Az Országház tervezője, STEINDL IMRE (Pest, 1839. október 29. – Budapest, 1902. augusztus 31.) a budai József Polytechnikumban, majd a bécsi akadémián tanult; itt Friedrich Schmidt, a kölni Dóm egykori kőfaragó mestere, a korszak legjelentősebb neogótikus építésze volt a mestere. 1869-től haláláig Steindl a budai Műegyetem tanára, majd professzora volt. 1868-ban kapott megbízást a (Váci utcai) pesti új városháza tervezésére. Mivel ebben az időben Magyarországon a neoreneszánsz stílus volt divatban, Steindl nem tudta megbízóival elfogadtatni egy neogótikus stílusú épületre vonatkozó elképzeléseit. Végül 1870-75 között megvalósult munkájában az olasz reneszánsz elemeit alkalmazta. Az épület homlokzata polikróm tégla, terrakotta díszítményekkel, ötkarú díszlépcsőháza öntöttvasból készült – Steindl vonzódott a tiszta, „őszinte” anyagokhoz. Hogy a számára kedves gótikától ne szakadjon el végleg, ezekben az években számos középkori épületet restaurált, közülük néhány helyreállítása valóságos újjáépítést jelentett (Vajdahunyad vára, kassai székesegyház). 1883-ban neogótikus stílusú tervével megnyerte az Országházra kiírt pályázatot. Az épület kivitelezése 1904-ben fejeződött be. A gótika mellett az épületen a barokk hagyomány is megjelenik, például az alaprajz szimmetriájában. Az Országház tömegelrendezése jól kifejezi az épület funkcióját: a két nagy pavilonban volt egykor az alsó- illetve a felsőház, a középső kupolaterem a két ház együttes üléseinek színtere volt.
Steindl egy másik neogótikus, kései munkája az erzsébetvárosi plébániatemplom (1895-1901), amely már „modern gótikus” építménynek számít.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Tudománytörténeti Intézet)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
