Szent Márton Pannoniában, Sabaria városában született, de Itáliában, Paviában nevelkedett. Atyjával, aki a hadseregben tribunus volt, együtt harcolt Constantinus és Julianus császárok alatt. Nem saját jószántából ugyan, mert gyermekkorától fogva isteni kegyelem hatotta át, s amikor tizenkét éves lett, szülei akarata ellenére a templomba szökött és kérte, hogy vegyék fel a hittanulók közé. Ettől kezdve remeteségben élt volna, ha testének gyengesége ebben meg nem akadályozza. Mikor pedig a császárok elrendelték, hogy a veteránok fiai harcoljanak az atyák helyett, hadba rendelték Mártont is, mihelyt tizenöt éves lett. Elég volt neki egyetlen szolga, azt is inkább ő szolgálta ki, még a lábbelijét is ő húzta le, és ő tisztította.
Ismeretlen XVII. századi szerző: XI. novemb. Szent Martonról
(részlet)
SZent Márton, Magyarok fénye,
Romai szent Hit edénye:
Oh szent Márton, Menyországi parton, értünk légy.
Jarván Pogányság igen fön,
veled szent István nyertes lön.
Sok Pogányok téritöje,
szükölködök élesztöie.
Esterházy Pál: A könyörületes szent
Olvasom Szent Márton püspök életében, kit Laurentius Surius ír tizenegyedik könyvében, hogy midőn egykor azon dicsőséges szent, útjában lévén, egy szegény mezítelen koldust találna elő, palástjának egy részét elmetszvén, odaadá néki, hogy béfödőznék vele; annakutána megjelenvén Krisztus Urunk néki azon darab palásttal, mondá: Ímé ezzel az darab köntössel ruházott fel engem Márton; kit is látván Szent Márton, annakutána még adakozóbb lőn.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Az ég kárpitja meghasad
Legismertebb ábrázolása egyik jócselekedetét örökíti meg. Ifjú korában tisztként szolgált a római hadseregben. Galliában történt, hogy a téli (novemberi?) hidegben egy hó alatt fekvő meztelen és sánta koldusra bukkant. Megszánta a szerencsétlent, és megfelezte vele katonai köpenyét. Ezt követően álmában megjelent néki Krisztus, vállán a koldusra terített fél köpennyel. E jelenetben Szent Mártont fehér lovon, katonatiszt öltözetben ábrázolják, amint kardjával épp kettéhasítja veres köpenyét, vagy a földön kuporgó, meztelen mankós embert takarja be vele. Később, püspök korában a jelenet majdnem pontosan megismétlődött nem kevésbé csodás következményekkel (nyomatékául a korábbi legendai esemény jelképi jelentőségének). Egy ízben szedett-vedett gúnyában misézett, mivel a templom kapujában egy didergő koldus kedvéért megvált a miseruhájától. A hüledező hívek szeme láttára egy tűzgömb szállt a feje fölé, és angyalok fedték be drágakövekkel kivert aranyujjassal csupasz karjait.
Pázmány Péter: A keresztyén vitézek kötelességérűl
(részlet)
Azonképpen a hadakozó embereknek, az anyaszentegyház oltalmazó bajnokinak, kik színesb és szívesb részei a keresztyénségnek; az Isten és igazság ellen tusakodók rontóinak; az árvák és özvegyek oltalmáért vérekkel kereskedő erős férfiaknak; a vitéz kenyeret évő több sok szentek között tükörül adta, főképpen a magyar vitézeknek, hazánkban, Sabariában született Szent Mártont: ki noha a püspöki méltóságban végezte életét; de vitézkedő állapotban nyerte az Istennek titkos jelenésit és világosításit, melyekkel a tekéletes vitézkedésnek és szent püspökségnek felségére emeltetett.
De Sancto Martino episcopo et confessore XI 9bris
(részlet)
Tizen nyolcz esztendös szent Marton hogy vala,
Megkeresztelkedvén nem sók idö mulvá
Az hádakozásnak hollot béket hagya,
Mert az ur Istennek szólgalni akara.
Pictaviabeli püspökhöz ö méne,
Az Hilariushoz magat hóllot szerze,
 ki akolita szent Martont ott téve,
Egyhazi rend közé számlalvan rendele.
Es annak utana tisztre emelteték,
Miuel mindenektöl igen keduelteték,
Azért püspökségre ottan ualasztaték,
Turoniabely püspöké tétetek.
Ismeretlen XVII. századi szerző:De Sancto Martino
(részlet)
Nagy sok csudákat-is cselekszik vala:
Mert három halottat ö fel-támaszta.
A' Sátánt halálakor ö meg-feddé:
El-üzé, s' maga lelkét Menybe küldé.
Keresztyéneknek Keresztyén szép példa:
Elete imádsággal, s' Hittel vala.
Magyarok, ti azért az ö életét:
Kövessétek, s' szentellyétek innepét.
Ha véle akartok, és a' Christussal:
Elni, és vigadni édes Urunkal.
Dicsiret Atya, és Fiú Istennek:
A' Vigasztaló Szent Lélek Istennek.
Ismeretlen XVII. századi szerző: [Szent Marton, Isten szolgaia…]
(részlet)
Szent Marton, Isten szolgaia,
Es ö néki áldot papia,
Boldog lön ö ki-mulása,
Mert menyben lön nyugovása.
Te az Christus szerelméirt,
Lölködnek üdvösségéirt
Mezételent az Istenért
Be födösztél szent nevéirt.
Szent életben nevelkettél,
Sok csúdakat cselekedtél,
Harom halottat tamasztal,
Sok betegeket gyogital.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)
A Szent Márton lúdja voltaképpen egy régi római étkezési szokásnak, illetőleg hagyománynak továbbélése. Aesculapius ünnepén, amely éppen erre a napra esett, liba került az asztalra. Ismeretes az is, hogy a Capitolium lúdjai ébresztették föl a fáradt őrséget, amikor a gallusok a várost éjszakának idején el akarták foglalni. Innen a lúd megtisztelő avis Martis neve, amelyből könnyen formálódott az avis Martini megnevezés. Ehhez utólagos legendai magyarázatot is költöttek: Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. Ezek azonban zajgásukkal elárulták, és így kénytelen volt a püspökséget elvállalni.
Mindezekből érthető, hogy Márton napjának – főleg Dunántúl – a frissen tömött, szépen kihizlalt lúd volt az ünnepi eledele. A szombathelyi egyházmegye kispapjai a szent patrónus napján hagyományosan Márton lúdját ettek és bort ittak rá. Csököly katolikus templomának Márton a védőszentje. A búcsút a reformátusok is Márton lúdjával ünneplik meg, ami ősi hagyomány mellett szól.
Arany János: Téli vers
(részlet)
Hogy bámul a vén vaksi hold
Hópelyheken át, mint szitán!
Pedig milyen jó szeme volt
Nyáron, szerelmesek után!
Mily villogó szemmel lesett
Minden sovárgót, csintalant;
Tudta nélkül alig esett
Szerelmi légyott és kaland.
De most bezzeg bámulhat ám,
Míg, amivel lát, kiapad, -
Mégsem jön ifju és leány:
Nagyon szabad künn a szabad.
Sőt a fakó poéta sem
Motollál a négy végivel,
Hanem bent ül kedélyesen
S tollmardosó dolgot mivel:
"Óh, természet halála, tél!
Emígy kapaszkodik bele -
"S te hófehér hó, mint Adél
Fehér, hideg hókebele..."
Kányádi Sándor: Konkrét költemény
(részlet)
a padlásbejáró előtt
fönn a harmadikon
szemben a mi ajtónkkal
papundekli nyoszolyán szinte már
féreggé zsugorodva
két hajléktalan éjszakázott
tudom ki volt tours-i szent márton
azt is hogy mit cselekedett
kettéhasította köpönyegét hogy
egy didergővel megoszthassa a
légió szombathelyi születésű
századosa (?) akit erőnek erejével
vittek az édesapja kérésére a
császár parancsára erőnek
erejével vittek el katonának
nem sok komiszt evett meg a
legényével – lévén tiszti gyerek
tiszti rabszolga dukált neki – akivel
aztán annyira lebratyizott vala hogy
egy asztalnál evett vele ami
még a mi második világháborúnk idején
sem volt bevett szokás
