Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A sokoldalú földrajztudós, CHOLNOKY JENŐ (Veszprém, 1870. júl. 23. – Budapest, 1950. júl. 5.) apja kívánságára először a műegyetemet végezte el és pályáját a vízépítési tanszéken kezdte. A gyermekkora óta a földrajz iránt érdeklődő fiatalember rövidesen megismerkedett Lóczy Lajossal, a nemzetközi hírű földrajztudóssal és Ázsia-kutatóval, aki asszisztenseként maga mellé vette. Ő eszközölt ki számára egy kétéves ösztöndíjat Kínába. Itt Cholnoky – mestere javaslatára – a Sárga- és a Jangce-folyó mederváltozásait és a deltavidéket kutatta. Közben felfedezett egy lávamezőt Mandzsúriában és értékes néprajzi gyűjtőmunkát is folytatott. 1905-ben a kolozsvári egyetem földrajz tanszékének vezetésével bízták meg. 15 éves itt tartózkodása alatt részletesen tanulmányozta és leírta Erdély természeti viszonyait. 1920-ban a budapesti tudományegyetemen lett tanszékvezető és a földrajzoktatást a következő évtizedekben nemzetközi szintre emelte.

Cholnoky a geográfián kívül maradandót alkotott a hidrológiában és a klimatológiában is. A természeti földrajzon belül elsősorban a felszín-alaktant (a geomorfológiát) művelte. Nagy sikereket ért el a földrajzi ismeretterjesztésben. Mintegy 50 könyvet és több, mint 700 cikket írt. Ő vetített először színes diaképeket Magyarországon, melyeket maga állított elő fekete-fehér diapozitívok festésével. Mérnöki pontosságú szakrajzain kívül művészi grafikákat, festményeket is készített. Talán leghíresebb tudományos ismeretterjesztő könyve, a Csillagoktól a tengerfenékig címmel 1941-ben jelent meg, négy kötetben.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)