JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 11.Névnap: Árpád
    
 
Hónapok
 
Róna József:Savoyai Jenő herceg,a Budát felszabadítók (1686) egyikfőparancsnokánaklovas szobraa budai Várban(fotó: Vimola Ágnes)

Róna József:
Savoyai Jenő herceg,
a Budát felszabadítók (1686) egyik
főparancsnokának
lovas szobra
a budai Várban
(fotó: Vimola Ágnes)

Buda visszafoglalásának emlékére tartják A TÖRÖK BUDA EMLÉKNAPJÁt. XI. Ince pápa kezdeményezésére jött létre 1684-ben a Szent Liga: a Habsburg Birodalom, Lengyelország és Velence törökellenes szövetsége, amelyhez később csatlakozott Oroszország, és a bajor, szász, brandenburgi választófejedelem is küldött zsoldosokat. Négy év alatt szorították vissza a törököket. 1686-ban, 145 év után vált szabaddá Buda. Bár a seregben nagy számmal harcoltak magyar katonák is, formailag Magyarország nem volt tagja a Szent Ligának. Így aztán további árat kellett fizetnie az országnak a török kiűzéséért: a bécsi haditanács a szövetséges hadsereg eltartási költségének 70%-át a parasztokra rótta. A császári tisztek a porciók behajtásán kívül raboltak, zsaroltak. Az erdők, nádasok menekültekkel teltek meg.



Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
(összeállítás)

Landovics István: Budavári Te Deum
(részlet)

Oh áldott Istennek kegyelmes gratiája! Oh soha nem érdemlett szerencsém! én vagyok első, aki nem, ami azt illeti Jeruzsálemrül, hanem Magyarországnak legékesebb várasárul, melynek felszabadulása felől csak nem is álmodhattunk, királyinknak kedves lakóhelyérül víg emlékezettel, nem mint léendő, hanem mint meglett dolgot hirdetek, és amit ebbül a székbül senki nem mondott, én mondom igazsággal és nagy örömmel: Buda! Buda! Buda! városa, elidegenített kedves örökünk, ne búsulj, mert noha környülvesznek téged árokkal, falaid lerontatnak, de nem eltörlésedre, hanem hogy nékünk épülj; a földhöz verettetnek fiaid, de nem tulajdon fiaid, hanem mostoháid; megromlasz egyszer, hogy soha senki többé néked ne árthasson; sőt környül is vettek, szorongattatnak benned lakosid és levágattattanak, de szabadságodra, mert mikor kezünkben estél, akkor szabadíttattál fel, örvendezz, Buda városa! mert kivettetett belőled a mindeneket általgázoló vadkan, örvendezz, magyar nemzet! mert visszatétettél örömöd helyére.


Emléktábla Buda visszavívásának tiszteletére a Budai Várban(fotó: Bánkeszi Katalin)

Emléktábla Buda visszavívásának tiszteletére a Budai Várban
(fotó: Bánkeszi Katalin)

Rába György: Török temető
(részlet)
Az őr kövek
rég senkit se vigyáznak
kallódó horgonyai
tenger éveiben elkorhadt armadának

Török sírok (Fotó: Vimola Ágnes)

Török sírok
(Fotó: Vimola Ágnes)

Földi János: Buda Várának a' Töröktől lett viszsza-vételének Századik esztendeje.
(részlet)
Irattatott Pesten 1786-dikban, 10-kén Septembernek.
Melly ágyú ropogás dördűl füleinkbe?
  Mit mormol az Ekhó rengő hegyeinkbe?
Brávó! e' harsogás jő Buda Váráról,
  Annak Dunát 's Pestet néző Bástyájáról!
Brávó! ez hát ama' vig örőm Századja,
  Buzgó hálálását mellyben Buda adja!
Azért, hogy ki-veté a' Tőrök vas jármát,
  Ki tett kebelében gyakorta sok lármát.
Tsak ugyan nem ment hát feledékenységbe,
  Haladt; de hogy szebben mehessen tsak végbe.
Buda viszszavétele September 2-kán történt 1686-ban de ezen
öröm-esztendö napja September 10-kén tartatott 1786-ban.)

SZÁZÖTVEN ÉV

Szabadíts meg a töröktől!
(részlet)
Gömöry-kódex

Kérlek, nemes Asszonyom, Szűz Mária, hogy ne hagyj engemet szükségemben, se lelki, se testiekben, de igen jelesben az én halálomnak utolsó szükségében. És az te szerelmetes, édességes szent Fiadért szabadíts meg minket mind fejenként az gonosz törököktől, és tarts meg minket az te szent Fiadnak szerelméért az igaz keresztyén hitben, és törjed meg a gonosz szándékokat, kit teéretted engedjen és adjon meg az Atya, Fiú, Szentlélek, egy örök Isten. Ámen.

1516

Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról
(részlet)
1526. augusztus 29.
Szigethy Gábor előszava

1526. augusztus 29-én, Keresztelő Szent János fejevételének napján délután a mohácsi síkon másfél órányi hősi küzdelemben elvérzik Magyarország. A király halott, halottak az országnagyok, lekaszabolt vitézek holttetemeinek ezrei borítják a vértől lucskos csatateret. Tomori Pál levágott fejét lándzsavégre tűzi a török, s győzelemittasan körbehordozza táborában. Szulejmán néhány napig várakozik, majd elindul Budára. Útjában az ország: fölégeti.

Ki lovon, ki gyalog, a magyarok az éjszaka leple alatt menekülnek. Ismeretlen kezek a Csele patak mocsarából kiemelik a király holttestét, és elföldelik; a hevenyészett sírhant körül főembereinek hullái rohadnak.

Az égen köröznek a keselyűk. Budán csomagolnak.

Brodarics István kancellár, szerémi püspök megtörten, gyalog Buda felé vonszolja magát. S amíg falutól faluig lopódzva, bújva a szerteportyázó akindzsik elől Budára tart, gondolatban lázas kérdéseket fogalmaz: mi történt Lajos királlyal, hányan maradtak életben, hányan pusztultak el, merre indult a török, Szapolyai érintetlen serege hol áll, mit csinál?

Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról
(részlet)

A csata jele elhangzott, mire azok, akik az első sorban voltak, bátran nekimentek az ellenségnek. Ágyúink valamennyien eldördültek, de a harc csak kis kárt tett az ellenségben, noha a mieink számához képest elég heves volt, és többen estek el az ellenség közül, mint a mieinkből. Végre a mieink kemény viaskodására az ellenség hátrálni kezdett, akár mivel a mieink rohama erre kényszerítette, akár azért, hogy bennünket az ágyúk irányába tereljen. Hirtelen odasiet a királyhoz Báthory András azzal, hogy az ellenség menekülőben van, miénk a győzelem, törjünk hát előre, és segítsük a mieinket a hátráló ellenség üldözésében!

Előrenyomulunk erre mi is, árkon-bokron keresztül: s amint ahhoz a helyhez értünk, ahol az imént a harc folyt, sok halottat lehetett ott látni a mieink közül szerte a mezőn heverve, de még többet az ellenség közül, néhányan még éltek is és lélegzettek. A mieink ezalatt viaskodtak az ellenséggel, és bátran harcoltak, miközben a királyi csapat is odasietett, már amennyire a vérteshad sietni képes, de a jobbszárny kezdett meghajolni. Sokan eredtek futásnak azon az oldalon, azt hiszem, az ágyúgolyók ejtették őket rémületbe, melyeket az ellenség csak most kezdett harcba vetni. Ez a körülmény, meg az, hogy az ágyúgolyók most már a mi fejünk fölött szálldostak, akik a király mellett voltunk, valamennyiünkben félelmet keltett. És ettől az időtől fogva a király többé nem volt sorainkban!

Kemény Zsigmond: A mohácsi veszedelem okairól
(részlet)

Szóval a prelátusok és bárók birtokaik tekintetében felmentetnek a felkeléstől; a nemesek papirosra leírt törvény következésében végveszedelem esetében, az azt módosító gyakorlat szerint akkor sem katonáskodnak; a királyi bandérium, világ tudtára, csak egyedül határon túl vihető had, azonban ez is szűk jövedelem miatt szűk számra szorított; s még hogy egyet említsünk, a végvárak egy része őrizet nélkül, mert a katonák zsoldot nem kapva, azt odahagyták, s a várnagyok a kapu kulcsait a király kezébe visszaküldötték. Mégis ritkán vala nagyobb a túlbizakodó kérkedékenység, mint a végveszedelem ez éveiben. A fiatal magyar főnökök, midőn Buda utcáin végig rivalló kürtszó a Szolimán közelgetésével is egymást felváltó nagy lakomákra hívta össze őket, csak ujjokon lévő gyűrűikkel is képesek lennének, mint volt szokásuk mondani, öszverontani a pogányok sergét.

Oláh Miklós: Hungária
(részlet)
Ecce Hungária
Szigethy Gábor előszava

Pozsony, Buda, Kolozsvár – a távoli haza: törökök, martalócok, zsoldoscsapatok kapcarongya; aki teheti, kanyarít magának az országból egy darabot, s ha rabolni nem tud, felgyújtja a másét: annak se legyen.

Pozsony, Buda, Kolozsvár – az ég lángol, füstöl a föld, most szakad darabokra az ország.

Oláh Miklós: Hungária
(részlet)

Hallottam az idősebbektől, hogy Mátyás király, amíg élt, mindig tartott vagy harminc festéshez értő íródeák szolgát, ezek legtöbbjét az ő halála után én még ismertem. Csaknem az összes másolt görög és latin kódex az ő munkájuk volt. Felügyelőjük, a dalmát Raguzai Félix – magát is ismertem már öreg korában, nemcsak görögül és latinul, de szírül és arabul is tudott, ezen kívül magában a festészetben is volt gyakorlata – szorgosan figyelte, nehogy hiba történjék a könyvek másolásában. Volt ezen kívül még két egyéb könyvtár is másutt a fellegvárban, bár az előbbieknél csekélyebb jelentőségűek. Mindezeket a török, Lajos király Mohács-mezei halálát követően, mely 1526. augusztus 29-én következett be, s miután Budát a következő szeptember 8-án elfoglalta, részint szétszaggatta, részint, miután más célokra az ezüstöt letépte, széthajigálta.

Bornemissza Péter: Cantio optima
(részlet)
Siralmas énnéköm tetűled megváltom,
Áldott Magyarország, tőled eltávoznom;
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Az Fölföldet bírják az kevély nímötök,
Szerémségöt bírják az fene törökök.
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Engömet kergetnek az kevély némötök,
Engöm környülvettek az pogán törökök.
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Arany János: Török Bálint
(részlet)
Izabella királyné Budában
Azt se tudja, hova lesz buvában:
Két ellenség két felől szorítja,
Szívét a gond száz felől borítja.
Összegyüjti budai tanácsot:
„Jó emberek, adjatok tanácsot:
Boldogasszony temploma keresztjén
Török zászló lengjen, vagy keresztyén?”
Tinódi Lantos Sebestyén: [XVI.] Buda veszéséről és Terek Bálint fogságáról/ Krónika
(részlet: 193–200)
Ti jó keresztyénök, tegyünk áldozatot,
Hogy Isten hallgasson tőlünk imádságot,
És megszabadíccsa jó Terek Bálintot,
Hívön szolgálhassa ez szegín országot.
Ezörötszáznegyven és egy esztendőben
Budáról császárnak el-alámentében,
Szigetben ki szörzé, vala nagy fektében,
Vitéz urán való nagy kesergésében.
Tinódi Lantos Sebestyén: [XXI.] Kapitán György bajviadalja
(részlet)
[200.]
Szeressétök sok jóval vitézöket,
Úgy győzhettök mindön ellenségöket,
És vallhattok vélök tisztösségöket,
Földetökben békével éltötöket.

Bocskai István: Testámentomi rendelése
(részlet)

A magyarországi állapotot arra hagyjuk, hogy amint császárral, őfelségével végezésünk vagyon, aszerént minden dolgok exequaltassanak, és a szent békesség, melyet egészlen véghezvittünk, fel ne bomoljon, hanem megerősíttessék.


[...]

A koronát is, kit nékünk török császár adott, hagyjuk az ország tárházában úgy, hogy fejedelemségről fejedelemségre maradjon és annak készen tartassék, aki az országnak ura lészen, azzal a köves szablyával együtt, amelyet adott véle.

Balassi Bálint: [Hatvanhatodik]: Valedicit patriae... [Óh, én édes hazám...]
(részlet)
Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!
Takáts Sándor: Bajvívó magyarok: Képek a törökvilágból

Balassi Bálint: Hatvanegyedik: Egy katonaének
In laudem confiniorum
[Vitézek, mi lehet…]
(részlet)
Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
  szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
  kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
  ád, ki kedves mindennél.
Ellenség hírére vitézeknek szíve
  gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is
  vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
  homlokán vér lecsordul.
Balassi Bálint szobra - Budapest, Kodály körönd (Fotó: Legeza Dénes
                        István)

Balassi Bálint szobra - Budapest, Kodály körönd (Fotó: Legeza Dénes István)

Balassi Bálint: Valahány török bejt, kit magyar nyelvre fordítottak
(részlet)
Alem cicegi derer isen bir güle degmez,
  Sohbette güzel olmaz iken bir pula degmez.

  Interpretatio quam in Iuliam retorsit

 
Ez széles világon mennyi virág vagyon,
 
mindaz sem ér egy rózsát,
Az oly vendégség is, kiben egy kegyes sincs,
 
mindaz sem ér egy bapkát,
Én is minden szűznél, ki ez világon él,
 
feljebb tartom Juliát.

Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság
(részlet)

Látok egy rettenetes sárkánt, mely méreggel dühösséggel teli, kapóul és ölében viseli a magyar koronát; én csaknem mint egy néma, kinek semmi professiom a mesterséges szólásra nincsen, felkiáltok mindazonáltal, ha kiáltásommal elijeszthetném ezt a dühös sárkánt, kiáltván: Ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden? hogy senkinek ne keseredjék meg szíve romlásodon? hogy senki utolsó halállal való küzködéseden egy biztató szót ne mondjon? Egyedül legyek-e én őrállód, vigyázód, ki megjelentsem veszedelmedet? Nehéz ugyan ez a hivatal nékem, de ha az Isten az hazámhoz való szeretetet reám tette, imé kiáltok, imé üvöltök: hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tüz!

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
(részlet)
Pars prima
2.
Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát
Ki meg merte várni, Szulimán haragját,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Europa rettegte szablyáját.
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
(részlet)
Pars decima quinta (Tizenötödik ének)
12
Zrini penig megyen az gazdag tárházban,
Minden drágaságot ő rak egy rakásban,
Visz tüzet alája osztán egy fáklyában,
Mind füstbe bocsátja, az mennyi kincse van.
13.
Egy dolmánt, egy mentét csak választ magának,
Az mely legszebb vala mind közte azoknak;
Ebbe szokta mutatni magát az udvarnak,
Ebbe menyegzőknek és triumfusoknak.
14.
Két arany perecet választa azután,
Evvel jelt csinála vitéz uri karján;
Egy kócsagtollat is szegeze sisakján,
Száz aranyat kétfelé tett dolmányában.
15.
O, mely csuda dolog, hogy jutalmat szerez
Maga hohárának! Mely kemény vitéz ez!
Emlitése halálnak igen keserves,
Rettegett előtte Hector és Achilles:
16.
De halálakor is Szigetnek Hectora,
Hogy ő bátran nézhet szemmel az halálra,
És bár öltözzék rettenetes formára,
Megmutatja, s mint kell menni bátorságra.
17.
Meggyujtá az kincset, és mind megégeté;
Fegyverét azután szögrül leszedeté,
Szántalan sok közzül eggyet megszerete,
Oldalára eztet vitézül fölköté.
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
(részlet)
PERORATIO
(BEREKESZTÉS)
S honnan Scitiábul kijütt magyar vitéz,
Merre vitézségét látta világ nagy rész,
Azokrul helyekrül minden szem reám néz,
Hirrel, böcsülettel, valamig világ lesz.
De hiremet nemcsak keresem pennámmal,
Hanem rettenetes bajvivó szablyámmal:
Míg élek, harcolok az ottoman hóddal,
Vigan burittatom hazám hamujával.


Zrínyi Miklós szobra - Budapest, Kodály körönd (Fotó: Legeza Dénes István)

Zrínyi Miklós szobra - Budapest, Kodály körönd (Fotó: Legeza Dénes István)

Hollósy Simon: Zrínyi kirohanása
(festmény)
Csontváry Kosztka Tivadar: Zrínyi kirohanása
(festmény)

Zrínyi Miklós Montecuccolinak
(részlet)
1662. augusztus közepe, Pozsony

Legkitűnőbb Vezér!

Mivelhogy méltónak tartod magadat és egész hadseregedet a diadalmenetre, sőt diadalmenetet is tartasz, engedd meg, kérlek, hogy én, római szokás szerint, amely megengedte a katonáknak, hogy szemébe mondják a győztes hadvezérnek, amit akarnak, elmondjak Neked egyet-mást.

Tehát ötven mérföldnyire visszaűztél 50 000 törököt? Kemény fejedelmet visszahelyezted trónjára? Új őrségeket helyeztél el a várakban? Erdélyt megőrizted? Ejha! Nagy tettek ezek, sőt a legnagyobbak! De ezekkel a nagyhangú szavakkal vége is a dicsőségnek. Mondd, mondd nekem, mi haszna van a te hadjáratodból Magyarországnak? Mondd, visszaadtad-e nekünk Erdélyt, amelyet bizony épségben vettél át? Add vissza előbb Erdélynek Kemény fejedelmet, akit adott szóval éstalommal hitegettél, add vissza azt a boldogságot, békét és bőséget, amelyet seregeddel és őrségeiddel kiűztél onnan, és akkor tarts diadalmenetet, akkor bitorold magadnak azt a híres három szót Jöttem, láttam, győztem.

Bethlen Miklós élete leírása magától
(részlet)

Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott), sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hijába, csak elfolyt a vére, először ülni, osztán hanyat fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a fején három seb vala: egy balfelől, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé rút szakasztás; de e kettő semmi, hanem harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén. Volt a kezén valami kis körmöcslés, de az semmi sem volt. Rettenetes sírás lőn az erdőben, a legalábbvaló, csak a gyermek is siratta. Azt akarják vala, hogy én vigyem a hírét a feleségének, de én, mint új, ismeretlen ember, elvetém magamról Zichy Pálra. Fogók a testet, és amely kétfelé eresztős hintóban kimentünk volt, abból az üléseket kihányván, abban nyújtóztatók, és én az ablakban ülék és hazáig fejét, mejjét tartottam. Otthon hosszú veres bársony dolmányba öltöztették és osztán eresztették a feleségét hozzája, aki eszén sem volt buvában. Igy lőn vége Zrínyi Miklósnak: csuda, olyan vitéz, sem lőtt, sem vágott a kanhoz, stuc, spádé lévén nála.

Jókai Mór: Török világ Magyarországon
(részlet)
XV. Olaj bég

A fejedelem éppen künn állt palotája tornácán a fejedelemnővel beszélgetve, kinek arcán nagyon meglátszott az utóbbi napok szenvedése. Nemsokára a nagyenyedi rémnap után egy kis leánykája született, s az akkor érzett ijedelem nagy hatással volt mind az anya, mind a gyermek egészségére.

Apafi homloka is felhős volt. A fejedelem szíve nemcsak magáért érez. Ahol csak fájdalom van az országban, az neki is mind fájdalom, pedig az övében nem osztozik senki.

Napok óta nem volt már nyugta, akárhová fordult. A török minden nyomon zsarnokságát éreztette vele, s a küludvarok önző hidegséggel hallgaták panaszát, s míg ország nagyjai zsarnoknak nevezték, a köznép gúnydalokat énekelt ablakai alatt gyöngesége felől, s ha családja körébe menekült, ott egy beteg nő fogadta, ki oly életvidám volt valaha, míg férje fejedelemmé nem lett.

Gárdonyi Géza: Egri csillagok
(részlet)
Második rész. Oda Buda!

Másnap délelőtt ismét megjelent Ali aga a királynénál. És így szólt:

– A kegyelmes padisah jónak látja, hogy török katonaságot tegyen Buda várába, amíg a fiad föl nem nevelkedik. A gyermek nem védheti meg Buda várát a németek ellen. A kegyelmes padisah meg nem járhat minduntalan ide két-három hónapi távolságból. Addig az ideig elég lesz nektek, felség, Erdélyország meg az ezüst- és aranybányák meg a sóbányák, amelyek ott vannak.

A királyné már akkor minden rosszra el volt készülve. Megvető nyugalommal hallgatta a követet.

A követ folytatta:

– A kegyelmes padisah tehát oltalmába fogja Buda várát és Magyarországot, s néhány nap múlva írásban adja át császári ígéretét, hogy téged és fiadat meg fog védeni. Mihelyt pedig a gyermek nagykorú lesz, Budát és az országot visszaadja.

Az urak mind jelen voltak, csak Török Bálint hiányzott, meg Podmaniczky. A barát a szokottnál is színtelenebb volt. A fehér kámzsával szinte egybefolyt az arca. A követ folytatta:

– Budavár a Duna és Tisza vidékével együtt tehát a felséges padisah oltalma alá kerül, felségtek pedig Lippára költöznek, és onnan kormányozzák Erdélyt és a tiszántúli országrészt. Budán két kormányzó lészen: egy török és egy magyar. Ez utóbbi méltóságra a felséges úr Werbőczy István őnagyságát fogja kinevezni, s bírája és kormányzója lesz ő a tartomány magyar lakosainak.

Az urak mind csüggedt arccal, szomorúan állottak ott, mintha nem is királyi szék mellett állanának, hanem koporsó mellett.

Mikor a követ elment, egypercnyi csend maradt utána a teremben.

Akkor a királyné fölemelte a fejét, és rájuk nézett.

Werbőczy könnyekre fakadt.

A királyné arcán is könnycsepp gördült végig. Letörölte.

– Hol van Podmaniczky? – kérdezte bágyadtan.

– Elment – felelte Petrovich.

– Búcsúzás nélkül?

– Megszökött, felség. Paraszt kapásnak öltözött, s úgy ment ki ma hajnalban.

– Bálint még mindig nem tért haza?

– Nem.

A következő napon a törökök kidobálták a Boldogasszony templomából a harangokat. Az oltárképeket leszaggatták. Szent István király állószobrát ledöntötték. Az aranyozott és képekkel ékesített oltárokat kiszórták a templom elé, s kiszórták a márványból és fából faragott angyalszobrokat és a misekönyveket is. Az orgona is elpusztult. A cinsípokat két szekér vitte el a tábori golyóöntőknek.

Az ezüstsípokat és remekművű arany és ezüst gyertyatartókat, oltárszőnyegeket és oltárterítőket, miseruhákat három másik szekér vitte le a szultán kincstárosának. A templom gyönyörű falifestményeit bemeszelték. A toronyról leütötték a keresztet, s egy nagy, aranyozott réz félholdat vontak föl és tűztek a helyére.

Szeptember 2-án fellovagolt a szultán a pasák kíséretében a Várba.

A két fia is vele volt.

A Szombati kapuban díszbe öltözötten várták az agák, és trombitaharsogás között kísérték a templomba.

A szultán leborult a templom közepén, és hálálkodott a törökök istenének Buda váráért.

Gárdonyi Géza: Egri csillagok
(diafilm – Neumann-ház)
Herczeg Ferenc: A fogyó hold
A TÖRÖK BUDA

Gül Baba szobra Budán (Fotó: Vimola Ágnes)

Gül Baba szobra Budán (Fotó: Vimola Ágnes)

Gül baba türbéje
(sírkápolna, muzulmán zarándokhely)


Ágoston Gábor – Sudár Balázs: Gül Baba és a magyarországi bektasi dervisek
Jékely Zoltán: Gül baba fürdőjéhez
(részlet)
Valaha Gül Babát is látta ez a válu,
most benne fürdik Franci, a nagyszakállu,
Óbuda legöregebb koldusa
– mint egy újjáéledt törökbasa.
A nagymedence szélén úgy heverésznek
mint roncsai valami tengeri vésznek;
megfáradtak a lét sivatagában,
megpihennek Gül Baba oázisában.
Török félhold a Gül Baba türbe tetején (Fotó: Vimola Ágnes)

Török félhold a Gül Baba türbe tetején (Fotó: Vimola Ágnes)


A Rudas fürdő a Gellérthegyről(fotó: Vimola Ágnes)

A Rudas fürdő a Gellérthegyről
(fotó: Vimola Ágnes)

[Csicsiss el, aludjál, te kis török gyerök!…]
Csicsiss el, aludjál, te kis török gyerök!
Neköm is vót fiam: szép kis magyar gyerök.
De mikor a török Vásárhelyt bevötte,
Az én kisfiamat bőcsőstül elvitte.
Most is megösmerném, ha elébem jönne:
Bal kezin, bal lábán barac(k)mag a jegye.

Király fürdő (1566) - Budapest (Fotó: Legeza Dénes István)

Király fürdő (1566) - Budapest (Fotó: Legeza Dénes István)



gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal