JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. október 18.Névnap: Lukács
    
 
Hónapok
 
Duna (fotó:Legeza Dénes István)

Duna
(fotó:Legeza Dénes István)

1945. február 13-án véget ért Budapest ostroma és a főváros német megszállása. Erre emlékezünk BUDAPEST FELSZABADULÁSÁNAK NAPJÁn.





Gosztonyi Péter: Néhány gondolat Budapest 1944-45-ös ostromáról
(esszé)

Márai Sándor: Föld, Föld!
(részlet)
Első rész (16.)

Lakásomból mindössze néhány tűzfalat találtam. Az ostrom alatt a ház három bombatalálatot és több mint harminc gránátot kapott. A szemétdombon, amely törmelékekből, lépcsőfokok romjaiból, bútorroncsokból emelkedett a lépcsőház helyén, felmásztam valahogy az emeletre, és a pépes, romos domb tetején, ami valamikor az otthonom volt, megpillantottam a cilinderem és egy francia porcelán gyertyatartót. Fényképek hevertek a szemétben, közöttük az, amely – régen valamikor, az ostrom előtt – az íróasztalom felett lógott és Tolsztojt ábrázolta, amint Gorkijjal állong a Jasznaja Poljana-i kertben. Ezt a fényképet zsebre tettem és körülnéztem, mit vihetnék még emlékbe? A torlaszokon át behatoltam a szobába, ahol könyveim sorakoztak a polcokon. Szerettem volna megtalálni a bilingvikus Marcus Aureliust, aztán Eckermann Beszélgetéseit és egy régi magyar kiadású Bibliát. De a rendetlenségben nehéz volt tájékozódni. A légnyomás, mint valami papírzúzda, pépessé darálta a könyvek legtöbbjét. Mégis egy könyv sértetlen címlappal feküdt a szemétdombon, közvetlenül cilinderem mellett. Felemeltem, elolvastam a címet:  „A polgári kutya gondozásának könyve”, ez volt a cím. Ez a kötetet zsebre vágtam és óvatosan lemásztam a szemétdombról a földszintre. Ebben a pillanatban - később sokat gondolkoztam ezen – különös megkönnyebbülést éreztem.

Márai Sándor: Verseskönyv
(részlet)
Feküdj le, ez a város ravatal most,
Az ifjúság pihen e romokon.
Ezer házból rakták e katafalkot,
A kék szalont már felverte a gyom.
Egy templom és egy ló teteme ásít,
Egy férfi könnyű gyermektestnek ás itt
Olcsó sírt, s vén nő dúdolgat, rekedt
A szél üres szobákban sepreget.
Jékely Zoltán: Légoltalmi litánia
(részlet)
Vártuk, vártuk azt a percet,
mikor foszfor-bomba serceg
s mindenkit pokolra kerget.
Békességesebb napokban,
álmunkban, tanfolyamokban,
készülődtünk rá titokban.
Fekhelyünkön hánytorogvást
elképzeltük azt a bombát,
mit a lég vitéze dob ránk.
Kuczka Péter: Látogatás
(részlet)
Visszahozza az álom újból és újból annak a
fagyos februári délelőttnek hullabűzből,
tiszta hóból és friss levegőből kevert szagát,
a szétlőtt légelhárító ágyú képét a sarkon,
odébb földön heverő rohamsisakokat, aknák
fekete becsapódását, s engem a túlélés örömében,
ahogy szánkót húzok szétrombolt házak között,
s az úton könyvecskét látok heverni barna kötésben,
s mert könyv, hát fölveszem s nézem ámultan,
hogy Omár Khájjám eredetiben, s jelnek látom,
Illyés Gyula: Esti ágyúzás
Hajlik a gránát útja,
 
akár a nyél,
amelyen vízbe nyujtja
szerszámát a halász;
 
leér.
A kerek robbanás
hálója máris föl-, kiszáll.
Mennyit
fogtál ki közülük, halász halál?
Semmit.
De várj egy keveset –
– Egy háztetőt, egy oszlopot, két futó őrszemet!

Ottlik Géza: Próza
(részlet)

Buda ostroma - nem tudom, hogy meddig tartott 1686-ban vagy 1849-ben, de - 1944-45-ben nekünk hosszú volt a Pasaréten. Karácsony estéjétől február közepéig vesztegzár alatt, villany, gáz, telefon, s ami a legrosszabb: víz nélkül, s persze éhkoppon, mégiscsak túléltük. A hidaink mind a Dunában, még a Lánchidat sem tudta megmenteni valaki. Éjjel-nappal hallottuk az ágyúszót, bombázást. Elképzeltük, hogy mekkora lehet a pusztítás. De amit aztán később az ember a szemével látott, azt nem tudta előre elképzelni. Házsorok, terek, utcák tűntek el, város helyett hóba-sárba-földbe taposott romok, hullák, dögök, roncsok mindenütt. Mindenkinek az volt az első és legtermészetesebb gondolata, hogy hagyjuk itt azonmód ezt az egészet, és építsünk valahol másutt, lejjebb vagy feljebb a Dunán, egy városalapításra alkalmasabb helyen - ahol például a hidak nem futnak neki meredek hegyoldalaknak - egy új fővárost.

Ottlik Géza: Háború után: 1945-46 – Próza
(esszé)

Illyés Gyula: Buda, 1945. január
(részlet)
Hajlongva jönnek hegyi házamig
a katonák,
van ki letérdel, négykézláb kuszik
a havon át.
Lent ködlő, ősz tengerré válva fől
Pest, a világ,
mögülem bomba és akna fütyöl:
a Hármas-hegy húsz ágyuja kiált.
Front közt vagyunk. Lépek föl és alá
a balkonon.
Bizton vagyok. Körültem a halál
az oltalom.
Bujdostam s íme várrá vált a házam,
mióta rom.
Kopók, gondolom, most gyertek utánam,
mióta golyó kopog kapumon.
Szabó Lőrinc: A budai Várban
Nem láttam Róma Kolosszeumát,
s most már nem fogom. Minek? Van elég,
volt elég itt is üszök s omladék
(épp azért nem kincs, mert nem ritkaság),
itt, Budapesten. Három éven át
multja roncsain botorkált a nép,
tűnő roncsain, vitázva, miképp
tegye ezt-azt… De közben talpra állt
egy ház, egy utca, majd egész vidékek,
a foltozott körútak; csak a Vár
Kolosszeum még s Róma… Fut az élet
s az idő mindent legitimizál:
jobban fájnak itt e végső romok,
mint idegenben kőpor-városok.
Széchy András: Budapest újraéledése – 1945
(tanulmány)
Faludy György: Budapest ostromára
(részlet)
mit gondoltál e tájról, amikor
domborműves vasvértedben megálltál
a parton, és mit mondtál elveszett
könyvedben róla, Hadrianus császár?
[...]
Mit mondjak még? De mért nézel hideg
szemmel s fordulsz el tőlem, régi császár?
Én is tudom: mi ötszáz évig nőtt,
egy óra alatt elpusztult Mohácsnál.
Én is tudom jól, hogy Zápolya óta
Szálasiig nem engedett az átok,
s az őrült most egy másik tébolyult
égő ölébe dobta az országot.
Hanák Péter: Az elpusztíthatatlan város – Budapest történelmi vitalitása
(tanulmány)


Szovjet felszabadítási emlékmű - Budapest, Szabadság tér (Fotó: Legeza Dénes István)

Szovjet felszabadítási emlékmű - Budapest, Szabadság tér (Fotó: Legeza Dénes István)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal