1956. november 3-ika délutánján a Bölcsészkar hallgatói két írót hívtak meg viharosnak ígérkező nagygyűlésükre: Déry Tibort és engem. A szenvedélyes eszmecsere után nem az Írószövetségbe mentünk vissza Rákosi egykori golyóálló autóján, hanem a Parlamentbe siettünk. A legutolsó órák, percek híreit akartuk megtudni barátainktól: Losonczi Gézától, Heltai Györgytől, Nagy Imre külügyi helyettesétől s bárkitől, aki többet tud nálunk. A hírek hamleti tétje az volt: kimennek-e a szovjet csapatok Magyarországról, vagy pedig ránk zúdulnak-e és beletaposnak mindnyájunkat a betonba?

Az I-es kapun engedtek be bennünket s alig indultunk föl a lépcsőkön, Illyést láttuk lefelé jönni dühöngve, szitkozódva. Déry kérésre elmondta, hogy a világ íróihoz írt francia nyelvű felhívását kellett volna fölolvasnia a Rádióban, Tildy Zoltán azonban megtiltotta neki. „Még mindig vannak gyávák és hazaárulók” – toldotta meg szavait az ismerős illyési szemvillanással.

Egy lángban álló férfi búcsúzott tőlünk és a Parlamenttől.

Lehetséges, hogy az itt közölt felhívás stílusában azért nem fedezhetjük föl az összetéveszthetetlen illyési hanghordozást, mert ez a szöveg csupán fordítás? A franciául írt felhívás fordítása?

Egyelőre ez a föltevés látszik a legvalószínűbbnek. Végül is kinek volt több európai rangú íróbarátja, íróismerőse, mint neki? Különösen a franciák között! S ki tudott úgy az egész magyarság nevében egyszerre hitelesen és franciául megszólalni, mint ő? Egyszerre a kétségbeesés nyelvén és a méltóságén.

[...] huszonkét nap alatt a szovjet túlerő vérbe fojtotta a magyar forradalmat. Budapesten befejeződtek a harcok; csak a Mecsekben, a Mátrában, a Bükkben folytatódott az ellenállás december közepéig, végéig.

A fiatalok csodába illő hősiességgel harcoltak. De a küzdelem teljességgel reménytelen volt. Ha egy ház ablakán kilőttek, a szovjet ágyútűz az egész házat szétverte. Ha egy utcában próbáltak meg védekezni, a bosszú az utca egész férfilakosságát sújtotta. A rombolás sokszorosan felülmúlta az első beavatkozás méreteit; a Rákóczi út, a Körút egy része, az Üllői út környéke romokban hevert. Deportáló vonatok indultak a szovjet határ felé; a nemzet ifjúságát az elhurcolás veszélye fenyegette.