SÜMEGHY JÓZSEF (Csabrendek, 1892. január 4. – Budapest, 1955. november 11.): geológus, a föld és ásványtani tudományok doktora, a síkvidéki üledékek földtani térképezésének megújítója.
Egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte. Pályájára döntő hatással voltak Gaál István őslénytani kollégiumai. 1920-ban megszerezte a doktorátust, ugyanakkor kinevezték a Szegedre települt kolozsvári egyetem ásvány-földtani tanszékére tanársegédnek, 1926-ban Horusitzky Henrik helyére került a Földtani Intézetbe. 1932-ig osztálygeológusként dolgozott, ekkor főgeológussá nevezték ki. 1946-tól a Földtani Intézet vízügyi, majd síkvidéki osztályának vezetője. Eredeti kutatási területe a Nyugat-Dunántúl volt. A pannóniai rétegsor kérdéseit a mélyfúrások anyaga alapján egészen új megvilágításba helyezte. Az 1920-as évek végétől sík vidéki geológiával foglalkozott. Új alapokat teremtett az úgynevezett sík vidéki, legfiatalabb negyedkori üledékekre korlátozódó földtani térképezés számára. Kőzetfacies-térképei úttörő jelentőségűek. Elsőként vizsgálta a Nagy-Alföld geotermikus viszonyait. 1950-ben a sík vidéki területek egységes újratérképezésének vezetője volt; az ő érdeme az ország új, 1:300 000 arányú talajtérképe.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1992. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Romsics Imre: Folyam a Sárközök között – A Kalocsai Sárköz történeti földrajzához
(részlet)
Kalocsa környékének negyedkori üledéklerakódása
A holocén elején a klíma felmelegedett és csapadékosabbá vált. A Duna vízszintje megemelkedett, s több ágra bomolva, nagy meanderezéseivel átdolgozta, szélesítette völgysíkját a két oldalt található löszhát rovására, tetemes üledékréteget halmozva föl. A negyedkori üledék Ny-K-i irányban vastagszik. Kalocsán és Keserűteleken 90 m, Homokmégyen és Drágszélen 125 m, Alsómégyen 150 m, az Õrjeg területén eléri, sõt meg is haladja a 200 m-t. E negyedkorszaki üledékek alapján mutatta ki Sümeghy József 1947-ben a fiatal kalocsai süllyedéket. Míg Tass és Solt között a folyami üledékek feküje nincs mélyebben 10-20m-nél, addig Kalocsa környékén az előbbiekben leírt vastagságot éri el. Szerinte ÉK–DNy csapásirányú párhuzamos törések mellett alakult ki a kalocsai süllyedék, melynek nyomait már a Duna betakarta.
