JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 18.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
Tanító néni(fotó: Vimola Ágnes)

Tanító néni
(fotó: Vimola Ágnes)

Az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1996-ban ezen a napon fogadta el a pedagógus jogokról szóló, 150 paragrafusból álló határozatot. A PEDAGÓGUSJOGOK VILÁGNAPJA az emlékezés napja –azokra a tanárokra, akik meghatározó szerepet játszottak életünkben.

Ady Endre: Vén diák üdvözlete
(részlet)
Anér, és andrósz a genitivusa,
Én jó, bölcs tanárom?
Beh elfeledtem görögül s férfiúl,
Már csak a sorsot, a végzetet várom.
Arcomon ma is áldott tekintetét
Szemeidnek érzem.
Mennyit biztattál és az élet-öröm
Nem jön el hozzám, nem jön mégsem, mégsem.
Hogy szép az élet, te mondtad szüntelen
S hogy higgyük: akartad.
S míg játszadoztak rajta bús mosolyok,
Erőt és hitet prédikált az ajkad.
Bródy Sándor: A tanítónő
Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám
(részlet)
Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,
kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,
írnokok, katonák s olykor egy országos
képviselő is. Mert nagy az én családom.

Tanító néni gyerekekkel(fotó: Vimola Ágnes)

Tanító néni gyerekekkel
(fotó: Vimola Ágnes)

Kosztolányi Dezső: Aranysárkány
(részlet)

Elkerülve a népesebb teret, egy mellékutcán ment. Emberek nem jártak erre, mert meleg lévén, délutáni álmukat aludták az elsötétített szobákban.

A főpostához közel, a mellékutca végén azonban hirtelen feltűnt valaki.

Liszner Vilmos volt az.

Azóta nem látta őt.

Szembe jött vele, ismert kamaszjárásával, lóbázva hosszú karjait, melyeknek csuklói az elmaradhatatlan gumiszalagokkal most is kifityegtek kabátja szárából.

Tíz lépésről mind a ketten észrevették egymást. A tanár részvétet érzett iránta. Elhatározta, hogy pár szót intéz hozzá, tanulásra serkenti, végre jövőre megérhet ő is. Csakhogy a diák, bár benne is izgalmat keltett a viszontlátás, közönyösen haladt, s közelébe érve egyszerűen elfordította fejét.

Nem köszönt.

Novák úgy tett, mintha ezt a neveletlenséget nem is látta volna. Gyakran előfordult, hogy az intézet kebeléből eltávozott növendékek vastag háládatlanságot tanúsítottak nevelőikkel szemben, s utcán vagy egyéb nyilvános helyen tiszteletlenül viselkedtek. Hosszú tanári pályáján föl volt vértezve ilyesmik ellen. A kis tűszúrások már nem is fájtak érzékeny lelkének. Ismerte az embereket, s ostobáknak tartotta. Ezért inkább sajnálta, mint megvetette őket, mert a műveletlenség magában hordozza a büntetését.

Kosztolányi Dezső: Aranysárkány
(részlet)

Lassanként levetkőzött. Ágyában ült, anélkül hogy eloltaná a villanyt.

Itt a sérült emberek makacsságával mozgatta azt, ami legjobban fájt, a bal karját, mindaddig, míg meg nem győződött, hogy helyesebb nem mozgatnia. A párnához nem dőlhetett, mert akkor minden parázzsá vált.

Mégis sikerült találnia egy helyzetet, mely viszonylag kényelmesnek volt mondható: bal karját mag afelé hajlította negyvenöt foknyi szögben, s jobb karjára támaszkodott, ügyelve arra, hogy ne érintkezzék az ágyneművel, hogy folyton üljön, a párnától lehetőleg távol. Eloltotta a lámpát. A sötétség kissé hűtötte.

Így elmélkedett.

– Hát igen. Jelenteni fogom az igazgatónak, mindjárt holnap reggel, mert ezzel tartozom magamnak. Az majd jegyzőkönyvet vesz, fölterjeszti a főigazgatónak, esetleg a minisztériumnak, a magas minisztériumnak, mely elrendeli a vizsgálatot. De a fegyelmi szabályok, bármily szigorúak is, vajmi keveset érnek, mikor egy tanulóifjú megválik a tanintézettől. Itt másról van szó. A rendőrséggel kellene összeköttetésbe lépni, egy orvossal, egy ügyvéddel, s a büntető törvénykönyv paragrafusainak érvényt szerezni. Kétséges azonban, hogy el lehet-e csípni a tetteseket? Eh, eső után köpönyeg. Itt künn a fegyelmi szabályok mások, keményebbek, kegyetlenebbek.

Kosztolányi Dezső: Aranysárkány
(részlet)

– Vajon én vagyok-e a hibás? Lehet. Talán nem lett volna szabad azon az utolsó órán annyira elragadtatnom magam. Itt kezdődött. Emlékszem, azt mondtam, bikfic és azt, hogy melák. Két szó, mely mihelyt kiszaladt a számon, csodálkozással töltött el s utálattal, mert életemben sohasem használtam. Valamikor gyermekkoromban hallottam. Miért is mondtam? Furcsa. Ezért volt az egész. E két buta szó miatt. De tehetek-e róla? Nevelés. Leibniz, Leibniz. „Bízzátok rám a gyermekek nevelését, s megváltoztatom a világot.” Nagyralátó, dőre frázis. Ő ezt hitte, akárcsak azt, hogy ez a világ a legjobb minden elképzelhető világok között. Nem neki van igaza, hanem annak a másiknak, ki valahol azt írta, hogy a pedagógus hamarább téved, mint a gyermek. „Aki a lámpát viszi elöl, gyorsabban megbotlik, mint aki követi.” Igen. Bizonyára tévedtem én is.

Tersánszky JózsiJenő: A tiroli kocsmáros – Ákombák tanár úr
(részlet)

Igaz, hogy fura figura volt. Csupa gubanc az egész feje, bozontos haja, bozontos szakálla, vastag, göbös orra, cvikkerrel nyergelve, s egy pepita nadrágja, melyet apám is látott rajta gimnazista korában. És igaz az is, hogy a matematikának volt tanára, s ilyenformán kész ellenség. Valamint az se hazugság, hogy aki egyszer nála elégséges tanuló hírébe keveredett, az fújhatta a leckét, mint a miatyánkot, s bebiflázhatta a példát az utolsó tizedestörtig, mégse kapott jobbat, mint elégségest, míg akit kedvelt… Mindegy! Mégse kellett volna annyi csúfot űznünk belőle.

Spiró György: Bada tanár úr
(részlet)

Mi, néhányan, akik minden évben legalább egyszer felkeressük és borozgatunk vele, életünk egymást egyre sűrűbben követő mélypontjain még mindig arról tűnődünk, vajon nem Bada tanár úr rontotta-e el a sorsunkat. Ha nem találkozunk vele, másképpen alakul minden. Nem volnának bennünk még ma is oly fényesek az egyre távolibb ideák, nem irányítaná törekvéseinket a tökéletesség akarása, nem vívnánk az eget, nem ásnánk mély kutakat, élhetnénk nyugodtabban, boldogabban, hülyébben. Az a magyarság-eszmény, amit tőle kaptunk, bizony csak bennünk, párunkban pislákol egyre füstösebben. De hát ezt ő is tudta. Iker ajándékot kaptunk tőle. Életünk elején megkaptuk tőle a lelkesedést, a kitárulkozást, a szellemi kalandozás lehetőségének páratlan, csodálatos élményét, és most, életünk derekán, vagy talán már azon is túl, most is tőle kapjuk az ajándék másik felét, az igazi szomorúságot, amely nem „festett vérzés”, mert arra mi nem vagyunk képesek.

Megtanított szeretni, tudunk hát gyűlölni is. Megtanította, mi az értékes, tudjuk tehát azt is, mindig, bármilyen élethelyzetben, mi a talmi. Megtanította nekünk az irodalomban, mi a tragédia. Képessé tett minket arra, hogy saját életünkben is érzékeljük és megéljük a tragikumot.

Teljes életet kaptunk Bada tanár úrtól.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal