Jeles Napok - Árkos Frigyes születésnapja

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

ÁRKOS FRIGYES (Pterle, 1897. febr. 18. – Budapest, 1967. máj. 13.): vaskohómérnök, a magyar kohászati vállalatok termelésirányító szervezetének kidolgozója.

Sopronban szerzett oklevelet (1921). A MÁVAG diósgyőri Vas- és Acélgyárában mérnök volt. 1945 után az újonnan megalakult Iparügyi Minisztériumban dolgozott, majd 1948 végén az új Kohóipari Központ műszaki osztályának élére került. A vaskohóipar céltudatos fejlesztési irányelveinek kialakításában fejtett ki eredményes munkát. 1951–53-ban a Lőrinci Hengerműben, majd a százhalombattai Dunai Vasműben főmérnök, majd műszaki igazgató volt. Nyugdíjba vonulásáig (1964) a Kohászati Értékesítő Vállalat (KOHÉRT) igazgatója volt. Nyugdíjasként is tovább dolgozott az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) kötelékében a hazai vaskohóipar távlati fejlesztésének tervein. A Kohászati Lapoknak 1957-től 1966-ig főszerkesztője volt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Vorsatz Brúnó: Vaskohászat

(részlet)

Diósgyőri vasgyártás

A diósgyőri gyár I. sz. nagyolvasztóját, melyet 1931-ben lefojtottak, 1933-ban újraindították. Ebben az évben Árkos Frigyes kohómérnököt bízták meg új termelésirányító szervezet felállításával, amely olyan kiváló volt, hogy 1945 után más kohászati vállalatok is átvették. 1933-tól megélénkült a vállalat exportja Indiába és az afrikai gyarmatokra. Az I. sz. nagyolvasztót 1935-ben átépítés miatt leállították, ezért szükségessé vált a II. sz. nagyolvasztó építése. Az anyagellátási problémák megoldása után 1936-ban az indítás biztosítható volt. A diósgyőri hengersorok a fokozottabb termelést már nem tudták teljesíteni, ezért szükségessé vált kicserélésük. 1936-ban világszerte elkezdődött a hajóépítési láz, magas felárral lehetett eladni nemcsak a hajólemezt, hanem az ún. hajószögvasat is. 1936–1937-ben a vállalat exportja oly mértékben megnőtt, hogy Diósgyőr a beérkezett megrendeléseket a RIMA ózdi gyárával megosztotta és mint fővállalkozó szállította tovább. A nagyobb terjedelmű és a világ minden részére kiterjedő szállítás a Montan Export cég bekapcsolódása után indult és a II. világháború kitörésekor szűnt meg teljesen.

Forrás: Kollega Tarsoly István (főszerk.): Magyarország a XX. században, IV. kötet – Magyar Elektronikus Könyvtár