Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

Erdély kiemelkedő polihisztor tudósa, a karteziánus filozófia és a természettudományok képviselője, messze földön híres bányászati szakértő és orvosdoktor, KÖLESÉRI SÁMUEL (Szendrő, 1663. nov. 18. – Nagyszeben, 1732. dec. 24.) a hollandiai Leydenben és Franekerben járt egyetemre az erdélyi kancellár támogatásával. Teológiai, filozófiai és orvosi diplomával tért haza és Nagyszebenben lett tartományi főorvos. Erdély gazdag ásványvilága érdeklődését a bányászat felé fordította és annak legjelentősebb szakemberévé vált. 1700-ban a leromlott erdélyi bányászat felügyelőjévé nevezte ki I. Lipót császár és megbízta annak újjászervezésével. Munkássága eredményeként Erdély nemesfém-bányászata fellendült és újra virágkorát élte. 1717-ben megjelent munkája, a latin nyelvű Auraria Romano-Dacica (A római-dáciai aranybánya) a magyar bányászat első kiemelkedő szakmunkája. Elsőként ismertette Erdély aranybányászatának történetét, valamint fontos kultúrtörténeti és természetismereti adatokat is tartalmazott.

Köleséri igazi polihisztor volt; ezt tükrözi korának legnagyobb magángyűjteményeként számon tartott 4000 kötetes könyvtára is, melyben orvosi, természettudományos, filozófiai, államismereti és történeti művek is helyet kaptak. Neki 40 műve jelent meg nyomtatásban latin, német illetve magyar nyelven; tárgyuk széles kört ölelt fel: foglalkozott a filozófia, teológia, fizika, orvostudomány, történelem, jog, nyelvészet és bányászat kérdéseivel. Általában a gyakorlatban hasznosítható tudományok híve volt; szorgalmazta a természettudományos kutatásokat és a technika fejlesztését.

Köleséri a XVIII. század eleji Erdély tudományos és közéletének kiemelkedő alakja volt, a karteziánus filozófia képviselője, a korai német felvilágosodás eszmeáramlatának közvetítője, akit Pápai Páriz Ferenc mellett kora legnagyobb orvosának tartottak. Tudását külföldön is elismerték: a londoni Royal Society első magyar tagjává választották 1729-be, továbbá tagja volt a német akadémiának és a páduai Tudós Társaságnak.

Bod Péter Magyar Athenas című művében így írt róla: „… Erdélybe jövén tsak hamar elhíresedett, mint-hogy minden-féle tudományokban nagy böltsessége volt; az orvoslás mesterségében pedig nagy földön mássa nem volt, aki olly jól a nyavalyák okait észrevehette volna, s olly fundamentomosan orvosolhatta volna. Nem tartottak az ő idejében a két Hazában hozzá hasonló tudósembert”.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988 [Csíky Gábor])