| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() | – ![]() AQUINÓI SZENT TAMÁS (Roccasecca, 1225 körül – Fossanuova, 1274. március 7.) a montecassinói bencés kolostorban nevelkedett. 1244-ben a nápolyi domonkos kolostorba ment, ahol a rendbe való fölvételét kérte. Párizsban főiskolai tanárként előadásokat tartott, majd fölvették a magiszterek sorába, önálló nyilvános tanító tevékenységet folytathatott mint professzor. Akadémiai előadásaiban elsősorban eredetiségét, nyitottságát és önállóságát dicsérték. Rábízták Rómában a rendi főiskola vezetését, s a pápai udvarban is tartózkodott. Közben fáradhatatlanul végezte tudományos munkáját. 1269-ben Tamást rendi elöljárói ismét a párizsi egyetemre szólították teológiai professzornak. Később rendje visszahívta és megbízta, hogy Nápolyban központi teológiai főiskolát, ún. studium generalét szervezzen. Két évvel később X. Gergely pápa a lyoni uniós zsinatra küldte (1274). Súlyos betegen kelt útra, de nem jutott messzire, meghalt egy ciszterci kolostorban.Élete során szembefordult azzal az egészségtelen, természetellenes aszkézissel, amely túlzó test-ellenességével a lelki és vallásos élet elkorcsosulásához és elnyomorodásához vezet.XXII. János pápa 1323-ban szentté avatta, s még ebben az évben fölvették ünnepét a római naptárba, halála napjára. Mivel ez a nap legtöbbször nagyböjtbe esik, 1969-től január 28-án ünnepeljük, amely napon 1369-ben átvitték az ereklyéit Toulouse-ba. XIII. Leó 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette.
(részlet)
A nagy változás a XIII. századdal következett. Trevor-Roper szerint azért, mert az eretnekségek egész országrészeket hódítottak meg, mert a keresztesháborúk elvesztek és mert a városok kialakulása megbontotta az addigi társadalmi rendet. Az emberek félni kezdtek a jelentől és a jövőtől, és e félelmük okát kiterjesztették a szektákra, a vénasszonyokra, a kisebbségekre, a zsidókra. Az országok sötét sarkaiban meghúzódó népi babonák szárnyra kaptak mindenhol, és a klérus hozzálátott, hogy rendszert formáljon a balhitekből. Aquinói Szent Tamás démonológiája ebben, sajnos, vezető szerepet játszott. A tradicionális, kusza fantazmagóriákat a teológusok összefogták. A boszorkányok szombat éjszaka seprűnyélen repülnek gyülekezőhelyeikre. Nagyon sokan: vagy tíz-tizenkétezren vannak minden egyes helyen. Ők a sátán hadserege; céljuk a keresztény hívők legyőzése és a világhatalom átvétele. Gyűléseiken mindig megjelenik az ördög, egy fekete hajú, szálas férfi, jéghideg testtel. Hódolatuk jeléül a boszorkányok fenekét csókolják. Utána nagy lakomát csapnak: varangyosbékát, áspiskígyót és rokonaik kiásott hulláit eszik. Aztán általános orgia kezdődik.
(részlet)
Aquinói Szent Tamás, alaposan és pontosan, igazságos és igazságtalan háborúkra osztotta az országok mérkőzéseit, és helyeselte az előbbieket. E teoretikus nézet a valóságban keveset számított. A maga háborúját rendesen mindkét fél igazságosnak mondta, holott többnyire mind a kettőé igazságtalannak bizonyult, a harmincévestől az első világháborúig és tovább.
(részlet)
4. Alapfogalmak zsinatja
1. Vélemény, hit, meggyőződés
Hogy e három között mi a különbség, az részben vélemény dolga (kezdjük ezzel a paradoxonnal), részben megállapodás dolga, részben a nyelvi közmegegyezésé; hiszen a szó nem csekély mértékben önértelmező, és a kifejezés jelentése a szóval jórészt adva van. Platón szerint a vélemény valahol félúton van a tudás és a tudatlanság között; legalábbis így magyarázza Szókratész az angyalarcú Glaukonnak, AZ ÁLLAM ötödik könyvében. Aquinói Tamás az aestimatiót (vélekedést) a képzelet és az emlékezés közé interpolálja – ám a szent mindezt, az érzékléssel kiegészítve, az állatnak tulajdonítja, pontosabban az állati léleknek, amely a testtel együtt elpusztul. Mindenesetre nem valami magasrendű rutin, ha szaglászó állat módjára szakadatlanul „vélekedünk” valahogyan mindenről; érzéklésünk, képzeletünk, emlékezetünk „kihagyhat”; de aestimatiónk olyan, mint a lélegzés: nem hagyhat ki – ha igen, úgy az valami nagy bajnak a vészcsengője. Ésde épp mivel oly nyúlorra valló szimatolás-szaglálódás, a vélemény a tájékozódást szolgálja, és ezért lehet oly tétova; többé-kevésbé könnyen változtatható; s hogy ki így vélekedik valamiről, ki amúgy, azért civilizált világban vagy nem szokás, vagy nem érdemes késhegyre menni – kivált, ha marginális kérdésekről van szó. Szépen fejezi ki ezt a toleranciát az angol idióma: to agree to differ.
(részlet)
| ![]() ![]() | ![]() | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|