JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 18.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
Dugonics András emlékére - Emléktábla Szegeden (fotó: Vimola Ágnes)

Dugonics András emlékére - Emléktábla Szegeden
(fotó: Vimola Ágnes)

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.


A magyar matematikai műnyelv megteremtője – és a magyar regényírás úttörője, a bunyevác származású DUGONICS ANDRÁS (Szeged, 1740. okt. 18. – Szeged, 1818. júl. 25.) a szegedi piarista gimnáziumba járt, majd belépett a rendbe. Bölcseleti és teológiai tanulmányainak végeztével, 25 évesen szentelték pappá. Nyitrán, Szegeden, Vácott, Medgyesen tanított rendi gimnáziumokban. Ekkor írta iskoladrámáit, versgyűjteményét. Iskoladrámái a magyar barokk dráma utolsó korszakát, a hivatásos színházhoz vezető utat képviselik, plautusi–molière-i hagyományú expurgációk, általában elhagyják a női szerepeket, szerelmi tárgyat és erkölcsi tanulságot közvetítenek. Legtöbbjük kiadatlan. Latin nyelvűek: Opimius (Vác, 1769); Trinummus (Vác, 1770). Vegyes (magyar–latin–német) nyelvűek: Actio Dialogica (Szeged, 1762, befejezetlen); Exercitatio Comico–Academica (Szeged, 1762). Magyar nyelvűek: Menekmus (Vác, 1766); Gyönygyösy (Vác, 1770); A fazék (Máramarossziget, 1774 bizonytalan szerzőségű); Tárházi (Pest [?], 1789, 1792). 1760–63-ban lejegyezte saját és gyűjtött verseit. 1774-től tanít a nagyszombati egyetem elemi matematikai tanszékén, amelynek később vezetője lett, majd 1777-ben az egyetemmel együtt ő is Budára költözött. 1784-ben megjelent könyve, A tudákosságnak két könyvei, amelyekben foglaltatik a betűvetés (betűszámtan) és a földmérés (mértan), tárgyát tekintve is hézagpótló mű volt, de még jelentősebb abban a tekintetben, hogy ekkor történt az első kísérlet a matematikai műnyelv megteremtésére. Dugonics munkája indoklásában kijelenti: (célja az volt), „… hogy megmutassam, hogy a német nyelv sohasem oly alkalmatos a tanulmányoknak kimagyarázásában, mint a magyar nyelv”. A könyv kiadása nyílt ellenszegülésnek számított II. József németesítő rendeleteivel szemben. Dugonics használt először számos, a mai nyelvben is tovább élő matematikai kifejezést, mint például: bizonyítani, egyenlet, gömb, gyök, hasonló, háromszög, henger, húr, sugár, szög, véges.

1796-ban kiadta és bevezette Gyöngyösi István verseit. A Trója veszedelme (Pozsony, 1774) a klasszikus eposzokat dolgozza föl prózában, az Ulyssesnek […] történetei (Pest, 1780) az Odüsszeia első magyar fordítása. Latin nyelvű tanítóregényét (Argonauticon, Pozsony–Kassa, 1778) magyarul is megjelentette: A gyapjas vitézek (Pozsony, 1794). Legsikeresebb műve az első magyar nyelven írt regényként számon tartott Etelka, melyet 1786-ban fejezett be, de a mű a cenzúra miatt csak 1788-ban jelent meg. A barokk gáláns–heroikus államregény az Árpád-korban játszódik. A II. József németesítő politikája ellen irányuló mű a kor számára érthető politikai célzatosságát az Etelkának kulcsában (Dugonics András följegyzései, 1883) fejti meg. Hazafiságának fontos része nyelvújítási programja: képzéssel, szófajváltásokkal, analógiás megoldásokkal sok új szót alkotott, régieket elevenített föl, s az irodalomba emelt számos népnyelvi (főleg Szeged környéki) szót, kifejezést. Az Etelka sikerén felbuzdulva több regényt írt, bár az első sikerét többé nem érte el. Latin drámájából (Briliantina Praetensio, 1789) Az arany pereczek címmel írt regényt; Héliodorosz Aithiopikáját dolgozta át A szerecsenekben (Pozsony–Pest, 1798); Etelka történetét folytatta a Jolánka, Etelkának leánya (Pest–Pozsony, 1802–1804) című munkájában. Sajátos irodalmi kísérletnek tekinthető a Voltaire Zadigjának német fordítása alapján készült átdolgozás Cserei címen (Szeged, 1808), egyszersmind a cselekmény magyar környezetbe helyezése – Taksony vezér korába. Az Etelka politikai célzatosságával szemben e regényeit már pusztán szórakoztatásra szánta. Drámái epikusak, narratívak, a színrevitelkor legtöbbször átdolgozóra van szükség. Az arany pereczeket Endrődy János alkalmazta színpadra (1792, később Matskássy Julianna címmel is). 1793-tól játszották az Etelkát Soós Márton átdolgozásában. Dugonics András a Jeles történetek két kötetében (Pest, 1794) jelentette meg drámáit: Toldi Miklós, Etelka Karjelben, Bátori Mária, Kun László (később Berényi Jolánta címmel is). Leggyakrabban játszott darabjából, a Bátori Máriából írta Erkel Ferenc első operáját (1840). Drámái áltörténeti érzékenyjátékok; egyik sem eredeti; Dugonics András külföldi forrásokból dolgozott, s megelégedett a nevek és a színhely magyarításával. Utolsó drámai magyarításában Plautus komédiáját helyezte Szegedre (Menekmus, 1807, kiadatlan). A Radnai történetek (Szeged, 1810) a búcsú és a kegyhely történetét dolgozza fel. Utolsó évtizedeiben történetírással is foglalkozott: a magyarok őstörténetét rendszerezte, világtörténelmi munkákat kompilált. Ugyancsak a magyar nyelv fejlesztését célozza 1820-ban Szegeden posztumusz kiadott kétkötetes gyűjteménye, a Magyar példabeszédek és jeles mondások, amely 10 182 közmondást és szólásmagyarázatot tartalmaz.

1808-ban vált meg egyetemi katedrájától és haláláig szülővárosának rendházában élt, visszavonultan, de továbbra is tevékenyen.

Csokonai Vitéz Mihály: Dugonicsra
Állítnék Dugonicsnak is itt örök oszlopot újra,
 
Jaj de minek rakjak, lám negyedéve rakék.
„Hát amit te emelsz, örök oszlop az? – oh, sokat ígérsz!”
 
Már az örök, Dugonics helybehagyása után.
Csokonai Vitéz Mihály: A Dugonics oszlopa
(részlet)
(Az ő barátihoz és tisztelőihez)
Sok helyen a kövön Árpád, Taksony, Zoltán
 
Triumfált az idő elmúlandó voltán.
Sok dicső őseink nevei új fényben
 
Kezdettek ragyogni e nagy építményben. –
Ezek között látszott, a főtiszteletű
 
Dugonicsnak metszve, néhány arany betű,
Melyet a hív magyar kezek így metszének:
 
A HAZA DUGONICS ANDRÁS NAGY NEVÉNEK!
Szemét sok hazafi könnyekkel áztatta,
 
Sok hév indúlatok buzogtak alatta.
Azok közt bennem is az öszveolvadott
 
Szív sok háládatos könnyekre fakadott.
Tiszteltem, nagy tudós! ennyi érdemedet,
 
S hazafi csókokkal értetvén tégedet,
A magyarok kegyes istenét imádtam,
 
Hogy íly magyar szívű polgártársam láttam.
Áldjon is meg az ég, édes hazámfia!
 
Zengjen Duna, Tisza, s minden magyar fia.
Ezt kívántam néked; meg ne szólj ezekkel
 
A te érdemidhez illetlen versekkel.
Én, mint Themistokles, oszlopodnál sírtam,
 
És alá ez egy pár sorocskákat írtam:
SZEMLÉLJÉTEK KÉSŐ UNOKÁNK FIAI!
 
A NAGY DUGONICSNAK A HÍV
CSOKONAI!
Juhász Gyula: Szonett Szegedhez
A magyar Alföld legszebb délibábja
Te vagy, szülötte városom, Szeged,
De nem csalóka nyári fény varázsa,
Hanem valóság bús puszták felett.
Az égbe törnek tornyaid kevélyen
S a szőke magyar vízben rengenek
A palotáid és a magyar éjben
Virrasztó lángod nagy-messze remeg.
Dugonics András nézi, hogyan épül,
Magasba hogy tör házad, szellemed,
Hogy szebb lettél, mint voltál, nagy Szeged!
Magyar emlékül és magyar reményül
Állj boldogan és büszkén, ősi város,
Símulj szerelmes szívvel a Tiszához.
Juhász Gyula: Dugonics
A jó öreg nyájas tekintetével
Ma nyugtalan néz el Szőreg felett,
Örök magyar virrasztó, józan, éber,
Ma fázva látja e magyar telet!
Szívéhez még erősebb illetéssel
Szorítja most Etelkát Dugonics,
Ez az a könyv, melytől ujjongva éledt
A tetszhalott magyarság akkor is!
Ébredj magyar: e néma érc dalolja,
Mozdulj, te föld, mert a magyar bokorra
Fészket ma vércse, ölyv és kánya rak.
Ha nem volt jó az ágyú és a puska,
A honi nyelv zenéje égbe zúgja,
Hogy szent jogunk van itt a nap alatt!
Juhász Gyula: Dugonics oszlopánál
Sírodhoz, Dugonics, szent öreg, eljöve
Új kor énekese s tiszteletét teszi
És hogy zöld laurus fonja be hamvadat
Örvend néki egész szive.
Karcsú, bús obeliszk tör föl az égre itt,
Mint nagy lelked, amely túl homokon, poron
És túl parlagon is, új Helikon fele
Szállott, vitte a nemzetet.
Áldott vagy, Dugonics, szent öreg, oszlopod
Oltár lesz, valamíg Hunnia térein
Árpád nemzete él s virtusa megmarad
S lelkét nem lepi durva rög.
Juhász Gyula: Szeged
(részlet)
A Tiszaparton halkan ballagok
És hallgatom, mit sírnak a habok?
E partok méla fordulóinál
Állt egyszer gőgös Attila király.
E tájon, hol a két víz összeér,
Áldozott egykor dús Ajtony vezér.
Ott fönn, ahol most vén harang dalol,
Dugonics András búsult valahol.
Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?

Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1961–1972
(részlet)
150 éve halt meg Dugonics András

1968. március 23.

Mennyi a föltámadásképes írónk! Dugonicsot első soron ezek közt érzem. Épp azért, mert - szégyenemre - műveit csak szemelvényesen s így alakját csak az irodalomtörténetből ismerem.

De mennyi is ezekben a szemelvényekben. Mennyi ábrázoló - igazi művészi - erő! S mennyi elragadó vonás írójuk természetében.

A mi „nagy” népiességünk - Petőfié, Aranyé - azért oly erős, mert megkésett. A népiesség európai ideje a költészetben: Burns. Nálunk Csokonai és Dugonics korszaka. A „nagy” korszak mellett az övékét mégsem „kis” korszaknak kell neveznünk. Olyan előfutárok voltak, akik voltaképpen a helyükre érkeztek.

Boldog és hálás előfizetője lennék Dugonics művei új kiadásának.

Izsó Miklós: Dugonics-szobor
(1. vázlat)
Izsó Miklós: Dugonics-szobor
(2. vázlat)
Izsó Miklós, Huszár Adolf: Dugonics András szobra a szegedi Dugonics téren, 1876
Dugonics András
(1740–1818)
Dugonics András: Ulisses, 1780, Pest
(címlap)
Dugonics András: Az arany pereczek, 1790, Pozsony-Pest
(címlap)
Matskássy Julianna, Dugonics András Az arany pereczek című művének hősnője
(rajz)
Dugonics András: Etelka, 1788, Pozsony-Kassa
(belső címlap)
Kormos Edit: A XVIII. századi magyar regény világirodalmi mintái
(tanulmány)
Részletek Dugonics András műveiből: Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény
Hegedüs Géza: Dugonics András
A Dugonics András Piarista Gimnázium jubileumi évkönyve 1995/96
Kovács Sándor Iván: Dugonics-forgácsok: Szauder József Dugonics-margójegyzetei
Heiser Krisztina: Faludi „Újdon új policiá”-ja Dugonics átírásában
Piarista pedagógia és lelkiség
(szövegek)
A szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium honlapja
A budapesti Dugonics András Gimnázium honlapja
Magyar színészet Pest-Budán
(1790–1796)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal