JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 18.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
Karéj Kenyér (fotó: Legeza Dénes István)

Karéj Kenyér
(fotó: Legeza Dénes István)

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO Rómában ülésező konferenciája 1979-ben magyar határozati javaslat alapján nyilvánította ÉLELMEZÉSI VILÁGNAPpá október 16-át. A világnap célja, hogy mozgósítsa a kormányokat és a közvéleményt az emberiség nagy részét sújtó élelmezési gondok orvoslására.


József Attila: Kedves Jocó!
(részlet)
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni
Pázmány Péter: Az ételben való dobzódásnak veszedelmes ártalmirúl
(részlet)

Az emberi nemzet gyükerét paradicsomban, egyéb vétkekkel együtt, torkossággal férgesítette elsőben az ördög. Mert addig mutogatá Éva anyánknak a tilalmas gyümölcs szépségét; addig dicséré gyönyörűséges ízit; addig köszörülé torkát és nyelvét; addig viszketteté gyomrát; addig hitegeté kívánságát és csalogatá akaratját, hogy beléharapa a veszett asszony: együtt az almával a pokol horgát elnyelé, az ördögi mérget bészívá, mely az egész emberi nemzetnek fogát megvásolván, keserűségének ártalmas ízit most is szájunkban hagyta. Azért a torkosság, mellyel testünknek kedvét keressük és mértéktelen dobzódással hizlaljuk, mint őstűl maradt betegség, úgy belénk oltatott; hogy valamint testünket le nem tehetjük, míg élünk; úgy a torkosságnak esztenétűl és perzselésétűl üresen nem maradhatunk, hanem házi ellenségünket táplálván, mindennapi bajvívásunkkal ellene tusakodunk.



Gyümölcstál (fotó: Vimola Ágnes)

Gyümölcstál
(fotó: Vimola Ágnes)

Sajt és gyümölcs (fotó: Török Máté)

Sajt és gyümölcs (fotó: Török Máté)

Ételképek
(fotók)
ÉLELMISZER
(gyűjtőoldal)

Füstöskémény – Szabadkéményes konyha (fotó: Bálint Eszter)

Füstöskémény – Szabadkéményes konyha
(fotó: Bálint Eszter)

Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae
(részlet)

Régi magyar étkek ezek valának: tormával disznóláb, káposzta tehénhússal, lúdhússal, szalonnával vagy télben új disznóhússal, tehénhús polyékával, kukrejttel, árpakásával, de abban soha azelőtt citromlevet nem töltöttek; tehénhús rizskásával, murokkal vagy petrezselyemmel, röstölt lével, nyárban új hüvelykes borsóval; lúd töröttlével, tyúk sülve fokhagymával, ecettel, szalonnával; borsó vagy héjalva, s arra felül szalonnát perzseltenek, s úgy töltötték az tálban, vagy hajatlan hígan, abban darab szalonnát vagy disznóhúst tettenek; berbécshús spékkel vagy tárkonnyal, vagy ecettel, vereshagymával (ennél kedvesebb étke nem volt az öreg Teleki Mihálynak, sem Apor Istvánnak); tehén- vagy disznóhús kaszáslével, ennél s az káposztánál magyar gyomorhoz illendőbb étket nem tartának az régi időben, nyúlhúst fekete lével, csukát tormával vagy szürke lével etc. Vajat nem tettek semmi étekben, hanem az kása közegiben, mikor feladták asztalhoz, mikor kalácsot, lepént, bélest sütöttek, abba tettek vajat vagy penig pánkot, noha inkább ették akkor az új oltasztott, hájban forralt pánkot, mint az vajban sültet. A kapornya volt minden éteknek jó ízt adó szerszáma.

Hogyan készül a konzerv?
(diafilm – Neumann-ház)
A KENYÉR

Petőfi Sándor: Fekete kenyér
Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.
Ady Endre: A kenyér
(részlet)
Mit esdve kért a jámbor názáréti,
Ma száz és száz átkozva, sírva kéri.
Nem változtunk mi, emberek: magunk,
De, jaj, sokan, nagyon sokan vagyunk.
Halk sóhajban ezreknek vádja reszket:
Ma nem egy váll hurcolja a keresztet...
Kosztolányi Dezső Negyven pillanatkép / Mézes kenyér
Külvárosi kapuban kisgyerek
száraz kenyeret majszol, ám – igézet –
az édes, ikrás napfény rápereg
s ő nyalni kezdi ezt az égi mézet.

Kenyér(fotó: Konkoly-Thege György)

Kenyér
(fotó: Konkoly-Thege György)

Ambrus Gyula: Kenyérszegő asszony
(szobor)
[Szita, szita...]
Szita, szita, suru szita,
ma szitálok, holnap sütök.
Hófehér kis cipót sütök.
Megvajazom, megzsírozom,
mégis, mégis neked adom.
Szabó Lőrinc: Kenyér
Beléd haraptam, áldott kenyér,
és elborzadtam – Habfehér
tested kisértete oszlani
kezdett, zöldülni s foszlani,
s köröttem az eltünt szobák
falain, az utcán, a városon át
őt láttam mindenütt, csak őt,
a milliárdlelkű mezőt,
ahogy szétcsapott, ringva, – már
tenger volt, végtelen határ,
zöld végtelen, aztán rőt-arany.
Hány kalász élt ott, boldogan,
hány külön-külön kis akarat,
s minden kalászban mennyi mag,
és minden magban mennyi mult
s mennyi jövendő párosult!
– Aztán egyszerre magamat
láttam, e roppant áradat
gyilkosát, isten gyilkosát,
aki kaszával belevág
az örök csodába, töri, üti
a szent anyagot, megsüti
s eszi istent, aki test, aki vér –
S letettelek, darab kenyér,
s fölvettelek, elnéztelek,
magamban éreztem az életedet, –
aztán lassan úgy ettelek tovább,
mint a hivő az úrvacsorát.
ÉHSÉG

Pilinszky János: Éhség
(részlet)

Nem tudom, mikor aludtam el, hányadik cigaretta után. Mikor fölébredtem s hirtelen fölültem ágyamon, már sötét volt a szobában, jóval lámpaoltás után lehetett, s mindenki mélyen aludt az ágyában. A sötétségben nem láttam semmit. De dermedten, halálfélelemmel a szívemben tudtam, hogy valaki kiáltott, arra ébredtem fel. Óvatosan visszaereszkedtem a hátamra, amire a térképek hangosan megreccsentek alattam. Tudtam, hogy a kiáltás németül hangzott, hogy az új lakó nem süketnéma magyar, hanem német, aki az éhhalál elől menekült a táborba. Nem láttam, de valósággal éreztem őt a sötétben, gyilkosan éber jelenlétét az emeletes ágyon. A leleplezés pánikja mintha a meztelen szívverésünket kapcsolta volna össze egy örökkévalóságra.

Sánta Ferenc: Sokan voltunk
(részlet)

Jaj, a Büdös. Aki csak belészippent, mind megfullad egy sorban. Onnan élő fia ki nem jön. Ha madár belérepül, ki nem száll, mert meghal. Nagyapám is meghal. Csak vigyázzon, baja ne essék, apám is mondta, mikor utánaszólt. Pedig nem jön vissza. Hát éppenséggel oda ment, és apám akarta, anyám is hagyta, hacsak nem ők küldték. Jaj, édes Istenem, nagyapám! S utána sem mennek, nem is akarnak, én sem tudok. Volt már egy hónapja, hogy más mesélte, és azt mondta, ez a rendje. Csak azt nem tudtam, hogy így csinálják, és így készítik. És éppen a nagyapámnak. Jaj, jó Istenem, merre tart már? Az Uzonkán biztosan túl van. Biztos a fenyőpadján is. Farkasos vidék, baja ne essék, le ne üsse egy is közülük. Elöntött a sírás, csuda gyáva módon, de apám meg ne lássa, úgy vigyáztam.

Pilinszky János: Francia fogoly
(részlet)
S már ette is, már falta is a répát,
mit úgy lophatott rongyai alatt.
Nyers marharépát evett, de a torkán
még alig ért le, jött is a falat;
és undorral és gyönyörrel a nyelvén
az édes étel úgy találkozott,
mint telhetetlen testi mámorukban
a boldogok és boldogtalanok!

Halak – Rétimajor (fotó: Bálint Eszter)

Halak – Rétimajor (fotó: Bálint Eszter)

Sajt és gyümölcs (fotó: Török Máté)

Sajt és gyümölcs (fotó: Török Máté)

Csorba Győző: Éhező afrikai gyermek
Ezek a szemek! hova néznek?
hány évesek? hány ezerévesek?
mit láttak már hogy ily rakottak
ennyire mélyek nehezek?
Csak képről sütnek rám s alig
viselem őket
viselem őketDúl a nap
vad-kék az ég a ruha luxus
félig az ágy is a lakás
De az étel? a kéz a száj
a szem s a láb külön-külön
egy-egy ravasz ragadozó
s törvényük a ragadozóké
egy-egy ravasz ragadozó
s gazdájuk a gyomor:
s gazdájuk a gyomor:örökké
lesben lapulnak százszorosra
fokozva éberségüket
Ó e szemek e botcsinálta
agitátorok magam ellen
lázítanak ó e szemek
botcsinálta bírák kemény
verdiktet mondanak ki rám is:
miért oly irgalmatlanok
s nem rét nap játék lepke bennük?
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal