JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. október 17.Névnap: Hedvig, Hédi
    
 
Hónapok
 
Szoptató Mária (fotó: Gottl Egon)

Szoptató Mária
(fotó: Gottl Egon)

1992-től tartják világszerte AZ ANYATEJES TÁPLÁLÁS VILÁGNAPJÁt, más néven a szoptatás világnapját. Egyre több csecsemő hal meg szerte a világon azért, mert nem jut anyatejhez. Ezért indította el az Egészségügyi Világszervezet és az UNICEF átfogó programját a csecsemők egészséges táplálása érdekében.


[Tálba nem teszik…]
Tálba nem teszik,
Késvel nem metszik,
Egész világ avval nevelőgyik.
 
(Anyatej)
Kányádi Sándor: Vajon
vajon ha anyatej helyett
ha édesanyám emlői helyett
dadaemlőn vagy éppen
póttejen cseperedtem
volna karonülővé
ágaskodtam volna emberré
ó vajon akkor is
így harapnék a jussomért
a jussunkért vajon
 

Ghánai gyermekét szoptató anya(fotó: Konkoly-Thege
                        György)

Ghánai gyermekét szoptató anya
(fotó: Konkoly-Thege György)

Somlyó Zoltán: Tej
(részlet)
Én is: anyatej tagadottja,
én is tejes ízt siratok…
Nincs gyermekem, nincs feleségem,
tejet csak búban ihatok.
Tej, forró folyam, tüzes áram,
nyugalmas elszenderedés:
csurogj be fakult ereimbe,
tej, szenderedő feledés…
Gárdonyi Géza: A tej
(részlet)

 

– Öt éves korodban hoztalak el a faluból. Könyörületből. A nevelőnevelőszüleid kenyérhéjon tartottak, és rászoktattak a pálinka-ivásra. Vertek is. Láttam, hogy elpusztulsz. A feleségem megszánt. Magamhoz vettelek. Először az volt a szándékom, hogy fiammá fogadlak. Dehát nem látszottál rá alkalmasnak. A szülőid multját sem ismerjük. Ki tudja micsoda tejet szoptál?

S föltette a székre a lábaszárát. Megvakarta.

Zsani valóban nem emlékezett semmiféle tejre, s nem is sejtette, micsoda aggasztó kérdése az az életnek, hogy az ember micsoda tejet szopott valamikor?

 


A szoptató anya - Budapest, Gellérthegy(fotó: Legeza Dénes
                    István)

A szoptató anya - Budapest, Gellérthegy
(fotó: Legeza Dénes István)

Orbán Ottó: Tej

Fölemeltem a síró csomagot, és megcsapott a maró tejszag. Fullasztó fehér felhőben én és hibáim egyetlen örököse: köznapi felvonásvég. Úgy álltunk ott, mondom, akár egy színdarabban. Szájában a sírás végszava, cigaretták szennye a nyelvemen. A kétséges szereposztás szerint magamhoz szorítottam, egy marék ösztön válaszolt ügyetlen öleléssel. „A szeretet bilincsei” – azonnal előhíva. De belül igazi hideg borzongatott. Szuszogása láncán az elporzó nyarat ugattam. A felelősség óljában lakunk, a remény fűcsomóin. Megszólítottam, hős a hősnőt: savanyú lehelete fehér tűkkel döfködte az arcom. Mint kötélen a párnahuzatok, számon meglebbent a mosoly. Így álltunk ott egy percig. Aztán letettem.

Medgyessy Ferenc: Szoptató anya
(szobor)
SZOPTATÁS
(gyűjtőoldal)
Reisz Tamás: Szoptatás
(festmény)
Vajda János: A jó egészség és hosszú élet titka
(részlet)
Gyermeknevelés
Hogy a sok szopástól gyermek ostoba lesz,
Könnyelmü anyának a gondolatja ez.
Ki az anyatejből minél többet kivett,
Az lesz legerősebb testileg, lelkileg.
Rákos Sándor: Születésnapomra
(részlet)
Virradatkor láng ver csipkét
a vaskályha ajtaján.
Megmozdul s felsír a gyermek:
„Aludj, gyenge violám!”
Újszülöttjét a derengő
hófénynél szoptatja meg
s aluszik az anya újra,
s aluszik a csöpp gyerek.
Nagy László: Esti képek
(részlet)
Áldott melle fehérel csak,
hegycsúcs téli éjjelen,
rajta kényes ikercsillag
a könnyező gyerekszem.
Itt ül ágyában az anya,
mellre fogva gyermekét,
kívül éles fém-éjszaka,
csillagmezők szerte-szét.
Szemébe látomás éget,
férje messze posztot áll,
mögötte cikázó élet,
előtte maszkos halál.
Hátrafelé nem fordulhat,
bálvány-testük bár kigyulladt,
sóhajtanak, nincs szavuk.
Mészöly Miklós: Térkép, repedésekkel
(részlet)

A kupéban fölsír egy csecsemő. Mögöttem ülnek. Eddig észre se vettem, azt hittem, egyedül vagyok az öt alvó részeggel. Fölállok, kinézek az ablakon, de úgy, hogy az anyát és csecsemőjét is lássam. Erős a holdfény. Szűkített blendéjű pillantással figyelem. Fiatal munkásasszony, mongol vágású szemek, szárazra repedezett száj. Foszlott rongyot vesz elő, megtörli az arcát, kibontja a mellét, szoptatni kezd. Észreveszi, hogy figyelem. Merev, fémes csillogású szemmel néz vissza, szobor mozdulatlansággal. Igyekszem én se mozdulni; vállalom a mozdulatlanságát. Erős csattanással megrázkódik a kocsi, ide-oda ráng. Az egyik részeg fölébred – „Basszam!” mormogja –, és tovább horkol. A csecsemő feje lecsúszik, az anyja hónalja alá bukik. Átteszi a másik mellére. Most már mind a két melle meztelen, a lefeszített kombiné tornyosan felnyomja a fehér húshalmot. Tovább nézzük egymást. Kis idő múlva lehunyja a szemét, fejét hátradönti, támasztékot keres.


Mell - Budapest, Belváros(fotó: Legeza Dénes István)

Mell - Budapest, Belváros
(fotó: Legeza Dénes István)

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
(részlet)

Tanácstalanságomban őbelé vetettem minden reménységemet, mert a gyermek, ki oly nehezen s kelletlenül érkezett ebbe a világba, továbbra is úgy viselte magát, mintha nem leltek volna nála tetszésre az itt találtak, s nemigen gyarapodott testiekben. A néki odakínált csecsbimbót csak ímmel-ámmal vette ajkai közé, s rövidesen engedte ismét kifordulni onnét, talán mert keblemből is csak vékonyan s szűkösen fakadt az éltető tej. A gyertyaöntőné erélyes természete és derült kedélye nem tűrhette az efféle lázadozást az élet követelményei ellen, s én sokszor borzadva láttam, amint nagy, erős kezével megragadta az apró, finom mívű koponyát s erélyesen keblem felé fordította, vagy valami mézes folyadékba mártott kenyérdarabbal-mivel addig bökdöste a gyermek ajkait, míg az tiltakozó nyöszörgésre nyitotta száját, s ekkor ajkai közé erőltette a csecsbimbómat. Azonfelül korsószám itatta velem a vizet s a tejet, s apámat is igen vegzálta, adna nekem valami főzetet, amitől az asszonyoknak megszaporodik a tejük, de apám csak bosszúsan legyintett, mint mindig, ha úgy gondolta, hogy valaki az ő mesterségébe kontárkodik. Egy asszonynak vagy van teje, vagy nincsen, mordult megvetően a gyertyaöntőnére, ki bosszúságában elvörösödött, és ingerült sóhaj kíséretében szemét az ég felé emelte, ezzel mutatva, mi a véleménye az efféle férfiúi szentenciákról. Apám egyébiránt eleitől fogva nem bízott benne, hogy képes leszek a természet rendelése szerint táplálni a gyermekemet. „Nem fogod tudni te azt szoptatni!”, jegyezte meg mindjárt a gyermek születésének másnapján, amikor Kernné, a bába a gyermeket keblemre helyezte. „Mindig is vézna voltál”, tette hozzá, mit sem törődve a bába haragos tekintetével.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal