JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 12.Névnap: Gabriella
    
 
Hónapok
 
Kakasy Éva: A Föld napja

Kakasy Éva: A Föld napja

1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél több szervezet vesz részt benne. A FÖLD NAPJA célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Magyarországon 1990 óta rendezik meg.



A Föld napja honlap
Márai Sándor: Füveskönyv
(részlet)
Arról, hogy az ember része a világnak

Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember.

Márai Sándor: Füveskönyv
(részlet)

 

A világról

És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek, a Golf-áramnak és a maláj nőknek, a földrengésnek és Lao-cénak. Mindehhez közöd volt, egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza. Ez egészen biztos.


Begónia-tenger(fotó: Vimola Ágnes)

Begónia-tenger
(fotó: Vimola Ágnes)

József Attila: Kertész leszek
(részlet)
Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.
Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.
Szakonyi Károly: Földanyánk hátán
(részlet)

E héten volt a Föld napja, április huszonkettedikén, s mi ismét fogadkoztunk, jók és rendesek leszünk, gondoskodni fogunk róla, hogy még sokáig élhessen. Nem leszünk hálátlanok, hanyagok, felelőtlenek, mondtuk, szeretni fogjuk nemcsak az ünnepén, hanem mindig és szakadatlanul. Ezen a napon reggeltől estig, vagy estétől reggelig, ahogy fordult a bolygónk, szerte a világban szóhoz jutottak a környezetvédők, a tudósok; gyermekkórusok zengték a Föld dicséretét, minden kontinensen megemlékeztek róla gyermekei, az emberek. Figyelmeztették egymást, hogy már számos egyezményt írtak alá nemzetközileg a védelmére, de tenni is kell valamit, nemcsak kinyilatkoztatni a jóra való szándékot. Igyekezzenek hát a kormányok, a társadalmi szervezetek és általában az emberek óvni a természetet, mert bajban van a Föld.

Bajban van, s rajta persze mi magunk is, még ha nem vesszük is komolyan a veszélyt. Vékonyodik az ózonréteg, savas esők marják a növényzetet, pusztulnak az erdők, rozsdásodnak a zöld fenyvesek, új területeket hódít a terméketlen sivatag, ivóvizünk, levegőnk szennyezett, mérgezett a talaj, mérgezettek a tavak, folyók, patakok.

Beteg a Föld, gyógyítani kell. Kórságok gyötrik az emberek kapzsisága, hányavetisége, a háborúkban elszabadított romboló vegyi anyagok, az ipari melléktermékek, a szertelenül használt növényvédőszerek és egyebek miatt.

Bogsch László: Földünk története



Földgömb(A Mathias Rex c. diafilm részlete)

Földgömb
(A Mathias Rex c. diafilm részlete)

Thándor Márk: A föld gyermeke
Tükrök potyognak az égből,
áldott, apró cseppek.
Lehullva vizi folyammá lesznek.
Anyjuk a felhő, apjuk a szellő,
egyre több a kicsi tekergő.
Fogocskáznak, kergetőznek,
földre hullva levetkőznek.
Levetkőznek, szeretkeznek,
önkivűlten hemperegnek.
Hemperegnek, elvegyülnek,
a tömegben elmerülnek.
Elmerülnek, s itatnak,
növényeket fakasztnak.
S végűl anyaként élnek,
a föld gyermekének.

Érintetlen táj(fotó: Török Máté)

Érintetlen táj
(fotó: Török Máté)

Temesvári Ferenc: Föld
(festmények)
Faludi György: A távolabbi jövő
Nem kell kétségbe esni. A messze jövő szép lesz.
A szélvert pusztaságon ledőlnek a falak,
és sírok, műemlékek, acélhidak meg gépek
mind elporladnak néhány százezer év alatt.
Pár millió esztendő múlva, új csillagképek
alatt szelíd fejével kibujik a moszat,
ismeretlen virágok nyílnak, mert a természet
variál, mikor játszik, nemvárt fenevadak
születnek s egy merőben különböző embernem.
Vagy a miénk jön ismét? és imádja a szépet,
gondolkozik, fúr, farag, szeret, sír, örül, élvez,
ír, épít, fest, kutatja: mi a mindenség titka,
s nagyon fél a haláltól, de mégis elpusztítja
önmagát és a Földet? Merem remélni, hogy nem.
 
Kosztolányi Dezső: Fák beszéde
(részlet)
Almafa
– Bő, zöld szoknyában, széles terebéllyel
mesékről álmodom, ha jő az éjjel.
A lombjaim közt almák aranya.
Mindig csak adnék, én, örök anya.
Orbán Ottó: Földanyánk
A technikát, mint nászt a szűz menyasszony,
kívántuk is meg féltük is. Hatvanas évek.
Vonzó rögeszme, hogy a birtoklás mindent megold.
Keserves megtanulni, hogy a nincsek történelme is
történelem: a rozmárforma kontinens
fölmerül az időből, tátott szájából kiáll
a szegénység roppant agyara, bőrén
sós vízként lecsorgó faluk. És reng a partvidék,
és beomlik az aládúcolt templomboltozat.
Küldözhetjük alóla lírai üzeneteinket.
Kinek? Mindenki vágya a jövő.
Csak legyen módja visszaemlékezni,
„Kigömbölyödtem”, mondja majd a Föld
a csodavárás és a rettegés e tobzódó koráról.
Orbán Ottó: Föld, föld
(részlet)
A halhatatlan hullám rezdülése,
 
s a fák, a fák, a fénylő, időtlen hegyek!
És testek, mint a tó; vad mellek árapálya
 
s a forrón megkövült tánc az öreg hegyekben
s az évszázados arc, mint a boldog isten arca,
 
mint a kő, mint a csákány, hogy emlékezzek egész életemben
 
közel a vashoz és a földhöz, melyből vétettem örömre, kínra;
s az évszázados görnyedés, mely tovább él minden mozdulatomban,
 
a szerelem görcsös, nyújtózó gyökerében;
s az időtlen ének, melyet az egykedvű nádas énekel
 
közel a teremtés göröngyös ajkaihoz.
Csorba Győző: Faültető
Az örök folyamatba, az élni akaró
élet folyamatába iktatódva,
mint eleven csatornán a célba áradó
víz, ömlik rajta át a lét, hogy folytatódva
őrizze ismerős világunk legnagyobb
kincsét, míg ő magát fenékig üresíti,
s vállalva dísztelen cseléd-szolgálatot
a győztes ívet a jövő felé feszíti.
Egyébhez nincs köze. Az élet megy tovább.
Nélküle vagy vele? Ugyan ki bánja!
A mű marad s hordozza majd nyomát,
virágzóbban, mint emlékét hiánya.
Szabó Lőrinc: A föld panasza
Bőrömben férgek miriádjai
laknak, mozognak. Ki rakta belém,
ki rakta rám e külön életek
viszkető őrületét? Jaj, miért
dolgozom, mért járom a végtelent,
mért kell gyűrűs évekbe osztanom
a tengerzöld űrt, – ős glecsereket
tornyozva, steppék síkjait, tömör
társadalmát az ásványoknak, és
ringatnom felhők, hegyipatakok
szüntelen táncát, ha beszennyez a
testem hámjában szörcsögő nyüvek
népe, az ember? Spórák, atomok,
a férgeim! S én, a tenyészet, én,
én, az óriás, nem bírok velük.
Kosztolányi Dezső: Űllői-úti fák
(részlet)
Az ég legyen tivéletek,
 
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
 
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
 
Üllői-úti fák.

Az erdő fohásza(fotó: Török Máté)

Az erdő fohásza
(fotó: Török Máté)

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
(részlet)
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Bertha Bulcsu: Hubay Miklós
(részlet)

– A környezetszennyezés, terrorizmus korszakában milyenek az ember esélyei?

– Megijedünk attól, hogy ilyen mértékben fokozódnak a veszélyek. De nem tudnak olyan mértékben szaporodni a veszélyek, hogy ez az őrült fehérje, amiből vagyunk, ne tudna alkalmazkodni. Ha Arany Toldija gyönyörű egészségével idejönne most közénk, meghalna, mert nem szokott hozzá ehhez a levegőhöz. Az Akropolisz szobrairól lehullanak a fülek, orrok a benzingőztől, Velence márványpalotái porlanak szét a vaporettók szagától, de a velenceiek alkalmazkodtak hozzá. Az ember minden veszélyhelyzetet még megúszott.


Teraszos földművelés a Fülöp-szigeteken (Batad)(fotó:
                            Konkoly-Thege György)

Teraszos földművelés a Fülöp-szigeteken (Batad)
(fotó: Konkoly-Thege György)

Nemes Nagy Ágnes: A Föld emlékei
(részlet)

Meglehetősen összezsúfolódtam. Mint a hegyben a kőrétegek, ahogy vetődnek-beszakadnak, ki tudná szétválogatni? Préselődik szilúr, devon; porlik, marad, összetéveszthető. Aztán az üledék-kőzetek édes mészvázai, az előkunkorodó csigahéjak, piciny oszlopfők egy élettani oszlopsor omladékaiból.

 

De ez hagyján; számítsd hozzá a szükségszerű flórát, ahogy felütik sűrű kottafejüket a növények, az évszakok szignáljai, és járnak föl-le, föl-le, magasra föl, a mélybe vissza, szabott és végtelen skálájukon. Először csak dadognak, próbálkoznak, egy-egy csenevész pitypang negyedhangja a grundon, aztán rákezdik, ez már nagy beszéd, ömlik a növények zöld-tarka orációja, azt áriázzák, azt, mindig ugyanazt. Változatokkal persze, levél, virágfej, törzs, ugyanaz, más, ugyanaz. Dehát ki bánja a tölgyfák tautológiáját? A Rák-térítő beszédét ismerem; aztán felel rá a másik dél felől, az ekvátor szalagja el se hallgat.

 

 
Orbán Ottó: Ostromgyűrűben
(részlet)
A bizonytalansági tényező
Az élet a statisztika hibaszázaléka, a Véletlen Egybeesés,
az anyag milliárdszor milliárd nem-je közt rejtőzködő igen;
egy-két aminósav összetanakodik,
a DNS spirálját hogy fölépítik;
és még az sem biztos, hogy a szomszédságunkban –
az űrbeli golfjátékos megüt egy aszteroidát,
repül a nehéz kő és telibe találja a Földet,
az ütközés hőjétől tűzvihar támad, megsülnek a dinoszauruszok,
jöhet az új faj, az új sikerágazat, madarak röptétől zúg az ég…
Nem mondhatjuk, hogy nincs remény,
ha egyszer még az is lehet, hogy van;
ha a törzsfejlődés logikája tagadja a kozmosz közönyét,
melynek egyre megy a csillagrobbanás ragyogása és a fekete lyuk –
nem győzhet rajtunk a halál, legföljebb lesből támadva lebökhet.
 

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal