JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. október 18.Névnap: Lukács
    
 
Hónapok
 
Batthyány Lajos (A Magyar történelmi arcképcsarnok c. diafilm részlete)

Batthyány Lajos (A Magyar történelmi arcképcsarnok c. diafilm részlete)

Részlet a Nemzeti Évfordulók Titkársága honlapjáról:


„Batthyány Lajos gróf (1807–1849) a magyar reformkor kiemelkedő nemzeti érzelmű arisztokratája, akinek ismertsége az 1848-at megelőző évtizedben vetekedett Széchenyi István népszerűségével. A forradalom közelmúlt 150. évfordulójának ünneplésekor azonban a felelős kormány, s annak elnöke: Batthyány Lajos nem kapott figyelmet. Ez egyébként az ünnep összetettségéből (forradalom és szabadságharc) következett, hiszen Batthyány nem volt forradalmár, sem a szabadságharc vezető alakja. Kossuth Lajos, majd Deák Ferenc születésének 200. évfordulója az első felelős miniszterelnököt szinte mellékszereplővé tette. A Batthyány körüli információ hiányát jól mutatja, hogy a Nemzeti Bank által 1999-ben kibocsátott Batthyány-emlékérmen 1806 szerepelt a születés dátumául, holott 1982-ben, a születés 175. évfordulóján az ELTE tudományos ülésszakot rendezett, s a sajtó is tudósított arról, hogy ez alkalomból a Batthyány-mauzóleumnál – az Elnöki Tanács részvételével – koszorúzás is volt.

A Batthyány személyét és szerepét övező nagymértékű feledékenység nem csupán az elmúlt fél évszázad forradalomközpontú történeti szemléletének a következménye. 1849 után a grófot, az önkényuralom áldozatát nem lehetett nyilvánosan ünnepelni. 1870-ben a család és a főváros ünnepélyesen újratemette Batthyányt, de a kormány tagjai – néhányan – csak magánemberként vettek részt. 1867 után, az alkotmányos berendezkedés eltért 1848-tól, így az első felelős miniszterelnök tevékenysége nem szolgált precedensül. A közvéleményt egyébként a Kossuth–Görgey vita, pontosabban Görgey „árulásának” kérdése foglalkoztatta. A Kossuth-kultuszt 1918 után a forradalmat félő Széchenyi hivatalos kultuszával igyekeztek ellensúlyozni. 1945 után a forradalmi jellemvonásokkal felruházott Kossuth került a megemlékezések középpontjába. A belső árulók elleni harc jegében felélesztett „Görgey-kérdés” következtében az érdeklődés a fegyveres harc eseményei felé fordult, s így az 1848 márciusától szeptemberig terjedő „békés” időszak történései teljesen háttérbe szorultak.

A Batthyányról alkotott kép homályosságához egyébként az is hozzájárult, hogy a gróf nem vezetett naplót, s nem volt kiterjedt levelezése sem, ami segítette volna tevékenységének jobb megismerését. 1932-ben megjelent ugyan pörének feldolgozása, de a szerző nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy kiemelje Batthyány és Kossuth ellentétét, amit védekezése során a gróf többször hangsúlyozott. A marxista igényű történetírás így – újabb kutatások nélkül – egy ideig a forradalom ellenségének, s az udvarral minden áron kiegyezni akaró személynek tekintette Batthyányt.

A kutatás bebizonyította, hogy az 1848. évi törvények értelmében szervezett nemzetőrség felállítása, valamit a honvédek toborzásának megindítása Batthyány hatásköre volt. Ez az 1970-es évek elején vált ismertté a szakma számára. Azonban évek teltek el, amíg az akkor egységes középiskolai történelemkönyv szerzője a volt miniszterelnöknek erről a tevékenységéről egy-két mondatot beiktatott a szövegbe. Mivel ez így nem kapott különösebb hangsúlyt, a tanárok többsége a tananyag adott felépítése mellett erre az egy-két mondatra érthetően nem fordított nagy figyelmet. A diákok, ha többletinformációt igényeltek, az a Görgey kérdés kapcsán tették. Batthyány besorolt október 6-a áldozatai közé, s miniszterelnöki tettei helyett inkább az maradhatott meg a tanuk emlékezetében, hogy öngyilkossági kísérletével miként sikerült elkerülnie az akasztást.”

Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élete és vértanúi halála
(részlet)

 

Pest: Vasárnapi Újság kiadó-hivatala, 1870

 

E napokban üli az ország fővárosa s az egész nemzet, egyik legnagyobb és leghivebb fiának emlékezetét. Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök az, kinek a szabadság, és jog szent ügyében áldozatul kelle esni, kinek vértanui halála társaiéval együtt örökre véres betükkel jegyzé 1849. október 6-kát a magyar történet évkönyvébe. A véritélet golyói által átszegzett homloka, s nemes szive eredeti, mocsoktalan büszkeségökben állanak ismét a nemzet tudalma s a történet itélete elött, s pormaradványai, melyek két évtizeden által egy sirbolt rejtekében feküdtek, elvonva a nemzeti hála és kegyelet ovatiói elöl, most az öket megilletö diszszel, hazáját szerető s a hazafi érdemet becsülni tudó nép ezrei által kisérve helyeztetnek át ünnepélyesen és nyilvánosan a köztemetőbe, hol azokat a kegyelet minden alkalommal fölkeresheti és megkoszoruzhatja.

 

Friedrich Lieder: Batthyány Lajos portréja, 1839
(festmény)
Barabás Miklós: Batthyány Lajos gróf
(festmény)


Schickedanz Albert: A Batthyány Lajos mauzóleum (fotó: Legeza Dénes István)

Schickedanz Albert:
A Batthyány Lajos mauzóleum
(fotó: Legeza Dénes István)

Az első felelős magyar kormány
(kép)
A Batthyány-kormány
(ismertető)
Urbán Aladár: Kossuth és Batthyány: együtt az első kormányig
(tanulmány)
Urbán Aladár: Kossuth és Batthyány
(tanulmány)

gróf Batthyány Lajos dombormű és emléktábla Sárváron (fotó: Őszik Antal)

gróf Batthyány Lajos dombormű és emléktábla Sárváron (fotó: Őszik Antal)

Alexy Károly: Batthyány Lajos gróf
(szobor)
Aradi vértanúk és Batthyány Lajos kivégzése
(összeállítás)

Juhász Ferenc: Arany János ünnepén
(részlet)

Mert nem tudják az anyák, amikor szülni jajonganak: átkot szülnek-e, vagy jövőt? És mégis: micsoda boldog század volt az a magyar XIX. század, miféle szent anyák, akik szülték Vörösmartyt, Petőfit, Széchenyit, Kossúthot, Eötvöst, Bajzát, Kemény Zsigmondot, Tompa Mihályt, Deákot, Vajda Jánost, Batthyány Lajost és Arany Jánost? Volt-e, és lesz-e még történelmünkben század, amikor ennyi tiszta és nagy férfiút, a tehetség és a jellem óriásait szülték a szenvedő és nagyszerű anyák? És volt-e feketébb és véresebb csillagzuhogás, mint az ő haláluk?

Fekete Sándor: Petőfi forradalma
(részlet)
Petőfi találkozik a kormánnyal

Az ominózus május 12-i népgyűlésről, ahol Petőfi nyers szavakkal kelt ki a kormány ellen, egy küldöttséget menesztettek a legfőbb státusférfiakhoz. A jórészt kései emlékezésekből a megszokott módon itt is több, egymásnak ellentmondó változat közt válogathatunk.

Degré Alajos, a költő barátja s tagja a küldöttségnek, így idézi fel a találkozást, igen kései, 1883-as irataiban:

„Nem emlékszem már, kik voltunk a tagjai (ti. a delegációnak – F. S.), de Petőfi vezetett.

Megindultunk s a sokaság kisért.

Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök a Hatvani-utca azon házában és részt lakta, hol most a kaszinó van. Bementünk, s a sokaság az utcát foglalta el.

Az előteremben találtuk Kuthy Lajost és Ivánka Imrét. Azt mondották, benn miniszteri tanács van. Kértük, hogy ennek dacára jelentsék be a népgyűlés küldötteit. Ivánka teljesitette a kivánságunkat. (…)

Petőfi elmondta küldetésünk okát. (Követelte, hogy a kormány adjon fegyvert a népnek. F. S.) Batthyány Lajos azt felelte:

„Nem csodálom, hogy türelmetlenek, mert csakugyan van baj (…) e kormány oly rövid életű még, hogy tájékozásra sem volt elég ideje. Amit átvett, csupa zürzavar, s az ország pénztárát tökéletes üresen találta. Pedig a fegyver beszerzéséhez pénz kell.”

Hubay Miklós: Európai alternatívák
(részlet)

Még a szabványtablóról is – az első magyar felelős minisztérium tagjai között középen, ő a kormányelnök – feledhetetlen komoly szomorúsággal pihenteti rajtunk a szemét. Mintha a teljes sorsával nézne ránk. Szemében égnek a Batthyány-örökmécses fényei.

Bölcs, halálra elszánt magyar Szókratész. Egy szép Szókratész.

Vesztőhelye felé amikor hurcolják, összesereglik a falusi nép, hogy kiszabadítsák az osztrák katonák kezéből. A szekérről beszédet mond, szétoszlatja a tömeget. A törvényesség mindenek előtt – hirdeti ez a veszedelmes főrebellis még láncaiban is. Vagy az érette kaszára kapó parasztok életét akarta talán menteni? Így viszonozta szeretetüket – önfeláldozással felelt önfeláldozási készségükre? Lehet. A kép a gecsemáni kertből is ismerős. Dugja csak Péter vissza azt a kardot, és kakasszóig tegyenek úgy, mintha nem is ismernék egymást. A tanítványok sírnak. A nép eloszlik. A begazolt pribékek fellélegeznek, és hajtják tovább a szekeret a további stációk felé.

Romantikus ördög-angyal színekben áll Batthyány Lajos mögött a két asszony. A szerelemre sóvár tigrisanyacsászárnő, Zsófia, aki a fia kezét vezetve látja el császári kézjeggyel a halálos ítéletet: „kötél által”. És a szelíd feleség, aki tőrt csempész a siralomházba: ez által, ne kötél által!

 

Gróf Batthyány Lajos szobra Polgárdiban
(fotó)
Batthyány Lajos-örökmécses, Budapest
(fotó)
Halász Imre: Egy letűnt nemzedék – Gróf Batthyány Lajos
(cikk)
Vörösmarty Mihály: Előszó
(részlet)
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.
 
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?
Arany János: Letészem a lantot
(részlet)
Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Arany János: Magányban
(részlet)
Az nem lehet, hogy milliók fohásza
Örökké visszamálljon rólad, ég!
És annyi vér – a szabadság kovásza –
Posvány maradjon, hol elönteték.
Támadni kell, mindig nagyobb körökben,
Életnek ott, hol a mártir-tetem
Magát kiforrja csendes földi rögben:
Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.
Vörösmarty Mihály: Szózat
(részlet)
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
Vörösmarty Mihály: (Setét eszmék borítják...)
(részlet)
adj nekem
Hitet, sejtelmet, egy reménysugárt,
Hogy el nem vész, hogy él még nemzetem.
Tompa Mihály: A madár, fiaihoz
(részlet)
Nagy vihar volt. Feldult berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek …
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!
Arany János: Rendületlenül
(részlet)
Szeretni a hont – ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad…
És – kebleden be-vérző honfiseb –
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, –
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
– Szirt a habok közt – hűséged megálljon!
Varga József: A Batthyány Mauzóleum
(fotó)
A Batthyány Mauzóleum
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal