai Tanács kezdeményezésére a tagországok részvételével 1991 óta minden év szeptemberében megrendezésre kerül az EURÓPAI ÖRÖKSÉG NAPOK — NYITOTT KAPUK című program. Ma már Európa szinte minden országa kitárja öröksége kapuit a nagyközönség számára. Ennek az akciónak a lényege az Európában élő népek identitástudatának őrzése és a kulturális örökség megismertetése. Múzeumok, emlékhelyek és műemlékek nyílnak meg ilyenkor a közönség számára: az ingyenes látogatás lehetővé tétele a cél, főként olyan intézmények esetében, amelyekbe más alkalommal nemigen lehet bejutni. Magyarország 1992-ben csatlakozott e rendezvénysorozathoz.

A Magyar Múzeumok honlapja
A világ múzeumai – linkgyűjtemény
INTERKULTURÁLIS…
(gyűjtőoldal)
Az interkulturális tanulás és az európai értékek
(tanulmány)

Notre Dame - Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes István)

Notre Dame - Párizs, Franciaország (Fotó: Legeza Dénes István)

Faludy György: Egyesült Európa
(részlet)
Már nem látom több színben, csak fekete-fehéren.
Ott álltam a malomban ezelőtt hetven évvel
Zsolnán. A liszt mint könnyű porhó, gyengéden szállt rám.
Szemközt molnár nagyapám ezüstben, mint egy császár.
Ő volt a Páneurópa mozgalom vezetője
helyben. Szeliden beszélt. Sohase féltem tőle.
„A földrész egyesül majd. Boldog, békés és szép lesz.
Én aligha érem meg. Te biztosan megéred.”
Kosztolányi Dezső: Európa
(részlet)
Ó, ősi világrész,
te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,
lelkek nevelője, illatokat és ízt
szűrő, csodatévő, nagyhomlokú, könyves,
vén Európa.
Ha mostoha is vagy, viaskodom érted
és verlek a számmal és csókkal igézlek
és szókkal igázlak, hogy végre szeress meg.

Juhász Ferenc: A múzeumok szerelme
(részlet)

Én hiszek a múzeumok értelmében. Értelmében és hivatásában. Hivatásában és szépségében. Nem az idő kriptái a múzeumok! Nem a történelem halottas-könyvei! Nem a múlandóság szarkofágjai! Én hiszek bennük, mert nemcsak a jövőben hiszek, de hiszek a múltban. A múzeumok éppúgy az élet jelentései, mint a természet, mint a társadalmak, mint az ember. A múzeumok éppúgy lét-önmagunkat őrzik, mint a mítoszok, az őskönyvek és az époszok. Nemcsak a természet kőzet-maradványait, a kővé-vált csontokat, tollakat, pikkelyeket, leveleket, virágporokat és koponyákat, nemcsak az ősi tegnap kő-üzeneteit őrzik, de őrzik az emberiség tegnapi-önmagát is: az álmokat, hiteket, vágyakat, mámorokat, bűnöket, önzéseket, tébolyokat, gyalázatokat, szerelmeket és halálokat. Ha jutok bárhova is a világon: mindíg megnézem a múzeumokat. Önmagamat keresem bennük, titkos létem volt tartalmait. A Föld-lét tegnapi hangjait, amelyek némák ugyan, mint a kő-kürtök, megkövesedett trombiták, amelyeket kőszájjal kő-katona fúj, de ezek a kő-hangok, kő-rivalgások mégis az eleven vér áramlását és bársony-áradását hozzák, az anyag csoda-virágzását, az emberiség-szellem virágzó mámorát.

Somlyó György: Óda Európához
(részlet)
 
Erre születtem, a pannón halmok lányos ölében,
hol csupa édes hajlat a táj és tízezer évek
minden vad heve és fagya, nemszűnő szele, rengő
földje csiszolta a szikrázó Balaton smaragdját.
És jártam mindenfele, híres városaidban,
rég-születettekben, holtakban s most-születőkben,
ősi kövek közt s friss falak alján s térdig üszökben.
S széleiden lógáztam a lábam a parti vizekbe,
minden tengereid tükrén megnézve az arcom…
Lászlóffy Aladár: Ó, Európa
És odabent a rímek bölcs öreg,
habos patakban álló nagy kövek,
kecsesen átlép rajtuk hófehér
szlávtáncain egy pirosajkú szél.
A hegytetőn a franciás romok
magyar–török világgal rokonok.
Épp lemenőben olasz fellegen
aranyfehér mosoly a szerelem.
Egész világ kezében peng a lant,
amely mögött a parti csend flamand.
A tó észbontó tükrein az éj
szemembe sír: szegény Yorick, ne félj!



Szépművészeti Múzeum (fotó: Gottl Egon)

Szépművészeti Múzeum
(fotó: Gottl Egon)

Babits Mihály: Hazám
(részlet)
Röpülj, lelkem, röpüld túl hazámat!
Hogy röpültem egykor! Tornyok szálltak,
Mont Blanc süllyedt, narancsfák kináltak,
láttam népet, mordat és vidámat:
így találtam nagyobbik hazámat.
Rómát fiús tisztelettel jártam,
mintha őseim várossa volna
és Avignon nevetett, mint Tolna,
vígan fürdött egyazon sugárban
és egy lélek font be néptől-népig
messze földrészt eleven hálóba:
egy lélek, egy ország végtül-végig
magát-tépő hazám: Európa.

Ady Endre: Goga Octavian vádjai
(részlet)

Bizony ez a furcsa Magyarország egy kicsit mindig Európával élte az életét, a keresztes hadjáratokon, protestantizmuson, franciás forradalmon keresztül egészen a szocializmus testes, izmos való valóságáig. Szerencsénk vagy átkunk: nemcsak keresztül-kasul hatott, de át- és áthasogatott bennünket a legnagyobb civilizációk minden kilüktetése. Nem mondom, hogy elképzelhetetlen, de egyelőre szédítően nagy, színesen gazdag a mai románságnak a mi intellektuális kultúránk, főképpen pedig vakító, tehát bosszantó is. Ám helyünk, a geográfia igazi értelme, ezt így rendelte és döntötte el, sok hasznunk nincsen belőle, csak dísz ez, életjog és remény. Hogy üzleti színdarabokat írnak külföldi exportra, ez a mi afférunkra annyira nem tartozik, mint ahogy nem érdekel, hogy a romániai petróleumkutakat hegyes avagy tompa fúrókkal fúrják. Itt is például Biró Lajos és Molnár Ferenc – a mi nagyszerűen magyar Bródynkról nem is szólván – annyira írók és magyarok tudnak maradni, hogy e kvantitásról még a magyar–román béke érdekében sem mondhatunk le. Svihákok, ügyeskedők, ügynökök s boltosok mindenütt vannak, s ott persze többen, ahol az élet és az élet forgalma kedvezőbb és több. Nem esküszöm meg, hogy a romániai katonaság nem veheti el valahogyan, egyszer, tőlünk Erdélyt, de magyarságunkat s ennek termő lélek-ligetét le nem bocskorolhatja soha. Gyönyörű lehet az a hivatásérzés, amely Romániáé és a románságé lehet, de a mienk se kutya, s szép, nagy emberi passzió valószínűleg, mert idegenektől tud elhódítani magának fanatikusokat.

Iparművészeti Múzeum (fotó: Gottl Egon)

Iparművészeti Múzeum
(fotó: Gottl Egon)

Néprajzi Múzeum (fotó: Gottl Egon)

Néprajzi Múzeum
(fotó: Gottl Egon)

Konrád György: Európa megcsinálható
(részlet)

A múlt ápolása és újraköltése itt több helyet kap az emberek tudatában, mint, mondjuk, Dél-Kaliforniában, egy olyan városnegyedben, amelyen a házak, az utak, a pálmák és a szökőkutak még egyévesek sincsenek, ahonnan nézve a jövő olyan nyitottnak látszik, mint az óceán. Poggyász-e a múlt, amit terhes cipelni? Kívánatos-e a jó közérzethez a kollektív amnézia? Erre a kérdésre nem lehet felelni. A csecsemő nem érzi rosszabbul magát, mint az érett korú ember. Közös emlékezet nélkül az emberek tudnak kedvesek lenni egymáshoz, de a szeretethez közös múlt kell. Az a sok régi dolog, hallottam mondani Európáról. Vonzódom a múlthoz, mert teste van, a jövő viszont testetlen, nincsenek jó történetei. Az én utópiám egy emlékezni tudó kultúra. Reflexív társadalom, amely időnként fel tudja függeszteni szükségleteit és szorongásait, és tud egyensúlyt tartani aktivitás és szemlélődés között.

Muskátli (fotó: Németh Gábor Árpád)

Muskátli
(fotó: Németh Gábor Árpád)

Kilincs (fotó: Legeza Dénes István)

Kilincs
(fotó: Legeza Dénes István)

Fehérváry Gábor: Európa
(festmény)
Segesvár (fotó: Németh Gábor Árpád)

Segesvár
(fotó: Németh Gábor Árpád)

EU Tájékoztató Szolgálat - Kultúra

Bibliotheca Corviniana Digitalis. Mátyás király könyvtárának virtuális rekonstrukciója

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal