JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. november 15.Névnap: Albert, Lipót
    
 
Hónapok
 

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.


BORBÁS VINCE, (Ipolylitke, 1844. júl. 29. – Kolozsvár, 1905. júl. 7.): egyetemi tanár, a 19. század legnagyobb magyar botanikusa, a magyar flóra- és növényföldrajzi kutatás korszerűsítője.

Szegénysége folytán csak 16 éves korában jutott az egri gimnáziumba. 1868-tól a pesti egyetemen hallgató, 1871-től Jurányi Lajos mellett a növénytan tanársegédje volt. 1872-től 1902-ig budapesti főreáliskolai tanárként oktatott, 1874-ben bölcsészdoktor, 1880-ban egyetemi magántanár lett. Az 1874-75-ös tanévet Berlinben A. Braunnál, Innsbruckban A. Kernernél töltötte, mindkettő nagy hatással volt rendszertani, ill. növényföldrajzi munkásságára. Számos kutatóutat tett az országban és annak határain kívül is, nagy értékű herbáriuma a budapesti egyetem növényrendszertani intézetébe került, de a II. világháborúban nagyrészt megsemmisült. Csak élete végén nyerte el a régen megérdemelt tanszéket, 1902-ben a kolozsvári egyetemen a növényrendszertan tanára, majd a botanikus kert igazgatója volt. 1870 és 1905 között 874 dolgozata jelent meg, mintegy 2000 új növényalakot írt le és nevezett meg, ezek jelentékeny része ma is érvényes, róla tisztelői számos növényfajt és a Borbásia folyóiratot nevezték el. Rendszertani munkái a korszerű származástani eszmék hatása alatt születtek. Kidolgozta az Ősmátra-elméletet, amely szerint a magyar puszták (főleg homokpuszták) flórája sok hasonlóságot mutat a Magyar-középhegység („Ősmátra”) meleg-száraz, mészköves-dolomitos lejtőivel, és nagyrészt onnan származik. Új gondolatokat hozott a fajok keletkezése, a növénytársulások fejlődésmenete és más korszerű problémákban.

Molnár V. Attila: Veszélyben a vízigesztenye
(részlet)
A sulyom

Borbás Vince 1894-ben a sulyom veszélyeztetettségéről írott, A sulyom pusztuló félben című cikkében megállapította: „Az európai sulyom szemlátomást pusztul. Hazánkból is ismerjük a sulyom gyérülését.” Borbás szerint megfogyatkozását „a tavak, holtágak, állóvizek kiszárítása, a folyók szabályozása”, „a fürdés, halászás” és ehető termésének gyűjtése okozza. Dabóczy Ernő 1900-ban a sulyomról szóló dolgozatában ezt írta: „E növény úgy látszik, hogy Erdélyben is pusztulásnak indul, és kívánatos volna, hogy előfordulásának körülményeit, termőhelyét, elterjedését az érdeklődők följegyeznék.”

Napjainkra Nyugat-Európában annyira megritkult a sulyom, hogy veszélyeztetett növénnyé vált. Elsősorban ez az oka annak, hogy hazánkban is védelem alatt áll, pedig nálunk még nagy állományai élnek, és nem tartozik a közvetlenül veszélyeztetett növényfajaink közé.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal