JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 19.Névnap: Viola, Violetta
    
 
Hónapok
 
Emlékezés(fotó: Vimola Ágnes)

Emlékezés
(fotó: Vimola Ágnes)

2006 – 1956-OS EMLÉKÉV – 50 esztendővel ezelőtt tört ki a forradalom


Összeállítás a Nemzeti Évfordulók Titkársága honlapján.



Ezen a napon a szovjet néphadsereg páncélosai Szolnokról Budapestre vonultak: segítségükkel megkezdődött a „rendteremtés”. Az új forradalmi munkás-paraszt kormány, melynek vezetője Kádár János volt, fegyveres erőszakkal számolta fel az október 23-án kitört, ellentmondásoktól sem mentes forradalmat. Az ekkori események tényszerű ismertetése csak a rendszerváltás idején, 1989/90 után valósult meg. Ez a nap a szabadságáért küzdő nemzet gyásznapja. A forradalom leverését követő véres megtorlás után az ország polgári fejlődése több évtizedre megtorpant. Magyarország több mint harminc évig a szovjet befolyási övezet „legvidámabb barakkja” volt.

Csoóri Sándor: Emlékezés 1956 novemberére
(részlet)
Talán még egy rám szegezett
mesterlövész-ujj is elég lett volna.
Elég, elég s én rögtön bevallom,
hogy a vértanú-ország
minden körözött halottjára
hasonlítok,
s hiába indulok el
észak felé vagy dél felé:
nincs kiút magamból.
Nincs, nincs semerre,
hisz még a versekben is
maszatos tankok és szétzüllesztett,
rühes rózsakertek állják el utamat.
Szászi Zoltán: 1956. november 4.
(vers)
Az 50. évforduló hivatalos honlapja
1956. november 4.
(összeállítás)
Faludy György: 1956. november
(részlet)
Majd: osztrák lámpák, mentőkocsik, szendvics,
 
mosolygó, piszkosszőke
járőr. Mögöttünk puskaszó, sötétség,
 
remények temetője.
Furcsa haza. Az ember fellélegzik,
 
mikor kiér belőle.
 
Nagy László: Varjú-koszorú
Sortüzek döreje szédít,
szív szakad és vakolat,
gyász-szalagok közt az Édes
már megint sírvafakadt.
Fél a fű, a vézna füst is
ijedten legöndörül,
félelem dobog a házban,
a tájban körös-körül.
Fekete bársony-koloncok
örvényét veti az ég,
varjú-koszorú fölöttem,
rajtam hideg veriték.


Magyar zászló (fotó: Moizes Gábor)

Magyar zászló (fotó: Moizes Gábor)

Vas István: Az új Tamás
(részlet)
Halottak napja. A határon át
Özönlenek idegen katonák.
Magyar vagyok.
És nem vagyok többé Kettős, csak egy,
Bizonyosság dobbantja szívemet,
S értelme lett a nem értett igéknek:
Te vagy az út, igazság, az élet.

Csoóri Sándor: Illyés Gyula 1956-os felhívása a világ íróihoz
(részlet)

1956. november 3-ika délutánján a Bölcsészkar hallgatói két írót hívtak meg viharosnak ígérkező nagygyűlésükre: Déry Tibort és engem. A szenvedélyes eszmecsere után nem az Írószövetségbe mentünk vissza Rákosi egykori golyóálló autóján, hanem a Parlamentbe siettünk. A legutolsó órák, percek híreit akartuk megtudni barátainktól: Losonczi Gézától, Heltai Györgytől, Nagy Imre külügyi helyettesétől s bárkitől, aki többet tud nálunk. A hírek hamleti tétje az volt: kimennek-e a szovjet csapatok Magyarországról, vagy pedig ránk zúdulnak-e és beletaposnak mindnyájunkat a betonba?

Az I-es kapun engedtek be bennünket s alig indultunk föl a lépcsőkön, Illyést láttuk lefelé jönni dühöngve, szitkozódva. Déry kérésre elmondta, hogy a világ íróihoz írt francia nyelvű felhívását kellett volna fölolvasnia a Rádióban, Tildy Zoltán azonban megtiltotta neki. „Még mindig vannak gyávák és hazaárulók” – toldotta meg szavait az ismerős illyési szemvillanással.

Egy lángban álló férfi búcsúzott tőlünk és a Parlamenttől.

Lehetséges, hogy az itt közölt felhívás stílusában azért nem fedezhetjük föl az összetéveszthetetlen illyési hanghordozást, mert ez a szöveg csupán fordítás? A franciául írt felhívás fordítása?

Egyelőre ez a föltevés látszik a legvalószínűbbnek. Végül is kinek volt több európai rangú íróbarátja, íróismerőse, mint neki? Különösen a franciák között! S ki tudott úgy az egész magyarság nevében egyszerre hitelesen és franciául megszólalni, mint ő? Egyszerre a kétségbeesés nyelvén és a méltóságén.

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
(részlet)
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
Petri György: 1956
(részlet)
Én nem koszorúzok és nem adok
interjút. Személyes kapcsolatom van
Nagy Imrével, annak ellenére,
hogy sohasem találkoztam vele. Sajnos.
Márai Sándor: Mennyből az angyal
(részlet)
Mennyből az angyal – menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Faludy György: Nagy Imre
(részlet)
Mi adta néked a nyugalmat?
Hogy tudtad: hallgatnak, míg hallgatsz
és azt is, hogy a század titkát
te oldottad meg félúton?
S mi növesztett oly nagyra téged?
Bölcs bátorságod? Tisztességed?
Batthyányhoz hasonló véged?
Hogy te vagy fajtánk példaképe
a holtak élén? Nem tudom.

Méray Tibor: Nagy Imre élete és halála
(részlet)

[...] huszonkét nap alatt a szovjet túlerő vérbe fojtotta a magyar forradalmat. Budapesten befejeződtek a harcok; csak a Mecsekben, a Mátrában, a Bükkben folytatódott az ellenállás december közepéig, végéig.

A fiatalok csodába illő hősiességgel harcoltak. De a küzdelem teljességgel reménytelen volt. Ha egy ház ablakán kilőttek, a szovjet ágyútűz az egész házat szétverte. Ha egy utcában próbáltak meg védekezni, a bosszú az utca egész férfilakosságát sújtotta. A rombolás sokszorosan felülmúlta az első beavatkozás méreteit; a Rákóczi út, a Körút egy része, az Üllői út környéke romokban hevert. Deportáló vonatok indultak a szovjet határ felé; a nemzet ifjúságát az elhurcolás veszélye fenyegette.

1956–2006
(virtuális kiállítás)
1956-ról szóló dokumentumok, könyvek a MEK-ben, EPÁ-ban
(virtuális kiállítás)
1956-os röplapok
(virtuális kiállítás)
1956
(gyűjtőoldal)
Az "1956 Budapest - arcok és sorsok" című könyv internetes felülete
2006 – 1956-os emlékév

Józsa Judit: Tóth Ilona (1932-1957) az '56-os forradalom hősnője (kerámiaszobor)

Józsa Judit: Tóth Ilona (1932-1957) az '56-os forradalom hősnője (kerámiaszobor)

56-osok arcképcsarnoka
Ungváry Rudolf: „1956 cáfolata brutálisan tört ránk 1957 elején”
(interjú)
Nemzeti Emlékezet Program
Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány honlapja
Megtorlás és restauráció
(Az 1956-os forradalom története)
Tanulmányok 1956-ról
Molnár György: A szovjet hadsereg magyarországi hadjárata 1956-ban
(tanulmány)
Tóbiás Áron: 1956
(tanulmány)
Az emlékezés napja
(tanulmány)
Büntetések, letartóztatások
(Kovács László: Az 1956-os forradalom története Esztergomban)
Simándi Irén: A mártír miniszterelnök Gallicus „Reflektorában”
(tanulmány)
1956
(Szabó Miklós: A Szovjetunió története)
Tischler János: Néphumor 1956. november 4. után
(tanulmány)
1956 Romániában
(összeállítás)

Budapest, 1956. november 3. Maléter Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszter
(fotó)
Budapest, 1956. november 3. Leverik a Kálvin téri tűzfalról a hatalmas vörös csillagot
(fotó)
Budapest, 1956. november 1. Havrilla Béláné, született Sticker Katalin és Wittner Mária szabadságharcos nők
(fotó)
Kákonyi Gellért: „Napi kérdésünk: Úgy jönnek, mintha mennének...?”
(tanulmány)

A RÉGIEK HANGJÁN

Tompa Mihály: A madár, fiaihoz
(részlet)
Nagy vihar volt. Feldult berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek …
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!
Arany János: A walesi bárdok
(részlet)
„Fegyver csörög, haló hörög,
 
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
 
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei,
 
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
 
Király, te tetted ezt!”
Arany János: Magányban
(részlet)
Az nem lehet, hogy milliók fohásza
Örökké visszamálljon rólad, ég!
És annyi vér – a szabadság kovásza –
Posvány maradjon, hol elönteték.
Támadni kell, mindig nagyobb körökben,
Életnek ott, hol a mártir-tetem
Magát kiforrja csendes földi rögben:
Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.
Arany János: Rendületlenül
(részlet)
Szeretni a hont – ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad…
És – kebleden be-vérző honfiseb –
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, –
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
– Szirt a habok közt – hűséged megálljon!
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal