JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2018. december 17.Névnap: Lázár, Olimpia
    
 
Hónapok
 

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.


Erdély kiemelkedő polihisztor tudósa, a karteziánus filozófia és a természettudományok képviselője, messze földön híres bányászati szakértő és orvosdoktor, KÖLESÉRI SÁMUEL (Szendrő, 1663. nov. 18. – Nagyszeben, 1732. dec. 24.) a hollandiai Leydenben és Franekerben járt egyetemre az erdélyi kancellár támogatásával. Teológiai, filozófiai és orvosi diplomával tért haza és Nagyszebenben lett tartományi főorvos. Erdély gazdag ásványvilága érdeklődését a bányászat felé fordította és annak legjelentősebb szakemberévé vált. 1700-ban a leromlott erdélyi bányászat felügyelőjévé nevezte ki I. Lipót császár és megbízta annak újjászervezésével. Munkássága eredményeként Erdély nemesfém-bányászata fellendült és újra virágkorát élte. 1717-ben megjelent munkája, a latin nyelvű Auraria Romano-Dacica (A római-dáciai aranybánya) a magyar bányászat első kiemelkedő szakmunkája. Elsőként ismertette Erdély aranybányászatának történetét, valamint fontos kultúrtörténeti és természetismereti adatokat is tartalmazott.

Köleséri igazi polihisztor volt; ezt tükrözi korának legnagyobb magángyűjteményeként számon tartott 4000 kötetes könyvtára is, melyben orvosi, természettudományos, filozófiai, államismereti és történeti művek is helyet kaptak. Neki 40 műve jelent meg nyomtatásban latin, német illetve magyar nyelven; tárgyuk széles kört ölelt fel: foglalkozott a filozófia, teológia, fizika, orvostudomány, történelem, jog, nyelvészet és bányászat kérdéseivel. Általában a gyakorlatban hasznosítható tudományok híve volt; szorgalmazta a természettudományos kutatásokat és a technika fejlesztését.

Köleséri a XVIII. század eleji Erdély tudományos és közéletének kiemelkedő alakja volt, a karteziánus filozófia képviselője, a korai német felvilágosodás eszmeáramlatának közvetítője, akit Pápai Páriz Ferenc mellett kora legnagyobb orvosának tartottak. Tudását külföldön is elismerték: a londoni Royal Society első magyar tagjává választották 1729-be, továbbá tagja volt a német akadémiának és a páduai Tudós Társaságnak.

Bod Péter Magyar Athenas című művében így írt róla: „… Erdélybe jövén tsak hamar elhíresedett, mint-hogy minden-féle tudományokban nagy böltsessége volt; az orvoslás mesterségében pedig nagy földön mássa nem volt, aki olly jól a nyavalyák okait észrevehette volna, s olly fundamentomosan orvosolhatta volna. Nem tartottak az ő idejében a két Hazában hozzá hasonló tudósembert”.

Márton László: Sok tanú, semmi tanulság
(részlet)

S ahogy felnézett, egy beesett arcú alakot látott a betegágy ablak felőli végénél, csontos kezében homokórát tartott. Ő volt Köleséri Sámuel, a külföldi egyetemen tanult orvos, aki a szatmári parancsnok jóvoltából mégiscsak megérkezett, és a homokórával a beteg fiúcska pulzusát mérte. Sokféle más műszert is hozott magával, és rosszallóan csóválta fejét a nyelv alatti érvágás gyászos következményei láttán. Károlyi Sándor, akit az orvos az imént a legnagyobb tisztelettel üdvözölt, nyugtalanul figyelte Köleséri mozgását, majd fellélegzett: hiszen betegágy fejrészénél áll, hiszen akkor nincsen semmi baj!

Aztán rádöbbent, hogy az érvágás miatt a fiúcska még mindig fordítva fekszik az ágyban, és ahol az orvos áll, arrafelé a lába nyújtózkodik.

Kázmér Miklós: Köleséri Sámuelnek szóló ajánlás J. J. Scheuchzer svájci orvos könyvében
(ismertető)
Ifjú Köleséri Sámuel portréja
(rajz)
Gábos Zoltán: Az erdélyi fizikusok hozzájárulása a magyar tudományhoz
(tanulmány)
Kőhegyi Mihály: Művelődési törekvések a korai újkorban
(tanulmány)
Köleséri Sámuel ifj.
(szócikk)
A magyar ásványtan történetének kronológiája
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal