Jeles Napok - Bodrogi Tibor születésnapja

Nő hegtetoválással, Afrika - Illusztráció Bodrogi Gyula: Mesterségek, társadalmak születése című kötetéből

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült

BODROGI TIBOR (Újpest, 1924. szept. 20. – Budapest, 1986. márc. 6.): etnográfus, a történettudományok doktora (1983).

Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte néprajz-ősrégészet szakon. 1948-tól 1968-ig a Néprajzi Múzeumban dolgozott, előbb muzeológus, majd 1961-től főigazgató, 1968-tól az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának munkatársa, igazgatóhelyettes., 1982-84-ben igazgató. Kutatási területe az egyetemes néprajz, ezen belül a művészet-etnológia, tudománytörténet és szociálantropológia.

Múzeumi munkája irányította figyelmét a természeti népek művészetére. Óceánia művészete (Bp., 1959); Afrika művészete (Bp., 1967); Indonézia művészete (Bp., 1971) című könyvei, valamint összefoglaló munkája, a Törzsi művészet (Bp., 1981) Európában sok helyen, szinte valamennyi világnyelven megjelent. 1971-től egyetemi docens. Egyetemi kézikönyvnek szánta a Mesterségek születése (Bp., 1962) és a Társadalmak születése (Bp., 1962) című munkáit. Egyik fő feladatának tekintette a nyugat-európai etnológia klasszikusainak (Morfian, Frazer, Birket-Smith) megismertetését. Doktori értekezésének címe: L. H. Morfian és a XIX. századi evolucionizmus. Az Acta Ethnographia főszerkesztője, a Néprajzi Társaság alelnöke volt. Tanulmányai nagy számban jelentek meg külföldi és hazai folyóiratokban.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar életrajzi lexikon MEK; Évfordulóink 1999. MTESZ)

Bodrogi Tibor: Mesterségek, társadalmak születése

(részlet)

Mesterségek születése

Az első etnográfus – állapítja meg találóan Birket-Smith, a neves dán tudós – az az ősember volt, aki barlangjában a tűz körül guggoló társainak nevetve számolt be arról: milyen furcsa és különös szokásai vannak a szomszédos völgyben vadászgató hordának. Birket-Smith szellemes megjegyzésével itt arra az általános emberi tulajdonságra utal, mely az eltérőt, a szokatlant, a furcsát, az idegenszerűt azonnal észreveszi és rögzíti. De nem kell az őskorba visszamennünk, ha ennek a megállapításnak a helyességét akarjuk igazolni. Elegendő arra gondolnunk, milyen feltűnést kelt még ma is Budapesten egy-egy fekete bőrű afrikai, hányan állnak körül egy-egy ismeretlen márkájú autót, milyen előszeretettel néznek meg az emberek olyan filmeket, melyek távoli országok egzotikus népeinek az életét vetítik elénk.

Egyszerű szövőszék, Mikronézia –Illusztráció Bodrogi Gyula: Mesterségek, társadalmak születése című kötetéből

Bodrogi Tibor: Mesterségek, társadalmak születése

(részlet)

Társadalmak születése

Idézhetjük Berzsenyi Dánielt, aki felfigyelt a magyar és a német népnél a nemek közötti munkamegosztásban meglevő különbségre, és ezt etnikai-kulturális okokra vezeti vissza. Mint írja – „az asszonyi és férfi munkák annyira elválasztatnak, hogy valamint a férfi munkás pirul és alacsonyságnak tartja asszonyi munkát tenni; úgy a fejérnép is illetlenségnek nézi férfi munkába keveredni… Szép nemzeti bélyegre mutat az ugyan, hogy a magyar a gyengébb nemnek csak a könnyebb munkákat, a férfinak pedig csak az erőt kívánó dolgokat adja; s megvallom, valami barbariest látok abban, midőn a német hölgyével és leányával csépeltet, kaszáltat, szántat stb., noha másrészről meg kell azt is vallanom, hogy a német szorgalom nagy részét éppen az teszi, hogy mind a két nem minden munkában egyenlően részt vesz, s míg a magyar teletszaka csak dohányzik és furuglál, addig a német az asszonyokkal együtt fon, köt, varr stb., ami igen is egészen más következetű, mint a furuglaszó”. (A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól. Magyar paraszti gyermeknevelés. 1833.) Ehhez az alapvető, mindenütt meglevő, kor és nem szerinti munkamegosztáshoz járul a magasabb technológiai szinten álló társadalmaknál a technikák specializálódásából következő munkamegosztás, melynek két fokát az előbbiekben már láttuk.