JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 19.Névnap: Viola, Violetta
    
 
Hónapok
 
Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231) (Az animációt a Color
                    Plus Kft. készítette.)

Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231)
(Az animációt a Color Plus Kft. készítette.)

2007-ban ünnepeljük Árpád-házi Szent Erzsébet születésének nyolcszázadik évfordulóját. A magyarországi Szent Erzsébet jubileumi év alkalmából, amely a budapesti Szent István-bazilikában bemutatott szentmisével vette kezdetét 2006. november 19-én, egy éven keresztül ünnepségeket, kiállításokat rendeznek és zarándoklatokat szerveznek. Az emlékév 2007. november 18-án ünnepi szentmisével és körmenettel zárul Sárospatakon.


Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Novemberi Rózsa

A legtöbb ember nem szereti a telet. Ez tükröződik a télen szabadban nyíló virágokról szóló régi csodákban, és mai hírlapi „kacsákban”. E témának két szentje van, akik ráadásul közre is fogják a java telet. Egyikük Dorottya, „a farsang dámája” (febr. 6.), másikuk Árpád-házi (Magyarországi) Szent Erzsébet (nov. 19.).Erzsébet II. András királyunk lánya volt. Tizennégy évesen feleségül adták Lajos thüringiai őrgrófhoz. A hercegnő már hat év múlva özvegy lett: férje 1227-ben felöltötte a keresztet, a Szentföldre indult, de útközben megbetegedett és meghalt. Erzsébet, akinek jótékonykodása miatt már korábban is meggyűlt a baja férje családjával, magára maradván Marburgba költözött, és belépett a Ferenc-rendbe. Javait és rövidke életének hátralévő néhány esztendejét a betegek és rászorultak gondozásának szentelte. 1231. november 16-án halt meg, huszonnégy évesen. Három és fél esztendővel később, 1235. május 26-án, pünkösdkor avatták szentté (valójában júl. 1-jén, máj. 26. az eljárás kezdetének időpontja volt), s a rákövetkező év májusának első napján „emeltettek oltárra ereklyéi”, azaz szenteltek templomot sírhelye fölé. Egykori kérője, II. Frigyes német-római császár e szavakkal tett aranykoronát Erzsébet koporsójára: „nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa halhatatlan királynéjának”. Németországi működése folytán a világegyháznak ő az egyetlen ismertebb magyar származású szentje. Ünnepét a római naptár november 17-én hozza, mi magyarok 19-én üljük meg. „Felemeltetéséről” régi magyar naptárak május 2-án, vagyis névnapjával épp „átellenben” emlékeztek meg.

Ismeretlen szerző: XIX. novemb. Szent Ersebetröl
(részlet)
Szent Ersébet, egek fénye;
Romai szent hjt ösvénye;
Sovány szivünknek légy bö veteménye:
Mi Lelkeinket kösd szent òltárhoz;
Mi kincseinket, Egek Urához:
Ugy Istenünkben, éllyünk veled: Amen.

Ágh István: Szigligeti Szent Erzsébet
(részlet)
nagyok a fák és hatalmas a zúgás,
ő meg csak vár a szigligeti kertben,
s azért mintázta kisebbnek a szobrász,
hogy annál inkább szeretni lehessen,
s legyen valami cél a céltalannak
sétája közben, hadd forduljon erre,
hogy azt a titkot, amit leszakasztott,
az adakozó kötényébe ejtse.
Ismeretlen szerző: Die Sanctae Elisabethae Hvngariae regis filiae XXIX IXbris
(részlet)
Nem csak ételekre gyámoltalanoknak,
Szorgalmatos gondot visele koroknak,
Bizony itálokra sok nyomorultaknak,
Es ruhazáttyokra öszvegyek, árvaknak,
Hánem rut sebeket szegeny koldusoknak
Kezeivel undok varokát koroknak
Tisztogattya vala â nyomorultaknak,
Es gyogittya vala fekélét azoknak.
Szent Erzsébet: Női eszmény
(Sík Sándor: Szent magyarság)
A Szent Erzsébet év honlapja
A Szent Erzsébet év programja
Az Árpád-házi Szent Erzsébet Történelmi Társaság
(ismertető)
Liezen-Mayer Sándor: Magyarországi Szent Erzsébet
(festmény)
Kövesházi-Kálmár Elza: Szent Erzsébet
(szobor)
Aba-Novák Vilmos: Árpád-házi Szent Erzsébet
(festmény)

Józsa Judit: Árpádházi Szent Erzsébet (~1207-1231) (kerámiaszobor)

Józsa Judit: Árpádházi Szent Erzsébet (~1207-1231) (kerámiaszobor)

Franz Richter győri karmelita szobrász műhelye: Magyarországi Szent Erzsébet
(szobor)
Ismeretlen gótikus mester: Szent Erzsébet-legendajelenetek
(dombormű)
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Erzsébet az egész világegyházban évszázadok óta szakadatlan tiszteletben részesül, mint az emberszeretet eszményi példaképe. A legnagyobb festők örökítették meg azokon a képeken, amelyek most a múzeumok büszkeségei, eredetileg azonban jámbor társulatok, harmadrendek, plébániai közösségik rendelték templomuk, ispotályuk számára: Simone Martini, Fra Angelico, Holbein, Murillo és annyi más.

Alakja nemcsak a jámbor legendát és egyházi művészetet ihlette meg, hanem ott él a modern idők nosztalgiáiban: Montalembert, Ida Görres-Coudenhove, Harsányi Lajos, Reinhold Schneider, Nigg, legújabban Elfride Kiel és sok más egyetemes írói igényű alkotásaiban, Liszt Ferenc hatalmas oratóriumában is. Sajnos azonban eddig senki sem akadt, aki Erzsébet népi utókorát, szakrális hagyományvilágát összefoglalta volna.


Árpád-házi Szent Erzsébet Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom(fotó: Legeza Dénes István)

Árpád-házi Szent Erzsébet
Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom
(fotó: Legeza Dénes István)

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)

Egy napon, a nagyböjti időben, a templomban szemét az oltárra szegezve oly feszülten figyelt, mintha Isten személyes jelenlétét csodálná, s vigasztalást nyert, megerősítve a hosszú ideig tartó isteni látomástól. Hazatérve, a gyengeség miatt egyik szolgálójának ölébe támaszkodott, s szemét mereven az égre emelte az ablakon keresztül. Ekkor olyan boldogság árasztotta el arcát, hogy csodálatos nevetésre fakadt. Miután egy darabig boldoggá tette az örvendetes látvány, hirtelen könnyekben tört ki, majd szemét ismét kinyitva, az iménti örömmel örvendezett, azután újra lehunyva, a korábbi könnyeket hullatta. Így, ilyen isteni vigasztalásokkal töltekezett egészen a kompletóriumig. Ezután sokáig hallgatott, egyetlen szót sem szólva, majd hirtelen megtörve a csendet megszólalt: „Igen, Uram, te velem akarsz lenni, s én teveled, és soha többé nem akarok elválni tőled.”

A szolgálók kérlelni kezdték, hogy Isten dicsőségére és az ő épülésükre mondja el, mit látott, ő pedig engedve az unszolásnak így szólt: „Láttam a nyitott eget és Jézust, aki jóságosan fordult felém, s megmutatta nekem tisztaságos orcáját. Az ő látványa kimondhatatlan boldogsággal töltött el, s távozása nagy bánattal sújtott. Ő pedig bánatomat, arcának újbóli megmutatásával örömre fordította, s azt mondta: »Ha velem akarsz lenni, veled leszek.« Őneki feleltem azt, amit hallottatok.” Midőn arra kérték, hogy azt a látomást is mondja el, amit az oltárnál látott, azt felelte: „Azt, amit ott láttam, nem lehet elmesélni, de nagy örömben volt ott részem, és megpillanthattam Isten csodadolgait.”

Karthauzi Névtelen: Dicsőséges szent Erzsébet asszonnak ünnepéről, ki vala magyari Endre királnak leánya
(részlet)

Történék egy napon, mikoron ura honn nem volna, hogy undok poklost megfüröszte önnön házában, es nyugtatá el az ő urának urfiú ágyán két lepedő között. Es azonközben juta haza az ő vitéz ura, íme, nagy bosszú panasszal eleibe esének az öregek; kezdék nagy erősen vádolni az szent asszont, hogy tékozló volna, es nem tartaná takarékosan ő urának jószágát, szolgáit es megölé éhel-szoméhal, es mindenestül fogva gonosz életu volna. Mondának annak felette: Ha pedig, nemes uram, szavunkat nem hiszed, menj el bé ágyasházadba es egy nagy, szörnyü undokságos poklost találsz urfiú ágyadon nyugodni. Am lássad, ha mind ilyen szertelen dolgnkat el kell engedni. Mikoron az jámbor úr azt hallotta volna, megindula rajta es nagy hirtelen mezítelen fegyverét ragadván, mondá: Mi dolog ez, akit hallok, ha immáron jószágomat nem kíméli, avagy ennenmagamat kíméllene! Nagy haraggal beüté az ajtót, hogy mind az poklost megölje, mind az szent asszont levágja. Es mikoron felemelte volna az lepedőt, látá: hát íme, az áldott megfeszült Krisztus nagy vérben keveredvén fekszik az ágyon. Ottan megrettene, es bocsánatot kére tőle, es elenyészék Krisztus Jézus őelőle. Az szent asszon feleségétől meg azonképpen bocsánatot kére nagy sírván, es áldomást ada őnéki mindenre szabadon munkálkodni.

Szabó Magda: Amit tettél, az ég csodája volt
(részlet)

Sokféle szent van a hitvallók és mártírok mellett, aszerint tartjuk számon őket, mi volt életük legjellemzőbb jegye. Példát mutató uralkodó volt-e vagy magasztos célokért kardot fogó katona, esetleg különleges érzék vonta a szociális gondok felé, színtiszta jósága, mértéken felüli emberszeretete kora züllött légkörében nem ítélkező, csak jóra aktivizáló részvétre mozgósította. Az Árpád-házban mindenre található példa. Van királylányunk, akinek kosarában tűzpiros rózsává lényegül az alamizsnakenyér. Szent Erzsébetnek egyébként nemcsak virágai, talpai is pirosak a sebektől, vér serked kergetett lába nyomán az irgalmasnak, aki sose talált irgalomra saját környezetében.

Karthauzi Névtelen: Áldott királyi lány
(részlet)

Történék egy napon, mikoron nagy hideg volna, hogy úgy, mint senki ne láthatná, vinne apró maradékokat az vár kapuja elében az szegényeknek. És íme, elöl találá az ő atyja, csodálkozván rajta ennenmaga, mit járna és hová sietne, megszólítá őtet: Fiam, Erzséböt, hova mégy, mit vissz? Az nemes király leánya, miért felette szemérmes vala, nagyon megszégyenlé magát és megijede, és nem tuda félelmében egyebet mit felelni: Ím, rózsát viszök. Az ő atyja kedég mint eszös ember meggondolá, hogy nem volna rózsavirágnak ideje, hozzá hívá, és meglátá kebelét, hát mind szép rózsavirág az aszjú apró portéka.

Oh nagy ártatlanság, oh szeplőtelenségnek halhatatlan malasztja, íme, az áldott mennyei királ nem hagyá az ő szerelmes szolgálóleánya beszédét hamisságában, hogy szemérmöt ne vallana, de inkább szentséges voltát isteni irgalmasság követné. Azt látván, az ő atyja elcsodálkozék rajta. Ez leánzó, ha élhetend, valami naggyá lészen!

Esterházy Pál: A könyörületes szent
(részlet)

Hasonlót mond az magyar krónika is Szent Örzsébet, Második András király leánya felől, ki minekutána Turingiába férhez ment volna, történt, hogy urának sok számú fejedelmi vendégi volnának, kíváná azért, hogy felesége is igen drága és ékes köntösökben öltöznék, kit megmívelvén, midőn az urához menne, ímé az garádicson egy szegény mezítelen koldus alamizsnát és ruhát kér vala. Ez szent asszonyállat megszemlélvén az szegény igyefogyott koldusnak mezítelen voltát, fogá drága szép palástját, s odaadá az szegénnek, ki legottan elméne az palásttal. Azonban az szolgák e dolgot hírré tévék az urának, ki nehezteli vala ezen adakozást, s midőn feleségéhez akarna menni, azt megdorgálni, ím Istentől csudálatosképpen oly fényes és drága palást adatott Erzsébetre, hogy mind férje, mind penig az szolgarend, sőt az vendég fejedelmek is aztot nem győznék csudálni és dicsírni.

Ismeretlen szerző: Ének Szent Erzsébet asszonyról
(részlet)
Magyarország szép nemes csillaga,
Asszonyi rend tiszteletes taga,
Ki szentséggel hamar kezet foga,
És közöttünk fényessen villoga.
Királyoknak nevezetes neme,
Erkölcsöknek tündöklő gyöngyszeme,
Kinek gazdag ára és érdeme,
Romlásunknak gyakran lőn védelme.
Ez a testben, bűnnek fogházában,
Élt a lélek nagy szabadságában;
Dicsőségnek magas pompájában,
Ült szegénység elvetett ruhában.
Reményik Sándor: Bánk Bán utolsó monológja
(részlet)
Idegen népek jóltevője lett,
Míg anyja itthon dúlt a magyaron…
Most anyja vére ég a kezemen – –
Mért mentél el, királykisasszonyom?
Szűz lelked egyetlen lehellete
Szétfújta volna a tragédiát, –
Vagy úgy kellett, hogy későn, s messziről
Szívjuk be lényed rózsaillatát?
ÁRPÁD-HÁZ
(gyűjtőoldal)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal