JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 17.Névnap: Lázár, Olimpia
    
 
Hónapok
 

1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése elfogadta a határozatot Palesztina felszabadításáról. 1977 óta ezen a napon ünneplik a tagállamok A PALESZTIN SZOLIDARITÁS NEMZETKÖZI NAPJÁt. 1999-ben az ENSZ Közgyűlése javasolta a tagállamoknak, hogy adjanak nagyobb nyilvánosságot ennek a napnak.

Spiró György: A Jövevény
(részlet)

Azon brit eszmét helyesled-é, fiam, Gerson, avagy hogy is hívnak a keresztségben, hogy a zsidókat mind Palesztinába telepítsék vissza?

Nem, sugallta a választ Ramnak a távolból a Mester; az Új Világban mindegy lesz, ki hol él, mert az Új Világ leszen.

Helyeselte a választ az öreg bankár; ám mi lesz, ha a te Messiásodnak elfogadása elhúzódik? mert ez ugye nincs kizárva, fiam, Gerson, vagy hogy is hívnak mostanában? nos, addig is, hol éljenek a zsidók?

Nem tud róla, felelhette Ram, hogy a Messiás ezen gondolkodott volna.

Pedig a zsidók ezen gondolkoznak mostanság, fiam. Vallási szempontból a dolog egyszerű: amíg a Messiás nem jött el, nincs értelme Palesztinát zsidó állammá tenni; politikai szempontból vizsgálva azonban a kérdést, és a politika, úgy tűnik, a mai világ vallása, akárhogy nézzük is, és hogy e mai világ új-e, régi-e, ne méricskéljük, titok az, hagyjuk a minősítését, politikai szempontból tehát nem helyeselhető, hogy minden zsidót odatereljenek, a sok gettóból egyetlenegybe; egy állam, édes fiam, könnyűszerrel leigázható, és összes lakói kiirthatók; megmaradna talán pár hírmondó, azok aztán rohanhatnának újraalapítani a Szétszóratottságot; csak a Diaszpóra biztos, édes fiam, a Szétszóratottságtól vannak még zsidók a világon. Hol vannak a punok, hol a rómaiak? hol lesznek az angolok, a franciák, az oroszok, a németek pár száz év, pár évezred múlva? sehol, fiam, Gerson, de zsidók akkor is lesznek, mert nincsen államuk. A nemzetállam ennek a politikai vallású kornak a tébolya, fiam; minden népecske eszelősen államba tömörülni törekszik; ősöket és hősöket találnak ki maguknak visszamenőleg, mítoszokat gyártanak, nyelvet fabrikálnak, hogy azon ugyanazt állítsák, amit a másik a maga fabrikátumán; micsoda vakság! egy olyan korszakban, mikor világpiac van már! de persze csak akkor maradnak meg a zsidók, ha egyfelől államuk nem lesz, másfelől kitérni és egyenjogúsodni és a lakhelyükön termő nemzetállamba beolvadni nem akarnak, mert az a másik csapda.

Konrád György: Jeruzsálemi gondolatok
(részlet)

Ha az izraeliek nem tudnának visszaütni, ha ki lennének szolgáltatva ellenfeleik fegyvereinek, akkor azok ugyanazt mondanák, amit hajdan a németek mondtak: „Mi nem akarjuk megölni, a tengerbe kergetni a zsidókat, mi csak azt akarjuk, hogy menjenek innen el. Menjenek vissza oda, ahonnan jöttek! Mit bánjuk mi, hogy hova, menjenek Európába, bárhova, ahol befogadják őket!”

Csakhogy egy arabnak és egy zsidónak más a helyzete. Arab ország húsz is van, zsidó ország csak egy. A palesztinok minden autonómiát megkaphatnak akár az izraeli jobboldaltól is, csak állami-katonai önrendelkezést nem, mindaddig, amíg az iszlám fundamentalizmus nemcsak a hatvanhetes határok visszaállítását akarja, hanem egyáltalán a „cionista képződmény” eltüntetését a Közel-Keletről.

A megszállt területekből valóban nem következhet más, mint területi megszállottság a konfliktus mindkét oldalán. Vannak aktuálisan megoldhatatlan ellentétek. Két nacionalizmus ugyanazt a földet akarja.

Lehet, hogy az arabok és a zsidók csak akkor fognak békésen egymás mellett élni, ha kölcsönösen elfáradnak? Lehet, hogy a zsidók előbb fáradnak el, mint az arabok? Egyik sem fog elfáradni. Még lesz sok halál, de egyik sem adja fel. Egyszer talán majd észreveszik, hogy már megszokták egymást az ellenségeskedésben.

A holocaust sok szörnyű hatása közül nem is a legkisebb az, hogy szakrális eseménnyé válik a patetikusan emlékező tudatban. Illetéktelen szóval említeni tilos. Hozzá fogható emberi szenvedés nincsen, és nem is gondolható el. Az egész zsidóság felmagasztosul általa, és ez a mások szenvedéséből merített erkölcsi előkelőség alkalmasint kamatozik is.

A holocaust-retorika Izraelben hivatalos frazeológiává változott, az állami lét, a személyes odaérkezés és a bevándorlási politika legfőbb legitimációjává, olyannyira, hogy a Ciszjordánia annexióját is igazolni látszik sok zsidó szemében. Mindinkább sértő gondolat azt állítani, hogy a zsidó gyerekek elgázosítása nem igazolja a palesztin táborok bombázását Libanonban, amelyeknek gyerekek is áldozatul esnek.

Egy üldözött kisebbség államot alapítva és többséggé válva elkezdi elnyomni a helyben talált vagy a szomszédos országokból idevándorolt arab lakosokat, akik ugyanazt a kései nacionalizmust fedezik fel és élik át, mint a zsidók.

Szomszéd népek konfliktusát csak a retorikák növesztik élethalálharccá. Igaz, hogy meg tudják rontani békés civilek egymás mellett élését is.

Konrád György: Sivatagi vágyak
(részlet)

Az európai zsidók megtanulták az európai népek kultúráit, az izraeli zsidók nem tanultak meg arabul. Nem lesz béke, csak a béke igyekezete; de igazat mondanak, a békének nincsen alternatívája. Újabb háborúból, újabb győzelemből és újabb megalázásból nem lesz béke. A bosszú itt is, ott is megvan. Érdemes állammá szerveződniük a palesztinoknak, mert akkor lesz a fejük felett legitim és realista autoritás.

Legyen állam, hogy a palesztin elit felelősen viselkedjen, és megértse a kölcsönös függés törvényét.

Kovácsy Tibor: A független Palesztina
(tanulmány)
Raymund Schwager: Izrael és Palesztina
(tanulmány)
Palesztina
Tikos Gábor honlapja
PALESZTINA
(gyűjtőoldal)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal