JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 18.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 

1974. március 22-én alakult meg az ELTE Bölcsészettudományi Karának Fordító-és Tolmácsképző Központja. Erre emlékezve 1999 óta március 22-én tartják A MAGYAR FORDÍTÓK ÉS TOLMÁCSOLÓK NAPJÁt.

Konrád György: Az élettárs marad
(részlet)

Külön méltatást érdemelnek a fordítók. Ők a szerző legbizalmasabb barátai. Lehet, hogy sosem látták egymást, de közelebb vannak egymáshoz, mint gyakran a barátok vagy a szeretők. A fordító beül a szerző koponyájába, mondatonkénti küzdelmes előrehaladásában magába fogadja, bekebelezi a szerzőt, és úgy bocsátja útjára a szöveget, hogy ráteszi a nevét, vállalja, ketten együtt felelősek érte. Nagy odaadás, szerény kereset, a fordító ebben is a szerzőhöz áll közel. Pedig általuk létezhet csupán a világirodalom.

Az író nem tud nem lenni, mert bolond, akkor is ír, ha felkopik az álla, habár ezt nem bölcs elárulni. Manapság csak abban bízhatunk, hogy a fordítók is ilyen bolondok. De ha az illetékes politikusok, az állami pénzek szétosztói egy percre hajlandóak volnának a tárgy érdemén elgondolkodni, akkor megértenék, hogy az ország nyelvén az ország polgárai által írott művek terjedése a nagyvilágban a legkörmönfontabb országreklám, még akkor is, ha csupa vad rémségről ad hírt a szerző és a fordító, mert ha a könyv jó, akkor ebből kiderül, hogy a szóban forgó országnak van irodalma, alkalmasint nem is rosszabb és nem is szegényebb, mint amilyen a nagyobb és gazdagabb országoké, jóllehet ezt az anyagi termelés többi ágáról nem lehet elmondani, ahol pedig van irodalom, ott vannak emberi kincsek. Megeshet, hogy a miniszterek neve a külföldi olvasó számára semmit sem mond, az íróké ellenben mond valamit. Megeshet, hogy egy könyv olvasása nyomán családok fölkerekednek, és meg akarnak bizonyosodni arról, hogy létezik-e a szerző hazájában az a táj, viselkedés, hangulat, ami az érdeklődésüket a könyvben fölkeltette. Írás, fordítás, kiadás támogatása az állami és a magánredisztribúció csatornáiból bölcs kormányok olcsó és szépen kamatozó befektetése.

Bodor Ádám: Egy tolmácsnő
(részlet)

– Magukról beszélnek – mondta a tolmácsnő. Hogy milyen illetlenek, milyen tapintatlanok és faragatlanok. Hogy mennyire büdös a kutyájuk. – A fiúk csak koccintottak és nevetgéltek. – Panaszt akarnak tenni maguk ellen – mondta a tolmácsnő –, ki akarják dobatni magukat innen. – A Steckó fiúk koccintottak. – Kezét csókolom – mondták a tolmácsnőnek. – Azt mondják: maguk nagyon gyanúsak – mondta a tolmácsnő –, nekem ez igazán nem kellene. – Kérjük, ne fordítsa tovább – mondták a Steckó fiúk. – Már majdnem kellemetlen.

Szabó Lőrinc: A műfordítás öröme
(részlet)

Ezért szeretem a jó műfordítókat, a népek lelkének tolmácsait. Nélkülük vak és süket maradna az emberi érdeklődés majdnem mindarra, ami a költészetből kívül esik a nyelv határain. Nyelvtudás nélkül persze mindenre az maradna. Ha nem volna kulcsunk az idegen nyelvekhez, úgy élnénk a földön, fajunk, népünk és nyelvünk magányába zárva, és ugyanakkor kisebb-nagyobb közösségek bábeli zűrzavarában, ahogy az állatfajták élnek. Joggal tartozhatnak legmeghatóbb olvasmányemlékeink közé az ősi szótárkísérletek, mondjuk egy asszír-sumér szótártöredék, még akkor is, ha egyik nyelvet sem értjük. Ezek a primitív kezdeményezések indították el a lélekcserét, a gondolatcserét, a kultúracserét az idegen és ellenséges népek közt. Az eredmény: egyrészt a mítoszok, a filozófiák, a témák, művek és hírek örök vándorútja a föld körül; másrészt az, hogy – Goethe óta – tudunk a Világirodalomról.

Heltai Gáspár: A Jézus Krisztusnak Újtestamentoma
(részlet)
MAGYAR NYELVRE FORDÍTTATOTT A RÉGI IGAZ ÉS SZENT KÖNYVEKBŐL
AJÁNLÁS

Nem egyedül kedig voltam e munkában foglalatos, hanem egy részében segített a jámbor Estván uram, a dési prédikátor, az én édes sógorom. Másikban a tisztelendő Lukács uram, a kolozsvári magyar prédikátor. Ismeg az én szerelmes vén bátyám, a tisztelendő Lajos mester, a dési fő-lelkipásztor. Az imádság és a szorgalmatos igyekezet megvolt, hogy az Úrnak igéjében tisztán cselekedjünk. Ha fogyatkozás volt bennünk, emberek vagyunk és igen gyarlók; Istentől és emberektől bocsánatot kérünk. A szegény együgyű keresztyéneknek akartunk szolgálni és használni. Sylvester János, a jámbor, jó és hasznos munkát tött, ki azelőtt tenagyságod bátyjának segítségével Szigetben az Újtestamentomát kinyomtatta. De mi fogyatkozás lött légyen abba, azt az istenfélő keresztyének meg tudják ítélni, egymás mellé tartván a két munkát, az övét és a miénket. Ha lesznek, kiknek nem tetszik, hogy teaagyságodnak ajánlom ezt a munkát, avval semmit nem gondolok. Mert a Jézus Krisztusban nincsen férfiú vagy asszonyi állat, mint Szent Pál szól. Szent János apostol és Jeronimus nagyobbak voltak énnálamnál, azért az ő munkájokat istenfélő asszonyi állatoknak ajánlották. Tenagyságodat az Úristen megtartsa az egész nemzettel egyetemben.

Kolozsvárott, az újesztendőben, 1561.

Tenagyságodnak jóakarója

Heltai Gáspár

Beney Zsuzsa: A fordító
Belép a versbe. Szikla. Összezárul
mögötte, kővé lesz ő maga is.
A csontok celláiba és az ívek
árkádjaiba lassan beszívódik.
De míg ő megfagy, átforrósodik
körötte az anyag, végül megolvad,
és az izzzó magmából kivirágzik
egy új alakzat: sivatagi rózsa.
Ő maga pedig a kőből a kőbe
csukódik, feltámad, megsemmisül
azon az úton, mely testén keresztül
vezet át a teljesből az egészbe.
Reményik Sándor: A fordító
(részlet)
Az, kinek szellemét ma körülálljuk,
A Legnagyobbnak fordítója volt,
A Kijelentés ős-betűire
Alázatos nagy gonddal ráhajolt.
Látom: előtte türelem-szövétnek,
Körül a munka nehéz árnyai:
Az Igének keres magyar igéket.
Látom, hogy küzd: az érdes szittya nyelv
Megcsendíti-e Isten szép szavát?
És látom: győz, érdes beszédinek
Szálló századok adnak patinát.
Ó, be nagyon kötve van Jézusához,
Félig ő viszi, félig Jézus őt.
Mígnem Vizsolyban végül megpihennek,
Együtt érve el egy honi tetőt.
Amíg mennek, a kemény fordítónak
Tán verejtéke, tán vére is hull,
De türelmén és alázatán által
Az örök Isten beszél – magyarul.


Radics Viktória: A fordítás: mesterség, nem tudomány
Reflex Fordítóiroda
Somlyó György: A fordító szonettje
Barbár hordáid és nagy armadáid
rámtörnek, Költészet, minden irányból.
S én éjjel-nappal kint állok a vártán,
a nyelv mezítlen kardjával kezemben.
Legyőznek – és ők esnek foglyomul.
Szólnak – és már nem értik önmaguk.
És olyan létre kelnek általam,
amiről nem is álmodtak soha.
A hódító a hódoltakba olvad.
Győztes a győzöttek nyelvét beszéli.
A varázsló elvarázsoltatik.
S kik testemen tipornak át naponta,
én hurcolom meg hódítóimat
e megfordított diadalmenetben.
Vas István: A fordító köszönete
(részlet)
Köszönöm nektek, nyájas óriások,
Hogy elnémulva sem hallgattam el,
Hogy tiltott hangom hangotokon át szólt,
Schiller és Goethe, Shakepeare, Molière!
Én nem zengettem el teli torokkal
A hazugság dagályos énekét,
Inkább csak lopva, idegen sorokkal
Rejtett tudásom egy-egy részletét.
Míg Nero rémuralmát fordítottam,
Előttem működött a mostani,
A tacitusi tömör mondatokban
A magamét tudtam elmondani.
Vak szorongásom ott talált magára,
Feszült fölénnyé fájó undorom,
Villon magányos vércsevijjogása
Azt hirdette, hogy én nem alkuszom.
(…)
Hazudik, aki él, nálunk csak az beszélhet,
Akiről azt hiszik, balzsamos múmia,
De titeket magyarul újraéltet
Akaratom eleven árama.
Nektek köszönhetem, hogy hű lehettem
Nemcsak hozzátok, önmagamhoz is:
Viszitek már jövendő tengerekben
Szívem búvópatak hullámait.
Köszönöm azt, amit rajtatok át hatottam,
A rajtatok át visszanyert időt,
És a ragálytól párolgó napokban
A tengeri szelet, a szabad levegőt.
Köszönöm, hogy a börtönből kilátok
S üzenetemet rátok bízhatom,
Ti bíztató, ti nyájas óriások,
S közös hazánk, világirodalom!

Faludy György: Legszépebb bolgár versek

Rövidesen újra csengettek. Kilestem az ajtórésen. Nálam vagy 10-12 évvel idősebb, mintegy 36 éves, barna képű, „zömök” férfi vagy inkább vadember állt odakint. Némi habozás után kinyitottam az ajtót. „Szerbuc, Gyuri”, mondta és levelet nyújtott át. Illyés Gyula írta. „Nem tudok mit kezdeni ezzel a bolgárral. Te talán tudsz. Ha nem, úgy meneszd.” Erre beengedtem. Hatalmas kéziratköteget tartott hóna alatt, íróasztalomra tette és bemutatkozott. Boikliev Dimónak hívták. Mintegy 300 bolgár verset fordított magyarra, de a szöveg javításra szorul. Ezt reméli tőlem, mert élete is ettől függ. Szörnyű magyarsággal beszélt, de tökéletesen érthetően.

Kinyitottam a becsomagolt kéziratot. Legszépebb bulgár versköltemények – hangzott a nem túlságosan vonzó cím. A gyűjtemény vagy ötven népdallal kezdődött. Beleolvastam az egyikbe. Az első négy sor szövegét soha többé nem felejtettem el:

Megtudtam hogy úgy van,
csudajó a csók,
lányok a bokúrban
szerelem szép csábjelét adjók.

Ezután a bolgár költészet jelesei következtek időrendben. Hriszto Botev egyik versének kezdete is örökre emlékemben maradt:

Le veletek, ti papokok,
ti görögkeleti állatokok,
miattatok van minálunk
rettenetes állapotok.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal