JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 18.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
Európa nap (Az animációt a Color Plus Kft. készítette.)

Európa nap (Az animációt a Color Plus Kft. készítette.)

A naphoz csak egymásnak ellentmondó információkat találtunk, ezért nem készült az ünnepet bemutató szöveg.





Az interkulturális tanulás és az európai értékek
(tanulmány)
Babits Mihály: Messze… Messze…
Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bús donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon.
Olaszhon. Göndör fellegek,
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkut víze fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.
Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.
Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
harapni friss a levegő.
Némethon. Város, régi ház:
emeletes tető, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hizott polgárok, szűk utak.
Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
masina, csengő, kürt, harang.
Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, labdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.
Svédhon. Csipkézve hull a fjord.
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.
Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!
Kosztolányi Dezső: Európa
(részlet)
Ó, ősi világrész,
te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,
lelkek nevelője, illatokat és ízt
szűrő, csodatévő, nagyhomlokú, könyves,
vén Európa.
Ha mostoha is vagy, viaskodom érted
és verlek a számmal és csókkal igézlek
és szókkal igázlak, hogy végre szeress meg.
Babits Mihály: Hazám!
(részlet)
Európa
Röpülj, lelkem, röpüld túl hazámat!
Hogy röpültem egykor! Tornyok szálltak,
Mont Blanc süllyedt, narancsfák kináltak,
láttam népet, mordat és vidámat:
így találtam nagyobbik hazámat.
Rómát fiús tisztelettel jártam,
mintha őseim várossa volna
és Avignon nevetett, mint Tolna,
vígan fürdött egyazon sugárban
és egy lélek font be néptől-népig
messze földrészt eleven hálóba:
egy lélek, egy ország végtül-végig
magát-tépő hazám: Európa.
Bibliotheca Corviniana Digitalis. Mátyás király könyvtárának virtuális rekonstrukciója
EU Tájékoztató Szolgálat - Kultúra
INTERKULTURÁLIS…
(gyűjtőoldal)

Orbán Ottó: Európa

Mindig fáztam ettől a szótól. A harmincas években az a megállapítás, hogy valami európai, annyit jelentett: francia. És mi az, hogy csak akkor? Hát az előző századokban? Milyen véres lecke volt megtanulni, hogy Európa nem csak a Notre Dame, hanem Balmazújváros is! Amerikában mégis európai voltam. S nem az országrésznyi városok meg effélék miatt. Az eltérés nem a méretekben volt. Az az idő, mely engem fölnevelt, mindig is kényelmes pallérként dolgozott, évezredes mozdulatokkal. Népre nép, eszmére eszme, így épült a ház, az istálló s valami titkos nyomvonal, melyhez annyi későbbi alaprajz igazodott. A kezdet és a vég azon a földön mindig összeért. S a rejtekfolyosók végén mintha valami fénysugár… vagy rögeszme… de mi más a remény? Mit kezdjek itt T. nagypapájával, aki a marhavagonból kikiabált az ajtót rátaszító nácinak, hogy jogállamban élünk!? Ellentmondások két világ közé feszített fehérjelánca, élő vezeték röhej és gyász között, az ablakhoz mentem és jobb híján néztem az Iowa-folyót, ahogy lassan görgeti dél felé méregzöld vize indián nevét.

 
Konrád György: Európa megcsinálható
(részlet)

Mi, európaiak annyira vagyunk bölcsek, amennyire az irodalmunk az. Annyira van igazunk, amennyire az irodalmunknak igaza van. Nem kell ilyen vagy olyan eszmét hirdetnünk, hanem el kell látnunk az emberi megértésében hagyományosan ránk háruló feladatunkat. Ebben a társaságban ki-ki szembenéz a maga sorsával. Az irodalom adja az emberiség érintkezéséhez szükséges alapvető szimbólumokat. Az irodalom tartja karban a humanizmust. Az irodalom által belebújunk az emberiség bőrébe. Összedugjuk a fejünket az elmúlt korok legértelmesebb embereivel. A múlt írásos művei közül az irodalom a legértelmesebb. A klasszikusok vénülve erősödnek. Annak, aki egy kissé körülolvasta Európát, kontinensünk dialogikus összetartozása nem vadonatúj felismerés.

[...]

Az európai irodalomnak dolga van: tágabb környezetünkben újonnan meglátni személyes és kollektív önmagunkat. Látjuk Európát a maga hasonlóságaiban és változataiban. Különösségünk összefügg a hosszabb időtávra visszatekintő kollektív emlékezéssel. Leginkább ebben lehetünk erősek: az önmagunkról való reflexióban. Önmagunk? Hol van ennek a fogalomnak a határa? Ez már nem lesz nemzeti tudomány. Otthonunkból szertekalandozva egy új transznacionalizmus a kihívásunk. Komparativizmus, hogy ne relativizmust mondjunk. Az a legfontosabb, hogy mi magunk milyen értékeket választunk magunknak. Az európai kísérlet? Hogyan lehet a nemzetek közötti kapcsolatokat a személyek közötti kapcsolatok magasabb szintjére emelni? Melyik viszony személyesebb a szerző és az olvasó együttléténél? Hogyan lesz az internacionálisból interperszonális? Az európai kulturális közösség léte megelőzi az európai politikai közösséget. A valóságot általában utólag szokták észrevenni, akkor, amikor már régen van, akár a betegséget vagy a szerelmet. Egyszer csak kimondják, nevet adnak neki. Igen, Európa van.

[...]

Mivelhogy sok kultúra él itt egymás mellett, könnyebben ismerjük fel a szomszédok kliséit és a mieinket. A komparatisztika jó fegyvere a klisévadászatnak. Amikor felismerjük, hogy kollektív öntetszelgéseink majdnem úgy hasonlítanak a többi európai kollektív öntetszelgésére, mint két tojás egymásra, akkor átélhetjük azt a derűs felszabadulást, amellyel saját butaságainktól búcsúzunk.

Illyés Gyula: Naplójegyzetek
(részlet)
Egységes magyarság
[...]

Az európai irodalomnak dolga van: tágabb környezetünkben újonnan meglátni személyes és kollektív önmagunkat. Látjuk Európát a maga hasonlóságaiban és változataiban. Különösségünk összefügg a hosszabb időtávra visszatekintő kollektív emlékezéssel. Leginkább ebben lehetünk erősek: az önmagunkról való reflexióban. Önmagunk? Hol van ennek a fogalomnak a határa? Ez már nem lesz nemzeti tudomány. Otthonunkból szertekalandozva egy új transznacionalizmus a kihívásunk. Komparativizmus, hogy ne relativizmust mondjunk. Az a legfontosabb, hogy mi magunk milyen értékeket választunk magunknak. Az európai kísérlet? Hogyan lehet a nemzetek közötti kapcsolatokat a személyek közötti kapcsolatok magasabb szintjére emelni? Melyik viszony személyesebb a szerző és az olvasó együttléténél? Hogyan lesz az internacionálisból interperszonális? Az európai kulturális közösség léte megelőzi az európai politikai közösséget. A valóságot általában utólag szokták észrevenni, akkor, amikor már régen van, akár a betegséget vagy a szerelmet. Egyszer csak kimondják, nevet adnak neki. Igen, Európa van.

[...]

Mivelhogy sok kultúra él itt egymás mellett, könnyebben ismerjük fel a szomszédok kliséit és a mieinket. A komparatisztika jó fegyvere a klisévadászatnak. Amikor felismerjük, hogy kollektív öntetszelgéseink majdnem úgy hasonlítanak a többi európai kollektív öntetszelgésére, mint két tojás egymásra, akkor átélhetjük azt a derűs felszabadulást, amellyel saját butaságainktól búcsúzunk.

Faludy György: Recski est
(részlet)
Magas kémények mellett ül így egy raj kísértet.
Jó, hogy szellemet nem mi idézünk egyedül:
Görgey a Monte Christót mondja ott éjről-éjre,
és Czebe húsz árnyéknak a Toscából fütyül.
Mit kívántok? Plátóról, Erazmusról beszéljek?
Einsteinről szóljon Nyeste? Plótinosz istenét
mutassam be, az Egyet? Melyik tudja betéve
Jónás könyvét? A Toldit? Mindegy, hogy ki beszél.
Mindegy! S nem baj, hogy ülve is majdnem összeestek:
kezdjük, s mindjárt erőre kapunk az esteli
agytornától. A szellem megmozdítja a testet:
Európa hány ezer év óta keresi
e titkot! Plátót mondjam? Csuklóm, térdem elvásott,
üres léggömb a gyomrom; oly jó, hogy veletek
vagyok, akik segíttek, védtek s jobban vigyáztok
reám, mint magatokra. Egy egész keveset
tudok most én is adni. S szerelmemet, mely nappal
– csepp csepp után, éreztem – kicsordult s összegyűlt
bennem. Estére tartály vagyok, amely megpattan,
ha tartalmát nem osztom most észrevétlenül
szét köztetek. S mit mondjak néktek a Lakomáról?
Könnyű a dolgom, mert hány rejtett forrás fakad
ilyenkor az emberben! Kedvem fáklyája lángol...
 

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal