JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 28.Névnap: Gedeon, Johanna
    
 
Hónapok
 
Elek Apó kútja(fotó: Vimola Ágnes)

Elek Apó kútja
(fotó: Vimola Ágnes)

2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja.

A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”

(Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából)

Katona Lajos: Folklór-kalendárium
(részlet)
Magyar népmese-típusok

 

Midőn mi a magyar népmesék típusainak megszerkesztésére teszünk kísérletet, nagyjában szintén említett elődeink nyomain maradunk; de természetesen kénytelenek leszünk típusaik számát ott, ahol mesekincsünk kívánja, újabbak beékelésével szaporítani; ott pedig, ahol az egyes típusok kevéssé illenek a mi meséinkre, helyükbe másokat állítani, részben pedig olyanokat, amelyekre nálunk példák nem akadnak, teljesen mellőzni. A típusok egymásutánjában egyelőre minden rendszerezéstől tartózkodunk.

 

Szabó Zsolt: Benedek Elek a gyermek- és ifjúsági irodalomért: A mese szerepe a nevelésben és a kommunikációs készség fejlesztésében
(tanulmány)
A Magyar Olvasástársaság honlapja



Kacsázó kacsa (fotó: Moizes Gábor)

Kacsázó kacsa (fotó: Moizes Gábor)

Benedek Elek: Többsincs királyfi és más mesék
Benedek Elek: Többsincs királyfi és más mesék
(hangoskönyv)
Benedek Elek: Székely Tündérország
(hangoskönyv)
Benedek Elek: Csudalámpa. Ezüst mesekönyv a világ legszebb meséiből
Elek Apó kútja(fotó: Vimola Ágnes)

Elek Apó kútja
(fotó: Vimola Ágnes)

Benedek Elek: Nagy magyarok élete
Benedek Elek: Édes anyaföldem!
(hangoskönyv)
Sylvester Lajos: Benedek Elek emlékezete
(tanulmány)
Benedek Elek: Toldi Miklós

Illyés Gyula: Az égigérő fa
(részlet)

Volt a világon egy király, annak volt egy Jancsi nevű kanásza. Észrevette egy reggelen ő is és a király is, hogy a kastély előtt egy égig érő almafa nőtt. De az olyan fa volt: reggel virágzott, délben már almája volt, éjfélre megérett, de el is lopták róla.

Kihirdette a király az országban: hogyha valaki neki arról a fáról hoz egy almát, annak adja a lányát és a fele királyságát – halála után az egészet. Mert ő már több mint hét éve beteg, és azt jósolta neki egy öregasszony, hogyha ez az almafa kinő az ablaka alatt, és ő ennek a gyümölcséből eszik, akkor rögtön meggyógyul.

Kihirdette tehát az országban, az országa minden tájában, hogy legyen bárki, szegény vagy gazdag, ha báró, ha gróf, ha ezt megszerzi, azé lesz a királylány.

Illyés Gyula: Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj
(részlet)

Volt egyszer egy szegény ember, annak volt három fia. A legnagyobbikat Nyakiglábnak, a másodikat Csupahájnak, a legkisebbiket Málészájnak hívták. Ezek annyit tudtak enni, hogy az apjuk még kenyérből sem tudott nekik eleget adni. Egyszer azt mondja nekik, hogy menjenek már szolgálni, keressék meg a maguk kenyerét. Kiették már őt mindenéből!

Elindult a legnagyobbik, Nyakigláb. Ment, ment soká. Találkozott egy öregemberrel, az felfogadta szolgának egy esztendőre.

Ahogy elmúlt az esztendő, az öreg azt mondja neki:

– Adok neked egy asztalt, amiért jól szolgáltál. Ennek csak azt kell mondanod: teríts, teríts, asztalkám – és lesz rajta mindenféle! Elfogadod?

– Márhogy én? Aki a hegyet megette volna kenyérrel? El, el!

Nyakigláb alig várta, hogy kiérjen a faluból. Egy bokor mellett előveszi az asztalt, s mondja tüstént neki:

– Teríts, teríts, asztalkám!

Hát lett azon annyi minden, ennivaló, innivaló, hogy Nyakigláb szeme-szája is elállt a csodálkozástól. Jól is lakott mindjárt, de úgy, hogy majd kirepedt. Azzal indult hazafelé. Talált útjában egy kocsmát, oda is betért. Bement mindjárt egy szobába. Teríttetett az asztallal. Jóllakott, aztán kért egy pohár bort.

Dienes Eszter: Hetvennyolcadik magyar népmese
(vers)

Grandpierre Attila: A népmese igazságáról
(tanulmány)
Fischer Eszter: A népmese és a gyermeki tudattalan
(tanulmány)
Duzmathné Tancz Tünde: A népmese, mint neveléstörténeti forrás
(tanulmány)


A hiú kiskakas (fotó: Moizes Gábor)

A hiú kiskakas (fotó: Moizes Gábor)

Tancz Tünde: Új paradigmák a neveléstörténeti kutatásban: a népmese mint a szociális reprezentáció adekvát műfaja
(tanulmány)
Rónai Gábor: Magyar népmese
(festmény)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal