TANGL FERENC, (Pest, 1866. január 6. – Budapest, 1917. december 19.): fiziológus, egyetemi tanár, számos élettani kutatóeszköz, állatorvosi műszer megalkotója.
1888-ban szerzett Budapesten orvosi oklevelet. Külföldi tanulmányútja (Robert Koch és Ludwig mellett tanult) után 1891-től tanársegéd volt a budapesti kórbonctani tanszéken. 1892-től az élettan és természettan segédtanára, 1903-tól tanára volt az állatorvosi akadémián. 1903–14-ben az élet- és kórvegytan, 1906–14-ben az általános kórtan, 1914–17-ben az élettan tanáraként adott elő a budapesti egyetemen. Az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás első igazgatója volt. Jelentősek az egyéni fejlődésnek, a madárembrió fejlődésének, a rovarok metamorfózisának energetikájára és az anyagcserére vonatkozó kutatásai és e célra szerkesztett eszközei.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon, MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Szollár Lajos: Orvosi biológia. A kísérletes orvostudomány megalapozói
(részlet)
Tangl Ferenc (1866–1917) és Hári Pál (1869–1933) a hazai anyagcsere-kutatás és biokémiai iskola megteremtői. Az iskolát Tangl Ferenc alapozta meg, majd Hári Pállal mintegy másfél évtizedes együttműködés következett, amelyet Tangl halála után Hári újabb bő másfél évtizedig folytatott. Tangl Ferenc orvosi tanulmányaihoz azzal az eltökélt szándékkal fogott, hogy elméleti pályán kíván maradni. Az orvostanhallgató Tanglnak a szív túltengéséről írott pályamunkáját Hőgyes Endre mutatta be az MTA-n, és rögtön meghívta intézetébe gyakornoknak. 1891-ben az Állatorvosi Főiskolán elvállalta az Élet- és Szövettani Tanszék vezetését, ahol egy év múlva nyilvános rendes tanárnak nevezték ki, előzőleg azonban egy egész évet európai vezető élettani és életvegytani intézetekben töltött tanulmányúton.
Gere Tibor: Az állattenyésztési iskolák kialakulása és tevékenysége a II. világháború után
(részlet)
A nagy világégést követően létrejött hazai oktató és kutató intézmények első feladata lett a jelentős veszteségeket szenvedett hazai állatállomány helyreállítása és fejlesztése. A kutatási intézmények egyik bázisául a földművelésügyi kormányzat az Állattenyésztési Kutatóintézetet (Budapest, majd Herceghalom, később Gödöllő) jelölte meg. Az intézmény szakmai jogelődjének a Tangl Ferenc (1866–1917) által 1900-ban alapított és vezetett Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás tekinthető. A századforduló utáni időszak legfontosabb élettani kutatásai az állatok energiaforgalmára irányultak. Az állomás legnagyobb hírnévre a respirációs vizsgálatai révén tett szert. A világon elsők között készített respirációs készülékben szarvasmarhával, lóval, juhokkal, sertésekkel, nyulakkal és baromfifélékkel hosszabb időn át tartó anyagcsere-folyamatok vizsgálataival olyan adatokhoz jutottak, amelyek révén nemcsak kiszámíthatták hogyan használják ki, és értékesítik a takarmányban lévő tápanyagot az állatok, hanem azt is, hogy a szervezetben folyó építő és lebontó folyamatok során miként zajlik a hús-, a zsír- és a tejképződés. Az I. világháborút követően a külföldről áramló új kutatási eredmények hatására a takarmányozás is átalakult.
Beck Mihály: A kémikus Polányi indulása
(részlet)
Tangl Ferenc kiváló fiziológus volt, aki számos fiatal kutató számára nyújtott lehetőséget a kutatásra. Nem telepedett rá munkatársaira, kezdetben felhívta figyelmüket egy-egy témára, de szívesen látta, ha új területekkel kezdtek el foglalkozni. Polányi első dolgozata magyarul 1910-ben, ugyanez a közlemény németül 1911-ben jelent meg. (Polányi Mihály első dolgozatainak bibliográfiai felsorolását e dolgozat végén adom meg. Az eredeti helyesírást, sõt az esetleges sajtóhibákat megtartottam.) Nagyon gondosan tervezett és kivitelezett munka ez, melybõl azonban még nem világlik ki a későbbi Polányi. Érdekes és jellemző, hogy a Biochemische Zeitschriftnek abban a számában, melyben az első dolgozata megjelent, a Tangl intézetből 13 dolgozatot közöltek, ami az összesnek több mint egy harmada volt.
