JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 11.Névnap: Árpád
    
 
Hónapok
 
Ady Endre ismeretlen váradi fényképe 1908-ból (Lembert felvétel) – Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár

Ady Endre ismeretlen váradi fényképe 1908-ból (Lembert felvétel) – Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár

ADY ENDRE (Érmindszent, 1877. november 22. – Bp., 1919. január 27.): költő, publicista.

Származását, életét maga is legendákkal övezte. 1888-tól a nagykárolyi piarista gimnáziumban, majd a zilahi református kollégiumban tanult. 1896. március 22-én jelentette meg első versét a helyi Szilágy című lapban. 1896-ban érettségizett Zilahon, majd a debreceni református jogakadémia hallgatója lett, helyi lapok, köztük a függetlenségi Debreczen újságírója. 1900-ban a nagyváradi Szabadsághoz szerződött. 1901-től a radikális Nagyváradi Napló munkatársa, idővel társszerkesztője. 1903 kora őszén megismerkedett Diósy Ödönné Brüll Adéllal, szerelmes verseinek Lédájával. 1904-ben Budapestre, onnan Léda biztatására Párizsba utazott. Megismerkedett a nyugat-európai modern művészeti és politikai élettel. Több magyar lap tudósítója volt. 1904-ben megállapították vérbaját. 1905-től a Budapesti Napló szerkesztőségében dolgozott. Később fölváltva élt Budapesten, Párizsban és Érmindszenten. 1908-ban barátságot kötött a mecénás Hatvany Lajossal; az induló Nyugat-mozgalom, Nagyváradon pedig A Holnap Társaság és antológiája vezéregyénisége volt. A Nyugat, a Népszava, a Pesti Napló, a Világ munkatársa, pesti és vidéki fölolvasóestek ünnepelt szereplője. Kapcsolatba került a Galilei-körrel. 1911-től levelezett Boncza Bertával, Csinszkával, majd 1915-ben házasságot kötöttek. A világháború első éveiben Csucsán éltek. Háborúellenes cikkei miatt politikai támadások kereszttüzébe került. 1916–17-ben gyógyüdülőkben élt. Utolsó nyilvános szereplése 1918. december 1-jén a Vörösmarty Akadémia alakuló ülésén volt; elnökké választották, de beszédét Hatvany Lajosnak kellett fölolvasnia.

Ady Endre költői pályakezdése korántsem eredeti: első két kötetében (Versek, Debrecen, 1899; Még egyszer, Nagyvárad, 1903) a századvég népnemzeti és városias lírájának elemei keverednek az erősebb Reviczky-hatással. Az ifjú hírlapíró szellemi és társadalmi érzékenysége hamar kitűnt, a lírikus érlelődése bonyolultabb. Huszonnyolc éves múlt, amikor berobbant „új időknek új dalaival” (Új versek, 1906). Majd minden esztendő karácsonya előtt rendszeresen érkeztek újabb könyvei (Vér és arany, 1908; Az Illés szekerén, 1909; Szeretném, ha szeretnének, 1910; A minden titkok versei, [1911] – szokás szerint előre dátumozva). A kötetek egymásutánja gondolati fölismerések sora: a művészélet egyéni kétségeitől eljut a nemzeti és emberi létezés számos egyetemes kérdéséhez.

A tízes évek eleje a költőnek testi-lelki gyötrelem, a személyes válság ideje. A hazai közélet zűrzavaros eseményei, az európai progresszió eredményei távlatot nyitottak lírájának (A menekülő élet, 1912); a politikai és szociális motívumok, a forradalmat váró víziók meghatározó elemei megújuló költészetének (A magunk szerelme, 1913; Ki látott engem?, 1914). A kor maradi gondolkodását mind radikálisabban meghaladó költő a világháború azonnali elítélésével bizonyította szellemi és erkölcsi nagyságát. Az ő fájdalmas tiltakozása képviselte igazán a magyarság valódi érdekeit: „Ember” maradt az „embertelenségben” és „Magyar az űzött magyarságban”. Hosszú és kényszerű hallgatás után jelent meg utolsó kötete (A halottak élén, 1918), s ami ebből kimaradt, posztumusz kötetbe került (Az utolsó hajók, 1923), a korábbi könyvek összeállításában is segédkező Földessy Gyula gondozásában.

Költői küldetését sorsszerűnek tartotta, gyakran a magyar és más népek millióinak nevében szólalt meg. Világa egymásba kapcsolódó jelképek folyvást táguló rendszere.

Költészetének alapélménye a látomásszerűen bemutatott „magyar ugar”, a feudális kiszolgáltatottság, a társadalmi és szellemi szegénység (A Hortobágy poétája). Mítoszteremtő „magyarságverseiben” egyszerre élte át nemzeti történelmünk megannyi tragédiáját, és ezzel állította szembe a megújulás lehetőségét. Párizsi tapasztalatai nyomán idézte meg a pénz mitikus hatalmát, az ellentétes érdekek agresszióját (Mi urunk: a Pénz). Itthon a parasztságot és a munkásságot egyaránt progresszív erőnek hirdette „forradalmas” költészete (Dózsa György unokája, Csák Máté földjén, A Tűz csiholója, Rohanunk a forradalomba). Az élet viszonylagosságának dermesztő érzését bölcseleti nyugtalansággal és talányos képek, különös képzetek sorozatával dolgozta föl (Özvegy legények tánca, Kocsi-út az éjszakába, A föltámadás szomorúsága, Az eltévedt lovas). A halál, a magányosság, a művészsors problémái mindvégig elkísérték. A hívő s ateista, a keresztény és pogány szemlélet együtt formálta újszerű istenképét (Álmom az Isten, Hiszek hitetlenül Istenben, Menekülés az Úrhoz). Hagyománybontó szerelmi lírája is: önpusztító életének, fölfokozott szenvedélyeinek jelképes kivetítése. A férfi és a nő párkapcsolatának addig elhallgatott titkait, a modern érzelemvilág összetettségét elsősorban a Léda-versek tárják föl.

A motívumkörök alapján minden Ady-kötet átgondolt kompozíció. A versek, a rendszerint háromszavas címek, a sorrend, a ciklustagolás többnyire tudatos szerkesztői munka eredménye, amelynek révén az egyes lírai darabok a kötet szerkezetében sajátos jelentőséget kapnak. A költemények nyelve eredeti, régies és újkeletű kifejezésekkel, jelzőkkel érzékletes és markáns igékkel is súlyos. Prozódiájának találmánya a szimultán ritmus: az időmértékbe belépő hangsúlyosság vagy fordítva; általában a jambusnak vagy a trocheusnak és a magyaros ütemezésnek sajátos együtthatása.

Elbeszélései lírai műhelyének termékei: ezek is föltárulkozó Ady-versek Lírikusi hév és kifejezés jellemzi több mint kétezer kisebb-terjedelmesebb, de mindig gondolati lényegre törő publicisztikai írását is. Színházi és irodalmi kritikái külön említést érdemelnek.

Ady Endre líratörténetünk nagy egyénisége, korszakos költő, a maga nemében utánozhatatlan. Költészete majd minden európai és keleti nyelven megismerhető, bár ritkán egyenrangú fordításban. Mind eszmei, mind esztétikai forradalma évtizedeken át hangos viták élesztője volt, művészetének egyoldalú kisajátítására számos ideológiai és politikai irányzat tett eredménytelen kísérletet.

Ady Endre: Új Vizeken járok
(részlet)
Szállani, szállani, szállani egyre,
Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre,
Röpülj, hajóm,
Szállani, szállani, szállani egyre.
Új horizonok libegnek elébed,
Minden percben új, félelmes az Élet,
Röpülj, hajóm,
Új horizonok libegnek elébed.
ADY
(gyűjtőoldal)

Ady Endre arcképe Brüll Bertának Rómából - Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményéből

Ady Endre arcképe Brüll Bertának Rómából - Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményéből

Ady Endre: Hunn új legenda
(részlet)
A tolakodó Gráciát ellöktem,
Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem,
A Minden kellett s megillet a Semmisem.
Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga,
Hulltommal hullni: ez a szolga dolga,
Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel.
Ady Endre
(diafilmek – Neumann-ház)
Pilinszky János: Vallomás Adyról
(részlet)

Ady és a modernitás? Számomra – mindennek ellenére – döntően és végérvényesen Ady a legjelentősebb modern magyar költő. Mint Baudelaire a franciáknál, ő az, aki Atlasz módjára megfordította hátán a régi világot, mondhatnám úgy is, a régi magyar világot. Ilyen tettre csak szuverén óriás vállalkozhatott. Hogy mások Európa modernebb törekvéseit közvetítették volna? Mit számít? Ady egy irodalomtörténeti pillanatban a glóbus ránk eső pontján magára vette és meg is fordította a világot. A többi irodalom. És többnyire csak irodalom már.


Ady Endre 1898-ban a Debreceni Reggeli Újság szerkesztőségében - az Ady Endre c. diafilm részlete(fotó: Kiss Ferenc)

Ady Endre 1898-ban a Debreceni Reggeli Újság szerkesztőségében -
az Ady Endre c. diafilm részlete
(fotó: Kiss Ferenc)

Illyés Gyula: Magyarok
(részlet)
1937. november 22.

Tiszteletére már nem rendeznek hetente ünnepséget, iszonyú előadóművésznők nem szipogják a pódiumon Zozó levelét, a fiatalok egyelőre nem „esküsznek rá”, amit már csak azért sem kell fájlalni, mert hisz az esküt az előttük járó nagy esküvők sem tartották meg; viszont érteni kezdik lényét. Az emberek már nem szavaitól rúgnak be, hanem attól, ami a szavak mögött van; attól könnyülnek bátrakká, abból merítenek erőt szembeszállni az idővel és a valósággal. Verseit már nem megszállottan az utcán szokás szavalni a szélbe, amikor az ember a saját indulatát önti a sorokba; Berzsenyi és Arany között tétovázó kézzel, este a könyvespolcról vesszük le műveit, bár betéve tudjuk. Félve írom le: klasszikussá vált?

Most kezdődik számára is a klasszikusok erőpróbája: minél többször olvassuk, annál több új szépséget, tartalmat, hitet, emberséget fedezünk fel benne, a remekművek ezzel jutalmazzák híveiket. Az ember már nem lebke mámort kap tőle, hanem tartósat, és ijesztő szó, tőle is okulást, élni. Szeretném, ha élne. Nem azért, hogy mit szólna, ehhez vagy ahhoz, maradi lenne-e vagy haladó; ilyen badarsággal szellemét csak azok zaklathatják, akik még ma sem értik ezt a szellemet. Minderre ő megfelelt, állandóan felel, szerencsére nem a pártok nyelvén; ezek éppúgy széttépnék, éppannyi csapdába szorítanák, akár életében. Külön győzelme, hogy a pillanatok bajnokain, a pártokon is felülemelkedett, ő már valóban ideákért küzd. Hangja most érik az egész magyarság hangjává. Neki már az idő dolgozik, művét az tökéletesíti. Beleszólnunk alig lehet, szavunktól arca alig változnék többet, mint akár Horatiusé. Csodálattal nézhetjük csak ezt a titkos, vigasztaló munkát, s az anyagot, amelyet ő e munkára átadott.

Juhász Gyula: Ady Endrének
(részlet)
Most vagy te nékem legnagyobb,
Mikor az alkonyatban nő az árnyad
S az élet és halál mély titkai
Szívedben könnyre és mosolyra válnak.
Most vagy te legnagyobb nekem,
Most vagy te nékem igazán a Mester,
Fehér köntösben és piros sebekkel.
Tóth Árpád: Ady Endrének
(részlet)
Elébed szőke szűzet ma százat küldenék,
Kiknek fiatal ajka zengőbb szavakra nyíl fel,
S kiknek meghajló törzse szebb alázattal ível,
Mint szóm s e könyvrehajló, bús férfiú-derék.
Ma, ó, áldott költője a vérnek és aranynak,
Fáj, hogy csendes dalos vagyok, s hogy nemzetem
Kemény fiai közt hirdetlek félszegen,
Félénk apostola az én erős uramnak...
Szabó Dezső: Ady arcához
(részlet)

Középtermetű, parasztosan zömök volt Ady Endre. Széles váll, domború mell, cigányfekete fej: a népmesék izmos kovácslegénye volt, aki vasgyúróval birkózik, és egy csapással beveri az üllőt a földbe. A parasztost, a népiest, a kovácslegényit hangsúlyozom. Kritikusai – pesti újságírók –, akik minden örökölt rikácsolás és kölcsön-fölényesség dacára a parvenü lúdbőrözésével tikkadnak el a »történelmi« születés előtt, szerették őt az utolsó magyar úrnak, a nagyúrnak, valami Zrínyi Miklós-féle oligarcha-utódnak stilizálni. És benne is sokszor megvolt – ennek miértjét később fogjuk megérteni – bizonyos előkelősködés, úriságának hangsúlyozása modorban és szavakban. Nem kell félreérteni: itt nem született királyságának gőgös tudatát értem, nem a zseni vérszerinti fejedelemségét, melynek széles bíbora átizzott egész lényén és versein is.


Ady Endre 1912-1913-ban Budapesten -az Ady Endre, a Hortobágy poétája c. diafilm részlete(fotó: Székely Aladár)

Ady Endre 1912-1913-ban Budapesten -
az Ady Endre, a Hortobágy poétája c. diafilm részlete
(fotó: Székely Aladár)


Ady Endre 1908-ban -az Ady Endre c. diafilm részlete

Ady Endre 1908-ban -
az Ady Endre c. diafilm részlete

Ady Endre
Ady Endre Emlékház
Kisfaludi Stróbl Zsigmond: Ady Endre
(szobor)

Ady Endre képeslapja Bíró Lajosnak (autográf) - Országos Széchényi Könyvtár

Ady Endre képeslapja Bíró Lajosnak (autográf) - Országos Széchényi Könyvtár

Ady Endre: Az Értől az Oceánig
(részlet)
S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.
Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.

Ady Endre 1915 novemberében -az Ady Endre c. diafilm részlete(fotó: Székely Aladár)

Ady Endre 1915 novemberében -
az Ady Endre c. diafilm részlete
(fotó: Székely Aladár)

Ady Endre: Párisban járt az Ősz
(részlet)
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában
(részlet)
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Ady Endre: Őrizem a szemed
(részlet)
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Székely Aladár: Ady, Csinszka és Ady anyja, 1917
(fotó)
Ady Endre: Valaki útravált belőlünk
(részlet)
Ingunk s mint rossz tornyok, bedőlünk,
Nagy termeink üresen kongnak,
Kölykösen úszók szemeink:
Valaki útravált belőlünk
S nem veszi észre senki más,
Milyen magános férfi-porta
Lett a szemünk, lett a szivünk,
Szemünknek és szivünknek sorsa,
Mert asszony-részünk elhagyott.

Brüll Adél síremléke (fotó: Legeza Dénes István)

Brüll Adél síremléke
(fotó: Legeza Dénes István)


Brüll Adél síremlékének részlete (fotó: Legeza Dénes István)

Brüll Adél síremlékének részlete
(fotó: Legeza Dénes István)

Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái
(részlet)

De végre jő – Ő.

Hinnéd, hogy egy vidéki színész robban be az ajtón, akinek aznap némi sikere volt a kövér polgármesternénél… Máskor az ifjú Eugén Anyegin bundáját keresnéd rajta, amint szenvelegve jár mulatozásai után.

 – Lédával voltam – te Bolond! – harsogja legjobb barátja és lakótársa, Révész Béla fülébe, pedig Bélánk már régen leszokott arról, hogy szerelmének szemrehányásokat tegyen.

Csinos, vidékies úrfi.

A kezét néznéd: olyan tiszta, mint egy fiatal szerzetesé, amelyet az imént mártott a szenteltvíztartóba.

A haját vizsgálnád: ama sánta lord jutna eszedbe, aki költői ihletében átúszta a tengerszorost.

A szemében egy ijedt, beteg gyermek félelme, akit elalvás előtt dajkája a kapufélfának támaszkodó öreg Halál kalandjaival mulattat – míg a másik pillanatban akár olyannak is láthatod a szemét, mint egy mohó kalandorét, aki Nagyváradtól Párizsig minden gyönyört felhabzsolni, minden női testből való drágaságot magához ragadni óhajtana.

Ó, ezek a felejthetetlen szemek!

Néztek mélázva, borral és szennyel meglocsolt kocsmaszobák felett, mintha szétnyíltak volna előtte egy pillanatra a falak, hogy lássa a messze elterülő, melankolikus Magyarországot!

Néztek kihívóan, és dacosan, mintha félelem nélkül merednének szemközt a halálos Sorssal, amely csak azért nem éri utol a Három Hollóban, mert az Andrássy úton nem talált bérkocsit, mind elvitték őket a sors menyasszonyai, a Cifra Nők, akik ilyenkor, hajnaltájban szoktak hazafelé menni.

De legtöbbször mégis hízelkedően, bocsánatkérőleg néztek ezek a szemek, mintha végtelen szelídséggel előre pardont kénének az alkalmatlankodásért, amelyet tulajdonosuk majd itt Magyarországon okozni fog.

Ady Endre: Az Isten balján
(részlet)
Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.
Az Isten könyörületes,
Sokáig látatlan és néma,
Csak a szivünkbe ver bele
Mázsás harangnyelvekkel néha.
Ady Endre: Magyar jakobinus dala
(részlet)
Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.
Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?


Ady Endre 1899-ben Debrecenben -az Ady Endre c. diafilm részlete(fotó: Gondy és Egey)

Ady Endre 1899-ben Debrecenben -
az Ady Endre c. diafilm részlete
(fotó: Gondy és Egey)

Ady Endre: Vezeklő vigadozás zsoltára
(részlet)
Mindenki szent, ki életet nyer,
Mindenki fia és mindenki atyja
S átkozott, ki létjét siratja.
És egyformán szent minden élet,
Magverő vagy rothadt, csirátlan semmi,
Bűn az életet nem szeretni.
Minden nemzés, a meddőség is,
Zseni, állat-sor egyben-egyek, hősök,
Belső sebek s varral-verősök.
Ady Endre: A föl-földobott kő
(részlet)
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
József Attila: Ady Endre helyett mondom
(részlet)
A sírás nekem nem kenyerem.
Az Úr megverte kushadt fajtám -
Most nekilátok s én verem.
Juhász Gyula: Dicsőség Adynak
(részlet)
Fekete-zöld babérfák terhe
Hatodik éve hull sírodra
S nem némúltál el, Ady Endre,
De zendülsz távol századokba!
Illés-szekéren szállsz fölöttünk
Montblanc-tetőnél magasabban,
Magányosan s ez árva földrül
Himnusz, sírás, utadra harsan.
Ady Endre: A Kalota partján
(részlet)
Pompás magyarok, templomból jövet,
Mentek át a Kalota folyón
S a hidat fényben majdnem fölemelte
Az ölelő, júniusi nap.
Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves
És tarkaságban annyi nyugalom
És fehér és piros és viritó-sárga,
Izgató kék és harcos barna szín
S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,
Ékes párták, leesni áhitók.
Papi-beszéd kemény fejükből csöndben
Száll el s nyári illattal vegyül.
Mily pompás vonulásuk a dombon.
Óh, tempós vonulás, állandóság,
Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.


Ady 1914 májusában -az Ady Endre c. diafilm részlete(fotó: Bölöni György vagy Bölöni Györgyné)

Ady 1914 májusában -
az Ady Endre c. diafilm részlete
(fotó: Bölöni György vagy Bölöni Györgyné)

Ady Endre: Ifjú szívekben élek
(részlet)
Igen, én élni s hóditani fogok
Egy fájdalmas, nagy élet jussán,
Nem ér föl már szitkozódás, piszok:
Lyányok s ifjak szívei védenek.
Örök virágzás sorsa már az enyém,
Hiába törnek életemre,
Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény,
De virágzás, de Élet és örök.
Illyés Gyula: Öreg szivekben élsz és…
(részlet)
 
Öreg szivekben élsz és így a jó.
Hova tünt, sodródott az a Komp-Ország?
Csitt-csatt, néha még fönt az a Rongy-Lobogó!
De kik riadnak még rá? Mi (mint arccsapástól)
 
pirulni biró, idő-kérges orcák.
Babits Mihály: Ady
(részlet)
Úgy nyugodtál le fényesen, mint a Nap
s reád gondoltat minden goldvilág:
kialudnánk ha nem adnál sugarat
s ha eltűntél volna a hómezők alatt
s nem égnél titkon, mint éjjel a Nap
„ifjú szivekben, és mindig tovább”…
Babits és Ady 1917 júliusábanaz Ady Endre c. diafilm
                        részlete(fotó: Székely Aladár)

Babits és Ady 1917 júliusában
az Ady Endre c. diafilm részlete
(fotó: Székely Aladár)

Ady Endre: Az eltévedt lovas
(részlet)
Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.
Juhász Gyula: Ady-mécses
A sírod körül gubbasztunk sötéten,
Virrasztunk a vak éjben s hallgatunk,
Kísértenek az új és régi rémek
És némaságunk legméltóbb dalunk.
Csak verseid suttogjuk néha fájva,
Hogy érezzük, volt egyszer élet itt
És higgyük, hogy nem sírtál tán hiába,
Hogy valahára megvirrad megint!
Csorba Géza: Ady Endre síremléke (1930)a Kerepesi temetőben(fotó: Legeza Dénes István)

Csorba Géza: Ady Endre síremléke (1930)
a Kerepesi temetőben
(fotó: Legeza Dénes István)

Vedres Márk: Ady Endre halotti maszkja -az Ady Endre c. diafilm részlete(fotó: Szőnyi Lajos)

Vedres Márk: Ady Endre halotti maszkja -
az Ady Endre c. diafilm részlete
(fotó: Szőnyi Lajos)

Csorba Géza: Ady Endre síremléke a Kerepesi temetőben, 1930(fotó:
                        Perdy-Fazakas Brigitte)

Csorba Géza: Ady Endre síremléke a Kerepesi temetőben, 1930
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

József Attila: Ady emlékezete
(részlet)
Teste a földé. Földmívesé lelke,
Ezért koppan a kapa néhanap.
Sirja három millió koldus telke,
Hol házat épit, vet majd és arat.
Verse törvény és édes ritmusában
ő hull s a kastély ablaka zörög, -
eke hasit barázdát uj husában,
mert virágzás, mert élet és örök.
Juhász Ferenc: Ady Endre utolsó fényképe
(részlet)
 
Zord isten-rózsa a semmi kertjében.
Vad, kopár szeme, mint égitestek.
 
A dac lefonnyadt, s csak a szégyen
 
szögletei vak szikla-arcán.
 
Büszke magyar, virág a fajtán,
 
fény harsonása, tán utolsó:
 
én most temetlek.
József Attila: (Téged siratlak...)
(részlet)
Téged siratlak, büszke sirató.
Az Isten sem néz többé immár hátra
És hull a rokkant, tömzsi kis tanyákra,
Ó Ady, a magyar Ugarra hull a hó.
Weöres Sándor: Hála-áldozat
(részlet)
Szememnek Ady nyitott új mezőt,
Babits tanított ízére a dalnak,
És Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak
Ezt-azt kívánó kordivat előtt.
Tóth Árpád: Nézz ránk Ady Endre
(részlet)
Kik körülálltuk a ravatalod,
Ma már tudjuk, vezeklőn, törve, sírva,
Hogy nem te voltál akkor a halott -
Mi dőltünk zsibbadt, léha, szörnyü sírba!
Csak vad órákon kél és kavarog
A szittya sír, a kísérteti csontház,
És marjuk egymást, esett magyarok,
Árva az árvát, csontvázat a csontváz.
Ó, Ady Endre, Messiás-magyar!
Riaszd szét lidércálmát a halottnak!
Bús Lázár-szívünk még élni akar,
Ontsd rá napos tüzét élő dalodnak!
Hubay Miklós: „Valaki az Értől indul el…”
(részlet)

…S befut a szent, nagy Óceánba”. – Ezt általában úgy értelmezzük, hogy a vidékről eredő költő nosztalgiáját fejezi ki a világirodalom iránt. Valami világirodalmi beteljesülés vágyát; a világirodalmi elismertetés áhítozását, reményét, büszke bizonyosságát.

Miután megtudtuk, hogy Ady a kisujját se mozdította meg sem Párizsban, sem idehaza, hogy verseit idegen nyelvre fordítsák, ezt az értelmezést, azt hiszem, jó volna elvetni.

Mit jelent hát ez a vers?

Talán azt, hogy a magyar lélek, legprovinciálisabb eljegyzettségében is kommunikál az egyetemes emberivel, ha tetszik: a nagy költészettel.

Ez az értelmezés hasonlít az előbbihez, a közkeletű értelmezéshez, de nem ugyanaz.

Pátzay Pál: Ady Endre
(érem)
P. Szabó Barnabás: Ady Endre

Ady Endre emléktábla Sárváron (fotó: Őszik Antal)

Ady Endre emléktábla Sárváron (fotó: Őszik Antal)

Ady Endre: Sápadt emberek
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal