| ||||||||||||||||||
![]() | – ![]() Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült. Észak-Amerika egyik korai magyar leírója, a reformkor kiemelkedő gondolkodója, BÖLÖNI FARKAS SÁNDOR (Bölön, 1795. dec. 14. – Kolozsvár, 1842. febr. 3.) jogi tanulmányai végeztével, 1817-ben lépett írnoki szolgálatba Kolozsvárott az erdélyi főkormányszéknél. 21 évi iratmásolás után, miközben bejárta Európát és Észak-Amerikát, és miután a Magyar tudós Társaság és az Akadémia tagja lett, nevezték ki fogalmazónak. Bölöni barátai, Döbrentei Gábor és Wesselényi Miklós révén került kapcsolatba a reformmozgalom radikális szárnyával. Kolozsvárott kaszinó, vívóiskola, segélyegylet, olvasókör létrehozását kezdeményezte, szorgalmazta a városi világítás bevezetését, az utcakövezést. Megalapította a Vasárnapi Újság című néplapot és a kolozsvári színház titkári teendőit is ellátta. Dédelgetett útitervei – például India beutazása Kőrösi Csoma nyomdokain – jó darabig nem valósulhattak meg anyagi források hiányában. Végül 1830-ban egy erdélyi főnemes, Béldi Ferenc fogadja útitársául. Először Európa nyugati részét utazzák be, majd áthajóznak New Yorkba. Bejárják az Egyesült Államok keleti részét és Dél-Kanada keleti vidékét. Érdekes élmény lehetett, hogy a jobbágyrendszerből olyan különleges közösségekbe csöppentek, ahol utópisztikus elvek alapján próbáltak az emberek kommunisztikus közösségeket létrehozni. Ilyen volt a „shakerek” telepe, „Economy”, a „harmoniták” faluja vagy Owen angol utópista-szocialista közössége. Mindezekről Bölöni Farkas beszámolóiból kap először hiteles leírást a nagyközönség. Útleírásában foglalkozik a pusztuló indiánok sorsával és a néger rabszolgakérdéssel is. Utazás Észak-Amerikában című könyve 1834-ben és 1835-ben két kiadásban, több mint 2000 példányban jelenik meg, ami akkoriban hallatlan sikernek számított és igen nagy hatást tett a közvéleményre. A hatóságok a reformszellem élesztését látták írásában és hamarosan betiltották a könyvet. Útinaplójának európai része csak mintegy 100 évvel halála után, 1943-ban jelent meg. Könyve miatt „veszedelmes” ember hírébe került, magányossá, csalódottá vált, egyre súlyosbodó betegség is gyötörte. Ebben a depresszív korszakában (1835-36) írt naplója ma is forrásértékű műnek számít.
| ![]() ![]() | ![]() | |||||||||||||||
|