JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. október 17.Névnap: Hedvig, Hédi
    
 
Hónapok
 
Ballagás(fotó: Jakab Béla)

Ballagás
(fotó: Jakab Béla)

A ballagás kifejezés a latin ’valetans’= búcsúzó szóból ered; a szokás pedig Selmecbányáról, ahol a XIX. század 70-es éveiben az erdészeti és bányászati Akadémia hagyományaként a hallgatók a Ballag már a vén diák… kezdetű dal éneklésével búcsúztak el iskolájuktól. Lassan az egész országban és minden iskolatípusban elterjedt a ballagás szokása; a XX. század elejére pedig általánossá vált. Az 1920-as években a Ballag már a vén diák kezdetű dalt felváltotta az Elmegyek, elmegyek… kezdetű magyar népdal… Szokássá vált az is, hogy a ballagás előtti éjszakán a végzősök szerenáddal köszöntik tanáraikat, a ballagás napján pedig az iskola zászlóját követve mennek végig a folyosókon vállukon egy kis tarisznyával, amelybe az alsóbb évesek pogácsát, sót, földet és aprópénzt tesznek és elhelyezik az iskola fényképét is.

Az 1950-es években betiltották a ballagási szokásokat. Ma már nemcsak a középiskolákban, hanem az általános iskolákban és az óvodákban is rendeznek ballagási ünnepségeket.

BALLAGÁS
(gyűjtőoldal)
Elmegyek, elmegyek
Elmegyek, elmegyek,
Hosszú útra megyek.
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.
Búval és bánattal
Kizsinoroztatom,
Sürü könyeimmel
Kigomboztattatom.
Fúd el jó szél, fúd el
Hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
Az én szívem búját.


Ballagás(fotó: Jakab Béla)

Ballagás
(fotó: Jakab Béla)

Ballag már a vén diák…
Ballag már a vén diák tovább, tovább.
Isten veletek, cimborák, tovább, tovább.
Ez út hazámba visszavisz, barátok leszünk akkor is.
Tovább, tovább, tovább… Fel búcsúcsókra, cimborák!
Ballagási dalok szövege
A Szalamander, azaz ballagás
(ismertető)

Gyurkovics Tibor: Ballagás
(részlet)

A titokzatos épület öt emeletével iskolává állt össze a továbbiak során, a folyosók felől hatalmas, belső, udvarra néző ablakait négyzetes üvegrekeszek borították.

Az ember körbebolyongta a Hunyadi tér szombati hacacáréját, piros kocsijával – nem lehetett parkolni. Végezetül egy cigányos mellékutcában kikászálódott a mély ülésből, sárga bilincsét gondosan rákulcsolta behúzott kézifékjére, s kezében a virágcsokorral megindult keresni a lányt. Mit virágcsokor? A zöld papírgirlandok közé arany bonbonokat pettyeztek, olyan volt, mint egy virág-ékszer, de ezt kérte tőle a lány…

aki várta az épületben. Ki ez a lány? Az ember olyan volt, mint a szerelmes, aki keresi titokzatos társát. Fölívelő nyak, sötétkék ruha, virág-csukló. Annyit tudott róla, olyan az arca kissé, mint Csinszkáé, aki szintén ebben az épületben járta egyik gimnáziumi osztályát. Az ember, kezében a bohócosan földíszített papírgirlandos csokorral támolygott és kereste az ő kis Csinszkáját. Az emberek elsodorták, ki-ki a maga lányát űzte polgárian kiglancolt ruhájában, ötezer forintos malomkerék nagyságú bokrétájával. Kattogtak a fényképezőgépek, a videokészülékek azt hitték, megörökíthetik a halhatatlanságot a májusi délelőtt napremegésében.

Ady Endre: Vén diák üdvözlete
(részlet)
Anér, és andrósz a genitivusa,
Én jó, bölcs tanárom?
Beh elfeledtem görögül s férfiúl,
Már csak a sorsot, a végzetet várom.
Arcomon ma is áldott tekintetét
Szemeidnek érzem.
Mennyit biztattál és az élet-öröm
Nem jön el hozzám, nem jön mégsem, mégsem.
Hogy szép az élet, te mondtad szüntelen
S hogy higgyük: akartad.
S míg játszadoztak rajta bús mosolyok,
Erőt és hitet prédikált az ajkad.
Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba
(részlet)
Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.
Rába György: Ballagás után
Fölbomlott a menet rohantunk
az iskola udvarába
fölmáglyáztuk az intőkönyveket
meggyújtottuk névsorrendben átugráltuk
az igazolatlan hiányzásokat
tiltott helyek látogatását
eszement verekedéseket
sok puskázást készületlenséget
a zajongó kamaszkor zendüléseit
átugráltuk mind a hetvenketten
arccal már a boldogság napsütése felé
igen mind a hetvenketten
mert a megszállók kisajátították
épületünket így két iskolát
s két-két párhuzamos osztályt összevontak
kápolnában elfüggönyzött oltár előtt
szorongtunk egy teremben hat tucat siheder
és szökellve a megrovások fölött
nem jutottunk túl a Birodalom határán
az útra indított SAS-behívókon
légibombázáson gépfegyvertűzön
pajtások csonkjainak eltakarításán
a hónapokon esztendőkön át
drótsövénnyel lehatárolt panorámán
a visszhang vert tanyát a hazatérő otthonában
szemünket intőkönyvek pernyéje csípi
orrunkat füstje facsarja
Spiró György: Bada tanár úr
(részlet)

Megtanított szeretni, tudunk hát gyűlölni is. Megtanította, mi az értékes, tudjuk tehát azt is, mindig, bármilyen élethelyzetben, mi a talmi. Megtanította nekünk az irodalomban, mi a tragédia. Képessé tett minket arra, hogy saját életünkben is érzékeljük és megéljük a tragikumot.

Teljes életet kaptunk Bada tanár úrtól.

Tersánszky Józsi Jenő: Ákombák tanár úr
(részlet)

Ákombák még jóformán be se írta a hiányzókat, nyílik az ajtó, s be rajta a fődiri. Nyájas, galambősz, rózsaszín bácsi, aranykeretes szemüveggel, lila színű zsakettban. Sarkában a diri, szúró szemeivel, hosszú bajuszával, mivelhogy a szakállából is pedert hozzá egy darabot. Ákombák nagy sebbel-lobbal szalad le elibük a katedráról, s miután kezet fogott velök, szokása szerint idegesen kabátja szárnyába törülte kezét.

Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám
(részlet)
Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk.
Csokonai Vitéz Mihály: Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban
(részlet)
Hány jó ész lett vaddá,
 
Hogy nem mívelték?
 
Hány polgár búnyikká?
 
Hogy jóba nem nevelték!
 
Csoóri Sándor: Szabálytalan vers egy földrajztanár halálára
(részlet)
Én láttalak még a katedrán,
pucér ujjad, akár a néger,
ott futkosott az egyenlítőn,
árnyéktalanul, pici széllel…
Egy sötét bagoly szárnyverése
szemed immáron eltakarja
s nem láthatod, hogy vonzó földed,
Afrika, e bronzkori balta,
hogy vág bele az üveg-század
kivilágított éjjelébe.
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal