JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 13.Névnap: Luca, Ottília, Lúcia
    
 
Hónapok
 
Varsói emlékmű  (Lengyelország)(Fotó: Konkoly-Thege György)

Varsói emlékmű (Lengyelország)
(Fotó: Konkoly-Thege György)

1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, s ezzel elkezdődött A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ, amely mind méreteiben, mind veszteségeiben, mind máig tartó hatásaiban többszörösen meghaladta az elsőt. A hat évig tartó háború közel 60 millió embert pusztított el.


VILÁGHÁBORÚ
(gyűjtőoldal)
Jékely Zoltán: Töredék 1939 szeptemberéből
(részlet)
Bár jönne el az idő, amikor
a visszagondolás bizsergésével nézhetünk e napra,
s majd mondhatom:
– Emlékszel? hogy álltunk ott a balkon magasán,
tudván, hogy nemsokára itt a vész,
s lila lángnyelvként vad szirénák
csapnak a fekete-kék homályba,
szörnyű dörejjel lángszóró gépmadarak
zuhannak házainkra a csillagos űrből,
a rendíthetetlen csillagok közül,
melyek soha, soha nem fognak tudni semmit
nyomorult testvérük békéjéről, háborújáról…
– A halottakat irigyeltük, emlékszel?
a halottakat! – fogom majd mondani, ha mondhatom,
– akik álmélkodó szemüreggel néztek fel akkor
koporsójuk csillagtalan, végtelen űrébe,
s bennünket, mégis bennünket irigyeltek,
s boldog rivalgással adták volna ide
békés holtságukat, örökös csendjüket
nyomorult, veszendő életünk egyetlen pillanatáért!
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
(részlet)
Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.
Pilinszky János: Francia fogoly
(részlet)
Csak azt feledném, azt a franciát, kit
hajnalfele a szállásunk előtt
a hátsó udvar sűrüjében láttam
lopódzani, hogy szinte földbe nőtt.
Körülkutatva éppen visszanézett,
s hogy végre biztos rejteket talált:
övé lehet a zsákmánya egészen!
Akármi lesz is, nem mozdul odább.
S már ette is, már falta is a répát,
mit úgy lophatott rongyai alatt.
Nyers marharépát evett, de a torkán
még alig ért le, jött is a falat;
és undorral és gyönyörrel a nyelvén
az édes étel úgy találkozott,
mint telhetetlen testi mámorukban
a boldogok és boldogtalanok!
Jékely Zoltán: Őszi készülődés
(részlet)
A hírlapok sötét dolgokról írnak:
maholnap tán reszket is a Teremtés.
Kezet-festő friss gyászjelentés-
szaga van az újságpapírnak.
Úgy látszik, jő a gyermekkori Rém.
S ha fent az ég ívén
a csillogó géptestek megjelennek,
ki ne gondolna Rá,
ki ne ismerne Rá?
Ez még nem Ő.
De jő, de jő…
És egy napon, meglátod, szörnyű csend lesz.
E csend, e csend jelenti: megjelent.
Harangszó száll a dermedő szívekhez,
rézangyal-felhők szállnak odafent;
az esti szélben borzongnak az ágak,
búcsúzva intenek, bólintanak
a tegnapi, a boldogabb világnak,
amely után annyit sóhajtanak
s könnyeznek majd a gyermekek, a vének.
„Béke” s „Békében” – mondják, s ráborul
őrült anyjára a menő fiú:
már perzsel, öl, dühöng a Háború!
Radnóti Miklós: Töredék
(részlet)
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Becsapódó repülőgép (A Radnóti Miklós c. diafilm részlete)

Becsapódó repülőgép (A Radnóti Miklós c. diafilm részlete)

A háború művészete honlap
A II. világháború története
(virtuális kiállítás)
II. világháborús honlap
Jékely Zoltán: Tragikus ősz
(részlet)
S ránk jön az apokaliptikus ősz,
kóbor kutyák, ragályok, varjúszárnyak,
hadifoglyok, hullák és menekültek –
bűnhődése sok-sok szomorú bűnnek,
s mindez oly végzetes, oly ismerős!

Határ Győző: Életút I.
(részlet)

1941. április 1., Rommel diadalmas előretörése Észak-Afrikában, az angolok kiürítik Bengázit; április 2-áról 3-ára virradó éjjel, Teleki Pál miniszterelnök öngyilkos lesz, mintsem hogy eleget tegyen a németek csapatátvonulási kérésének; 5-én, Magyarországon keresztül, a németek elözönlik Jugoszláviát (félig lopva, félig eltussolva gyászoljuk a miniszterelnököt, miközben tucatjával születnek a savanya-tréfák az „örökbarátsági szerződések” értékéről); május 10-én Rudolf Hess, a Führer helyettese, magánrepülőgépével Skóciában leszáll: mendemondák a nácik „különbéke”-ajánlatáról; a foglyul ejtett Hesst a Wilhelmstrasse „tébolyodottnak” deklarálja. Szeptember 19.: „Kiev a miénk!” (mármint a németeké); december 7.: a japán légierő megsemmisíti a Pearl Harbour kikötőjében horgonyzó amerikai hadihajókat; 1942. február 15-én a japánok bevonulnak Szingapúrba; július 1-jén elesik Szevasztopol; augusztus 30-án Rommel új offenzívát indít Egyiptomban… Ugyan felfigyelt-e valaki arra, hogy 1941. január 13-án, Svájcban elhunyt James Joyce? Vagy március 28-án, Angliában Virginia Woolf öngyilkos lett?

Jékely Zoltán: Háborúból
(részlet)
Kérdezzétek csak meg a köveket:
akarták-é ezt a históriát?
Faggassátok a földet, az eget:
kellett nekik ez az iszonyuság?
Vegyétek sorra az állatokat,
kikkel egy-földön étünk idelent:
akartak-é ily szörnyű dolgokat?
Legfeljebb a hiéna mond igent.
Jékely Zoltán: Háború!…
(részlet)
Európa mezőin, Afrika sivatagjain
többmillió névtelen halott
arcára ugyanegy ordítás fagyott:
Nem hagyták, hogy megcsókoljam anyámat!
Jaj, senki, senki se tudja meg,
mi lett belőlem, hol vagyok!
Jékely Zoltán: Légoltalmi litánia
(részlet)
Fekhelyünkön hánytorogvást
elképzeltük azt a bombát,
mit a lég vitéze dob ránk.
De mielőtt szerterobban,
s arcunkba kék lángja lobban,
imádkozunk a sarokban:
„Légibomba, légibomba,
ó, ne légy hozzám goromba,
ne küldj korai siromba!
Jékely Zoltán: 1944. október
Október, október, október!
Nyakunkra rozsdás, sűrű-nyírkú ég ült,
ege szörnyű lélekbeli borúknak:
mindég ilyen cudar őszben a végük
nyáron kezdett vak magyar háborúknak.
Október, október!
Vén koldus vagy, ruhád: fekete rongyok,
hazakullogó bús hadifogoly vagy,
kit még nem ismer nemzetted porontyod,
s rettegsz csókjától őrült asszonyodnak.
Jékely Zoltán: A Történelemhez
(részlet)
Ismét megejtettél, Történelem,
vakondlyukban bújkáló tarka semmi;
hős lendület incselkedik velem,
s úgy érzem, messze, messze kéne menni.
Hol vagy található, mesés anyag,
hol van szép országod kezdete, vége?
Jelenünk java is beléd szalad,
s mánk holnap szomszéd csillag tölteléke.
Radnóti Miklós: Lángok lobognak
(részlet)
aknák lebegnek mindenütt, virraszt az érzékeny halál
s dagálykor néha síkos testével partraszáll;
holt férfiak kisérik ringva és széttépett delfinek,
a hajnal ott is fölkél, de nem kell senkinek;
egy gép dörögve száll az égen és sötét árnyéka lenn
némán kiséri röptét a sanda tengeren…
Illyés Gyula: Légiriadó
(részlet)
Kereng a halál fent, a vércse.
Kinek lehet még menekvése?
Bégetnek, rínak, port kavarnak
körötted a megriadt falvak.
Megiramodva belefutna
Orosháza egy ürgelyukba,
bemenekülne félve, fázva
Szabadbattyán egy hangyaházba.
Pilinszky János: Ravensbrücki passió
Kilép a többiek közűl,
megáll a kockacsendben,
mint vetitett kép hunyorog
rabruha és fegyencfej.
Félelmetesen maga van,
a pórusait látni,
mindene olyan óriás,
mindene oly parányi.
És nincs tovább. A többi már,
a többi annyi volt csak,
elfelejtett kiáltani
mielőtt földre roskadt.
Illyés Gyula: Egy jól-telt légiriadó után a Ferenc-hegyen
(részlet)
Lapultunk – asszony s férfi –
anyánk, a halál karján, mint a gyermek.
Beh jó – letéve – újra földre lépni,
sietni egyet.
Nem így akartam, a sors ne így akarja,
ne így ossza, ne így röpítse szét
e várost, csupa nyomorék
és használhatatlan darabra.
Jékely Zoltán: Haláltánc, 1944
(részlet)
[Nocturno]
Az boldog, akinek
senkije sincsen,
ki egy életen át
hiába rúgkapált
nyitatlan kilincsen.
Az boldog, akinek
apja, anyja nem volt,
kit egy életen át
sújtolt az árvaság
s hontalan csatangolt.
Az boldog, aki még
szerelmet sem ismert,
ki egy életen át
várta a várva-várt
nyilazó kis istent.
Az boldog, akinek
nemzete sem volt,
ki egy életen át
játékos renegát
módjára bitangolt.
Az boldog, akinek
Istene sem volt,
ki egy életen át
hitet, szép babonát
nem fogant, nem ápolt.
Az boldog, akinek
még neve sem volt,
kit egy életen át
úgy hordott a világ,
mint aki itt sem volt…
Vas István: Teleki Pál emlékezete
(részlet)
Amit ezer éve mindig csak néhányan
Tudtunk, volt már úgy is, hogy csak ketten-hárman,
Volt már olyan év is, mikor nem élt másban,
Csak az egyetértő szemhunyoritásban,
Ami soha nem volt pillanatnyi érdek,
Nem részeg hujjongás, nem áldott tenyészet,
Ami soha nem volt, ami csak lehetne,
Ami nincs forgandó sorsnak alávetve,
Ami fel-feltámad tisztultabb agyakban,
Az eladhatatlan, meghódíthatatlan,
Ami még osztályé, párté soha nem lett,
Az a vágy, akarat, az a magyar nemzet
Akkor vele egy volt, s lángja benne égve
Vele együtt hullott a nemesebb éjbe,
A tisztább sötétből fel a fényre szállva,
A reményentúli remény magasába,
S hiába takarják hazug feledésbe,
Megnő minden évvel éltető emléke,
S ragyog tizenöt év vérpárás ködéből
Teleki füstölgő revolvercsövéből.
Jékely Zoltán: Ezerkilencszáznegyvennégy
(részlet)
Egy őrült gyermek, nagy vasmatadorból,
gyilkos szörnyeket fabrikált;
bennük dúlás energiája tombol,
ezernyi bűnük az égre kiált!
Pilinszky János: Harbach 1944
(részlet)
Térdig gázolnak botladozva
facipőiknek alacsony,
sötéten zörrenő zajában,
mint láthatatlan avaron.
De törzsük már a némaságé.
Magasba mártják arcukat,
feszülten mintha szimatolnák
a messze égi vályukat.
Radnóti Miklós: Razglednicák
(részlet)
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. –
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
A II. világháború
(összeállítás)
II. világháború
(szócikk)
Honvédelem online

Varsói szobor  (Lengyelország)(Fotó: Konkoly-Thege György)

Varsói szobor (Lengyelország)
(Fotó: Konkoly-Thege György)

Hadsereg és/vagy honvédelem?
(publicisztika)
A II. világháború
(történelem érettségi tétel)
HONVÉDELEM
(gyűjtőoldal)

Babits Mihály: Húsvét előtt
(részlet)
 
ki először mondja ki azt a szót,
 
ki először el meri mondani,
 
kiáltani, bátor, bátor,
 
azt a varázsszót, százezrek
 
várta, lélekzetadó, szent,
 
embermegváltó, visszaadó,
 
nemzetmegmentő, kapunyitó,
 
szabadító drága szót,
 
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
 
Babits Mihály: Fiatal katona
(részlet)
Még élni sem érte az életet,
egy bátor pillantást ha vetett
s az ég, a föld mind ránevetett –
 
de nem lesz birtoka semmi:
a szépség, épség, ifjui vér,
tudás, tanulás, az isteni ér,
nők biztató szeme – mind mit ér
 
ha menni kell neki, menni?
 

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal