Jeles Napok - a segesvári ütközet napja, Petőfi Sándor halála

Petőfi Sándort ábrázoló dagerrotípia
(fotó: Gottl Egon)

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc végnapjainak egyik tragikus eseménye, hogy 1849. július 31-én Segesvár mellett felmorzsolódott az erdélyi hadsereg. Ebben a csatában tűnt el Bem József segédtisztje, Petőfi Sándor honvédőrnagy, a forradalom és szabadságharc akkor 26 éves költője is.

Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

Hermann Róbert: A segesvári ütközet

Élet és Tudomány, 1999, 32. szám

(tanulmány)

Hermann Róbert: A segesvári ütközet

Élet és Tudomány, 1999, 32. szám

(tanulmány)

A szabadságharc eseményei 1849 márciusától augusztusig

Encyclopaedia Humana Hungarica, 7. – Haza és haladás: A reformkortól a kiegyezésig (1790-1867)

(térkép)

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet...

(részlet)

Ha majd minden rabszolga-nép

Jármát megunva síkra lép

Pirosló arccal és piros zászlókkal

És a zászlókon eme szent jelszóval:

„Világszabadság!”

S ezt elharsogják,

Elharsogják kelettől nyúgatig,

S a zsarnokság velök megütközik:

Ott essem el én,

A harc mezején,

Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,

S ha ajkam örömteli végszava zendül,

Hadd nyelje el azt az acéli zörej,

A trombita hangja, az ágyudörej,

S holttestemen át

Fújó paripák

Száguldjanak a kivívott diadalra,

S ott hagyjanak engemet összetiporva. –

Ott szedjék össze elszórt csontomat,

Ha jön majd a nagy temetési nap,

Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével

És fátyolos zászlók kiséretével

A hősöket egy közös sírnak adják,

Kik érted haltak, szent világszabadság!

Petőfi Sándor: Szörnyű idő…

(részlet)

Egy szálig elveszünk-e mi?

Vagy fog maradni valaki,

Leírni e

Vad fekete

Időket a világnak?

S ha lesz ember, ki megmarad,

El tudja e gyászdolgokat

Beszélni, mint valának?

S ha elbeszéli úgy, amint

Megértük ezeket mi mind:

Akad-e majd,

Ki ennyi bajt

Higgyen, hogy ez történet?

És e beszédet nem veszi

Egy őrült, rémülésteli,

Zavart ész meséjének?

Petőfi Sándor: Véres napokról álmodom...

(részlet)

Ha megvagdalják mellemet,

Fog lenni, aki bekötözze,

Fog lenni, aki sebemet

Csókbalzsammal forrasztja össze.

Ha rabbá tesznek, lesz aki

Homályos börtönömbe jő el,

S föl fogja azt deríteni

Fényes hajnalcsillag-szemével.

Ha meghalok, ha meghalok

A vérpadon vagy csatatéren,

Lesz, aki majd holttestemről

Könyűivel lemossa vérem!

Hermann Róbert: Az 1848-49-es szabadságharc és katonai vezetői

Új Forrás, 1998, 9. szám

(tanulmány)

Segesvár város

Muskátli
(fotó: Németh Gábor Árpád)

Románia – Székelyföld – Erdély – Segesvár

Várkapu. Segesvár
(fotó: Németh Gábor Árpád)

Segesvár – interaktív térkép

Segesvár
(fotó: Németh Gábor Árpád)

Arany János: A walesi bárdok

(részlet)

„Elhullt csatában a derék –

No halld meg Eduárd:

Neved ki diccsel ejtené,

Nem él oly velszi bárd.

Emléke sír a lanton még –

No halld meg Eduárd:

Átok fejedre minden dal,

Melyet zeng velszi bárd.”

Arany János: Emlények

(részlet)

Ki nékem álmaimban

Gyakorta megjelensz,

Korán elhunyt barátom,

Van-é jel síri fádon,

Mutatni, hol pihensz?

Oh! mert hiába költ már

A hír nekem mesét,

Hogy még tán eljövendesz:

Tudom én, mit jelent ez

Ellenmondó beszéd.

Igen, a hír halálod

Kimondani haboz,

S hogy a nehéz követség

Nagyon zokon ne essék,

Szavában ingadoz.

Arany János: Emlények

(részlet)

A könny nem éget már, csupán ragyog;

Nem törlöm még le, de higgadt vagyok.

Gyakran, ha az ég behunyta már szemét,

Gyakran érzem lobogni szellemét.

Szobámba leng az a nyilt ablakon,

Meg-megsimítja forró homlokom.

Hallom suhogni könnyü lépteit

És önfeledve ajkam szól: te itt?…

S döbbenve ismerek fel rajzomon

Egy-egy vonást, mit szellemujja von.

„Övé! kiáltom, itt, ez itt övé:

A szín erős, nem illik együvé.”

És áldom azt a láthatatlan kezet…

Múlass velem soká, szelid emlékezet!

Arany János: A honvéd özvegye

(részlet)

Száll a sóhaj… elhúnyt az ifjú,

Egyedül - annyi nép között!

Bajtársi még látták elesni,

Nem már, midőn elköltözött.

Széles, nehéz, sötét szárnyával,

Mikép egy óriás madár,

Árnyazta bé a vérmezőt egy

Homályos felleg… a halál.

És a feledség, mint sulyos köd,

Borult a völgyre vastagon;

Elkezde a harcos enyészet

Rabolni a halottakon:

Nem ismeri többé meg a nő

Férjét - az apa nem fiát;

Rokonért rokon, mátkáért mátka

A tért hiába futja át.

Arany János: Emlények

(részlet)

Behantozatlan áll

Hamvai fölött a hely.

Hol, merre nyugszik ő,

Nem mondja semmi kő,

Nem mondja semmi jel.

S hazám leányi közt

Nincs egy Antigoné,

Ki sírját fölkeresve,

Hantot föléje nyesve,

Virággal hintené!

Arany János: Emléklapra

(részlet)

Mikép az elszakadt hű férjet ő,

Keresem én az eltűnt hív barátot;

Sötét az élet, ah! semmit se látok –

És néma, nem felel, a temető.

Enyészet dulta-é fel ifjuságát?

Vagy bujdosik földetlen földeken…?

Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska,

Szíves, de bánatos üdvözletem.

Nevét se hallom. Mitha el lehetne

Feledni azt, alig említi ajk;

De a nemzet szivében eltemetve

Érzem s megértem a titkos sohajt:

"Fog-é zendülni még költője lantja?

S ha fog zendülni síkon, bérceken?…"

Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska,

Szíves, de bánatos üdvözletem.

Takáts Gyula: Az elveszett segesvári füzetlapokról

(részlet)

– A hídkarfán írt utolsó villanások –

Szolga… Az voltál s megtanultad…

Itt zeng jövőnk s a múltad!

Bátorság?… Már csak öntudat…

Szent kartács, te nyithatsz még utat!

Ó, győzelem?… De, mindig másé,

mert soha a magunk ügye…

Villogtál?… Más kezében kard!

Vérünktől ég e híd köve…

[Segësvári kis kalapom…]

Segësvári kis kalapom

Bokréta nékül koptatom,

Pedig vóna, aki tënne,

Ha neki ës szabad lënne.

Nem szabad, mer semmim sincsen,

Nincs száz forint érő kéncsëm,

De majt lësz.

Keresztes Zsuzsa: Segesvári falak I.

TolnaArt

(festmény)

Keresztes Zsuzsa: Segesvári falak II.

TolnaArt

(festmény)

Illyés Gyula: Segesváron

(részlet)

Millió kukorica-dárda,

úgy áll ma is a határ

és fent a néma nap, akár

akkor, midőn őt halni látta.

És néma, csukott szájként lent a

bezárt föld, a betelt verem,

mely befalta. Elevenen,

mint mondja ma is a legenda.

– Élek még! – jajdult fel. – Dögölj meg!

hangzott (volt erre is tanú)

s rémképnek is bár iszonyú,

a véres hullák rágörögtek.

Vecsei László: Segesvár

Kortárs magyar festőművészek

(festmény)

Aba-Szőcs László: Segesvár

Kortárs magyar festőművészek

(festmény)

Szinte Gábor: A segesvár-fehéregyházi kukoricás passiója

Kortárs Magyar Festőművészek portál

(festmény)