Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

BOLYAI JÁNOS Temesvárról 1823. november 3-án édesapjához írott levelében olvashatjuk híressé vált sorait korszakalkotó tudományos felfedezéséről: „… a parallelákról egy munkát adok ki… ollyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam el-bámultam… ha meglátja Édes Apám, meg-esmeri; most többet nem szollhatok, tsak annyit, hogy semmiből egy ujj más világot teremtettem: mindaz, valamit eddig küldöttem, tsak kártyaház a’ toronyhoz képest”.

A matematikusok és fizikusok a híres levelet a nem-euklidészi geometria, pontosabban annak egyik változata, a hiperbolikus nem-euklidészi geometria születési dokumentumának tekintik. Kortársai azonban nem ismerték fel annak korszakalkotó jelentőségét. Mikola Sándor A fizika gondolatvilága című könyvében így ír ennek okairól: „Ha Bolyai János csak logikai-matematikai kérdést oldott volna meg, bizonyára már életében elismerést aratott volna és munkája az értékes munkák közé soroztatott volna. Minthogy azonban új világfelfogást, új ismeretelméleti meggyőződést, a mindenséget átölelő új geometriai vázlatot alkotott, sorsa az volt, ami az úttörőké lenni szokott: a tekintetbe nem vétel, a lekicsinylés, a lenézés”.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998 [Nagy Ferenc])