A stanfordi egyetem professzora, az ottani matematikai központ megalapítója, SZEGŐ GÁBOR (Kunhegyes, 1895. január 20. – Palo Alto, 1985. augusztus 7.) Fejér Lipót és Eötvös Loránd tanítványa volt a budapesti Tudományegyetemen. Első világháborús katonai szolgálata alatt megismerkedett Kármán Tódorral; valószínűleg a köztük kialakuló barátság is közrejátszott abban, hogy érdeklődése az aerodinamika és az elméleti fizika felé is kiterjedt. 1921-ben Berlinbe költözött, majd származása miatt el kellett menekülnie Európából. 1938-ban Stanfordba hívták meg tanszékvezető professzornak; itt azután ő hozta létre a világ talán legtekintélyesebb matematikai központját. 1960-tól kezdve rendszeresen hazalátogatott, élénk szakmai kapcsolatot ápolt a magyar matematikusokkal. Leghíresebb műve a Pólya Györggyel együtt írt Aufgaben und Lehrsatze aus der Analysis, amely az analitika számos területét dolgozza fel, sőt a fizika is helyet kap benne, ezen kívül ezen a területen a legkiválóbbnak tartott feladatgyűjtemény. Híres és jelentős az ortogonális polinomokról írt műve. Sok szállal kötődött az elméleti fizikához is.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Magyar Életrajzi Lexikon: Szegő Gábor
Szegő Gábor (Kunhegyes, 1895. jan. 20. – Palo Alto, 1985. aug. 7.): matematikus. Gimnáziumi tanulmányait Szolnokon végezte. 1912-ben a Mathematikai és Physikai Társulat tanulmányi versenyének győztese. Ebben az évben iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegy. matematika-fizika szakára. Legjelentősebb tanárai Fejér Lipót, Bauer Mihály, Kürschák József és Beke Manó voltak. 1913 és 1914 nyarát Németországban töltötte, az előbbit a berlini, utóbbit a göttingeni egy.-en. 1915-ben fejezte be egy.-i tanulmányait. 1915 végétől 1918 végéig katona; szolgált a gyalogságnál, a tüzérségnél és a légierőnél. 1918-ban még katonaként doktorált Bécsben. 1919-20-ban Kürschák József mellett tanársegéd a műegy.-en. 1921-ben Berlinbe költözött, ahol magántanár lett, majd 1926-ban a königsbergi egy. professzorává nevezték ki. Zsidó származása miatt 1934-ben kénytelen elhagyni Németországot. Pólya György és J. D. Tamarkin amerikai matematikus segítségével St. Louis Washington Egy.-én kapott fizetés nélküli állást. Ekkor különböző közadakozásokból és alapítványokból származó pénzből tartotta fenn magát. 1938-ban tanszéket kapott Stanfordban, tisztét 1953-ig töltötte be. Tagja volt az amerikai művészeti és tudományos akad.-nak, t. tagja a bécsi Tudományos akad.-nak és az MTA-nak. – F. m. Beiträge zur Theorie der Toeplitzschen Formen (Berlin, 1920); Aufgaben und Lehrsätze aus der Analysis (Pólya Györggyel, Berlin, 1925, m.-ul Bp., 1980); Orthogonal polynomials (New York, 1939); Isoperimetric inequalities in mathematical physics (Pólya Györggyel, Princeton, 1951); Collected Papers (I-II-III. kötet, Birkhäuser, 1982).– Irod. Nevai, Paul: Sz. G. 1895-1985 (Magy. Tudomány, 1986. 8-9. sz.).
