| ||||||||||||||||||
![]() | – ![]() Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült. BRUCKNER GYŐZŐ (Késmárk, 1900. nov. 1. – Budapest, 1980. márc. 8.), a szerves kémia egyik legjelentősebb magyar kutatója, Szent-Györgyi Albert munkatársa, a budapesti Műegyetemen, majd Szegeden tanult. Berlinben a Schönberg Intézetben, Grazban, a Nobel-díjas Pregl mellett dolgozott ösztöndíjasként. Elsajátította a mikroanalitika új módszereit és ezek meghonosításával megvetette a magyar szerves kémiai mikroanalitikus iskola alapjait. 1926-tól szegedi egyetemen, majd 1950-től az ELTÉ-n, Budapesten tanított. Tudományos munkásságának szegedi időszakára esik a reverzibilis N-O acil vándorlás felfedezése, melyet később tanítványai hasznosítottak a természetes szerves vegyületek térszerkezetének meghatározásában. A Szent-Györgyi által felfedezett P-vitamin kémiai szerkezetét közös munkával tisztázták. Ennek során Bruckner kimutatta a P-vitaminról – más néven citrinről – , hogy az két, már korábban is ismert flavon-glikozid keveréke. Az izokinolin gyűrű új szintézisét a szakirodalom Bruckner-reakció néven tartja számon. Ez a felfedezés gyakorlati szempontból is jelentős, mert a görcsoldó hatású izokinolinok (pl. a papaverin) iránt a gyógyszeripar nagy érdeklődést mutatott. Legjelentősebb tudományos eredménye a természetes poliglutaminsavak szerkezetvizsgálata és szintézise; ezen alapultak a hazai peptidkémiai kutatások. Bruckner Győző nem csak jelentős tudós, hanem kiváló pedagógus is volt, előadásai kivételes élményt nyújtottak a vegyészhallgatók több nemzedéke számára. Szerves kémia I-III. című alapműve 1952 és 1981 között számos kiadásban jelent meg és nem csupán tankönyvként használták, hanem a szerves kémikusok legtöbbet forgatott kézikönyve lett.
| ![]() ![]() | ![]() | |||||||||||||||
|