| ||||||||||||||
Homok
(fotó: Németh Gábor Árpád)
A hagyományok szerint több mint ötven éve minden év június első vasárnapján ünnepli közel 300 ezer építő- és építőanyag-iparban dolgozó AZ ÉPÍTŐK NAPJÁt.
|
ÉPÍTKEZÉS
|
|
|
|
Orbán Ottó: Építők
|
Házat építünk vagy iskolát vagy fene-tudja-mit. Ajtaja nincs, de van negyvenkét ablaka. Egy-egy darab téglát felmarkolunk, járunk vele ide-oda, elfáradunk és leülünk. Hajaj. Nehéz ez így. Se egy árok, se egy bokor, se mászni nem kell, se ugrani, csak ülni, dohányozni – ki bírja ezt? Szombat délben holtfáradtan megmosakszunk, behúzott nyakkal hazaindulunk. Az asszonyok ott várnak már a kapuban. Hát erre tartogatunk titeket, ti piszkosok! – sivalkodnak egyszerre mind az ezren. Szó ami szó, inkább csak hallgatunk, a végén még a fejünkhöz repül egy vájdling vagy egy még borzasztóbb edény, moshatjuk aztán magunkat. Na nem egészen úgy van az – valami ilyesfélét morgunk, azt is csak magunkban – s már ugrunk is a konyhába a nagy pofon elől; vacsorát főzünk, megpisiltetjük a gyereket. Nehéz a mi sorunk. A végén mindig piszkafával kergetnek a büdösök. Kezünk-lábunkat törve futunk is mind az ezren, a gatyánkat se tudjuk fölrántani. Szidnak is minket végig a hosszú úton a villamosozók. Mi meg dühösen visszakiabálunk: kinek mi köze hozzá, elég nekünk a magunk baja. Csakhát a látszat. Ügyelni kéne arra is. Bíztatjuk is magunkat: Hajrá, építők! |
|
Csorba János: Bár emlékezet maradjon meg
|
Még voltak kalákák, ha valaki épített. Összegyűltek a rokonok, szomszédok vagy szekérrel vagy tenyérrel segétették egymást. Aztán ha valaki beteg volt a családban, és emiatt elmaradt a nyári munkával, arra is összegyűlt a rokonság egy vasárnap, kisegíteni. A kaláka olyan olcsó munkáltatási módszer, hogy nagyrészt segítés volt. De szép hagyomány, mert sokszor nem a szórakozásért mentek, hanem a saját jóindulatukból akarták kisegíteni a bajba esett embereket. Ezt a jótékonyságot kaláka néven örökölték őseiktől. Szép hagyomány volt, de manapság már csak ritkán emlegetett. Lehet, hogy ma már nincsen annyi ilyesmire rászorult, de azért érdemes megemlékezni róluk, mert jó célokat szolgáltak.
|
Leonardo da Vinci: Hidraulika, csatornaépítés
|
Ha minden szintező berendezés alkalmazása nélkül meg akarod tudni, milyen esése van egy folyónak mérföldenként, akkor a következő eljárást kell követned:
Nagy körültekintéssel válassz ki egy folyószakaszt, amelyik az általános folyásiránynak – aminek az esését meg szeretnéd tudni – leginkább megfelel, majd a parton mérj le 100 könyöknyi távolságot. A kezdetét és a végét jelöld meg, ahogyan az fönt ab-ben látható, a kezdetéhez helyezz egy tömlőt, egy makkot vagy egy darabka parafát, és figyeld meg, hogy az említett tárgy, amely a lefelé siető hullámokkal együtt halad, mennyi zenei időegység alatt ér el a 100 könyök hosszúságú szakasz végéhez. Azután mérj meg sok más, akár lassabb, akár gyorsabb áramlást is, és mérd meg rajtuk a 100 könyök távolságra jutó esést még szintező berendezéssel is. Ennek alapján, különböző vízszakaszok lemérése után, tudod csak megadni a 100 lépésnyi partszakaszra jutó esést. Abban az esetben, ha megfigyeled, hogy az úszó tárgy mennyi időegység alatt teszi meg azt az utat, meg tudod majd mondani, mekkora a mérföldenkénti esés.
|
Leonardo da Vinci: Építészet
|
Azok a termek, amelyekben táncolni fognak, vagy amelyekben bizonyos ugrásokat vagy különböző mozgásokat fog végezni egy bizonyos mennyiségű ember, a földszinten legyenek; mert én már láttam ilyeneket beomlani, és sok embert meghalni ekképpen. Mindenekelőtt arra ügyelj, hogy minden falnak, még ha vékony is, az alapja a talajon vagy jól megalapozott boltozaton legyen.
A lakások félemeletét vékony téglafalakkal kell leválasztani, gerendák nélkül, tekintettel a tűzveszélyességre.
| Neumann Kht. | Color Plus Multimedia | Ismertető | Impresszum | © Copyright | Főoldal |