JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 18.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
Zöldes gyöngyházlepke (A Magyarország védett állatai - Lepkék c. diafilm részlete)

Zöldes gyöngyházlepke (A Magyarország védett állatai - Lepkék c. diafilm részlete)

A BÉKÉÉRT KÜZDŐ ÍRÓK VILÁGNAPJÁt a Nemzetközi Pen Club hirdette meg 1984 júniusában.



Virág Benedek: Békesség-óhajtás
(részlet)
Szállj le felséges palotád egéből
Béke! mennyeknek koronás leánya!
Szállj le s Európánk mezején jelenj meg
 
Már valahára!
Babits Mihály: Mit tegyen az író a háborúval szemben?
(válasz a Nyugat körkérdésére)
Kassák Lajos: Mit tegyen az író a háborúval szemben?
(válasz a Nyugat körkérdésére)
Kosztolányi Dezső: Mit tegyen az író a háborúval szemben?
(válasz a Nyugat körkérdésére)
Karinthy Frigyes: Mit tegyen az író a háborúval szemben?
(válasz a Nyugat körkérdésére)
Füst Milán: Mit tegyen az író a háborúval szemben?
(válasz a Nyugat körkérdésére)
A német Béke-díjas Eszterházy Péter
(ismertető)

Jókai Anna:Mit tehet az író a békességért?
(részlet)

Sem az író, sem a személyében esetlegesen megnyilvánuló közéletiség nem képviselhet jelszó színvonalú, általános „békevágyat” – a konkrétumban, műveiben, az ember-ember közötti „közlekedés” minőségében legyen tetten érthető ítélete, választása. Aki élezi, ami pusztán más, szaporítja a gyűlöletet. Aki viszont észre sem veszi az ellentéteket, védtelen marad. (S egy kissé naivvá is válik az egyre ravaszodó helyzetekben.) Világos tudattal látni a valóságot és megpróbálni összekötni, ami becstelenség s önvéleményünk megerőszakolása nélkül összeköthető: számomra példa.

Az öldöklés megsemmisíti a művészetet. „Fegyverek közt hallgatnak a múzsák.” De az is igaz, amikor már eltemették az áldozatokat, amikor már a földtörténetbe beírt lett a mindenfajta tömegmészárlások szégyene, éppen az irodalom teremt halhatatlan mementót, hogy „legyen vége, vége már”… Óriás megrendültségű háborús irodalmak születtek, látleletek és gyógyító katarzisú művek lassan letűnő századunk két nagy és számolhatatlanul sok kevésbé nyilvántartott emberi katasztrófájáról. De hiszem, nincs író a világ egyetlen zugában sem, aki minden így fogant remekművét oda ne adná, ha visszamenőleg feltámaszthatna vele valakit.

Két generáció ismeri a túlélés rettenetét. Esetenként szégyenét. De felelősségét mindenképpen. Akarom, hogy a jövő kreativitása a megelőzés kötelességéből meríthesse élete célját, ihlete ajándék óráit.

Szakonyi Károly: Vasút
(részlet)

Téli erdőn, havas ösvényen megyünk B. Nagy Lászlóval. Nincs nagykabátja, fázik, összefogja mellén a gombos szvetterét; sovány, erőtlen. Nem tudom, hová megyünk, miért is kísérem; kérlelem, hogy zörgessünk be egy menedékházba, fogadjunk fuvarost, vagy térjünk le az ösvényről, kerüljünk a falunak, akadhat a közelben egy állomás, ahol vonatra szállhatunk. De Laci tiltakozik; nem, nem, azt mondja, gyalogolni kell.

Didereg, a cipője is átázott a hóban, de hajthatatlan.

Megtorpanunk; farkasok üvöltenek a fák között. Nincs idő menekülésre, ránk törnek, vicsorognak, hörögnek vad indulattal. B. Nagy nem is akar menekülni. Csapkod, füzetlapokkal hadonász, összesodort kéziratokkal ütlegeli a támadó férgek fejét. Rettenetesen iszonyodom, kiáltani akarok, de nem jön ki hang a torkomon; Laci elém áll, megvéd.

– A teremtésit! Tűnés innen, gonosz dögök! – ordít rájuk.

A farkasok lesunyt fejjel, behúzott farokkal iszkolnak.

– Na, gyerünk tovább! – biztat a győzelemtől megittasulva László. És tapodja szorgosan, szétmálló cipőben, a havat. Fejét felveti, derűs. – Ennek erejében kell hinnünk, kérlek, az írás erejében! – És kisimítgatja a lapokat.

Bertha Bulcsu: Illés Endre
(részlet)

– Az író vajon befolyásolhatja a világ eseményeit? Beszélhetünk írók felelősségéről?

– Az emlékirat-írók, tábornokok és miniszterelnökök előbb voltak tábornokok és miniszterelnökök, és csak az események után lettek írók. Nem hiszem, hogy amikor a háborúba keveredett és szorongatott spártaiak segítséget kértek Athéntól, megelégedtek volna Türtaiosz harci énekeivel. Katonák is kellettek. Azt sem hiszem, hogy Diderot Enciklopédiá-ja lobbantotta volna fel a nagy francia forradalmat. Más erők erjesztették azt, nagyobb erők. Azok közé tartozom, akik szeretik Byront, én például a Childe Harold-ját, de azt, hogy sántán elutazott Görögországba, és részt vett a görög szabadságharcban, retorikus drámáiba illő szereplési viszketegségnek tartom, s nem komoly tettnek. Hogy Goethe Werther-jének hatása alatt öngyilkossági hullám öntötte el Németországot – legenda. Bármelyik német statisztikai évkönyv megcáfolja. És hogy nem Petőfi versei vagy Ady elkeseredett dalai lobbantották fel 1848-at és 1918-at, talán ezt sem kell bizonyítani. Egy visszafojtott társadalmi kibontakozás és egy vesztett háború kellett mind a két forradalomhoz. Illúziók nélkül állapítsuk meg: Galilei, Semmelweis, Marconi, Einstein, Fermi vagy Oppenheimer közvetlen és gyors átalakítók voltak – mi, írók, nem. Az irodalom nem alakíthat ilyen közvetlenül. Az irodalom diagnosztizál, ha egy jó diagnózis jó kezekbe kerül: talán még folytatása is lehet. Jó vagy rossz folytatás: de ezt már mások valósítják meg. Természetesen az író kettős szerepvállalása is elképzelhető – de… Claudel mégsem drámáinak szellemében volt diplomata, és Petőfi, a költő, összehasonlíthatatlanul több, mint Petőfi, a katona. Nagyobb és igazabb választás lett volna, ha Petőfi ugyanúgy életben marad, mint Vörösmarty vagy Arany. És csak ujjongani lehet, hogy Ady mindent megtett 1914 és 1918 között katonai felmentése érdekében, különben szegényebbek lettünk volna a legnagyobb kötetével, A halottak élén-nel. Az író egyébként minden tettéért ugyanúgy felelős, mint minden más állampolgár, de nemcsak a jelenkorban, hanem az utóéletében is. Ne felejtsük el soha: amiért az írót egyesek vagy a hatalom ma elítéli, holnap ugyanezért felmentik, esetleg megkoszorúzzák.

Orczy Lőrinc: Békesség kívánása
(részlet)
Halljátok, királyok, népek óhajtásit,
Szívetekre vévén árvák jajgatásit,
Nem kívánják ezek fegyver diadalmit,
Békességet kérnek, nem népek verésit.
Tartoztok is ezzel, ez kötelességtek,
Nem azért adattak alátok a népek,
Hogy azt mészárszékre, mint tartja kedvetek,
Küldvén, levágatván, ti dicsekedjetek.
Barcsay Ábrahám: Gondolatok a békéről
(részlet)
Szűnjetek már ércből ordító mennykövek,
Királyok játéki, – pusztító eszközök!
Térjen szelíd gazda vissza mezejére,
Vigyen kénkő helyett jó trágyát földjére.
Elűztétek szegényt messze kunyhójából,
Ágyú-színt tettetek búzás pajtájából.
Egyik fiát viszik Cyclopsok magokkal,
A mást anyja látja menni lovasokkal,
Leányi, ha szűzek, csuda, mert már vének,
Nincs fi a vidékben, férjet nem lelének.
Csokonai: Vitéz Mihály: A békesség
(részlet)
Az arany békesség templomát megnyitja,
 
Újúl szakadozott oltárán kárpitja,
Kötvén homlokára szagos olajágot,
 
Béfedé szárnyával az egész országot,
Hogy annak árnyéka és védelme alatt
 
Az embernek kedves legyen minden falat,
Hogy a szántóvető főldet mívelhessen
 
Annak árnyékába bátran és csendessen,
Hogy félelem nélkűl lévén a határok,
 
Bátran járhassanak bennek a kalmárok,
Hogy újra épűljön a most számkivetett
 
Igazság trónussa, kit a had levetett,
Hogy a mesterségek mind helyreálljanak,
 
A békesség alatt virágozhassanak,
Hogy a múzsák, kik már a vérbe őltözött
 
Halálos fegyverek csattogási között
Elhallgattak vala, szólani kezdjenek,
 
Már Márs és Bellona ne járjon ellenek,
És hogy országunkat a boldogság lakja,
 
Aranyidőt éljünk, ne légyen salakja.
Ady Endre: Imádság háború után
(részlet)
Uram, háboruból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
Nézd: tüzes daganat a szívem
S nincs, ami nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szívemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.
Babits Mihály: Húsvét előtt
(részlet)
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
 
ki először mondja ki azt a szót,
 
ki először el meri mondani,
 
kiáltani, bátor, bátor,
 
azt a varázsszót, százezrek
 
várta, lélekzetadó, szent,
 
embermegváltó, visszaadó,
 
nemzetmegmentő, kapunyitó,
 
szabadító drága szót,
 
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Kosztolányi Dezső: Európa
(részlet)
Fogadjatok engem
ti is szivetekbe
s ti távoli népek
kürtösei, költők,
pereljetek értünk otthon a mivélünk
perlőkkel, anyánkért s mi tiértetek majd
itthon perelünk, hogy élhessen anyátok.
Kiáltsatok együtt,
Európa bátor szellemei, költők,
hogy gyáva vadállat bújik el a vackán
és vaksi vakondok fúr alagútat.
Daloljatok együtt,
fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,
hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk,
ezt rakjuk az égig, kemény szeretetből
és légi szavakból.
Kezdjetek előlről építeni, költők,
légvár katonái.
Ady Endre: Adjon Isten mindenkinek
(részlet)
Adjon Isten békét, kedvet
Asszonyoknak, embereknek,
Sok örömet mindenkinek,
Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet.
Gyönyörű-kék itt az Ég.
Dsida Jenő: Circus Maximus
Látod, már ezt is unom
nélküled.
Páholyt veszek neked
az életemben. Ülj bele mellém.
Kék szemem hasadékain
nézz ki te is az arénára:
Folyik a vérengzés,
búg a szelek torka.
Ezer levelet habzsol az ősz,
ezer virág hal meg,
ezer éneklő vértanú. Hallod őket?
S amott azúrkék trónusán
látod a Császárt?
Szája körül kemény mosoly,
ujját leszegi:
Nincs kegyelem!
Juhász Gyula: Az ismeretlen katona
(részlet)
Én nem ünneplem őt, Johann Kovács,
Schmidt, Shmith, Forgeron és Forgiarini
S a többi mind, elnémult ajkaikkal
Az égbe és szívünkbe azt kiáltják:
Elég legyen a meddő pusztulásból
És vesszenek a rombolásra bujtók!
Én nem ünneplem őt, a sírokon,
Melyek a földet dúsabban borítják,
Mint a vetés, nem taposok gazul,
Halálukért hirdetve új halált,
De vallom és hiszem, hogy szent az élet,
Szent, szent, százszor szent. Ámen.
 
Úgy legyen!
Radnóti Miklós: Irás közben
(részlet)
Igaz, jó szerteütni néha, de békében
élni is szép lenne már s írni példaképen.
Bíztatnom kell magam, hogy el ne bujdokoljak,
mert jó lenne messze és műhelyben élni csak.
Ó, véled gondolok most, tollas jobbkezemmel
s egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester.
Frankfurti könyvvásár: Orhan Pamuk kapta a Békedíjat
(ismertető)
Az üldözött Orhan Pamuk kiáll a török EU-tagság mellett
(ismertető)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal