Keress

Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre
(részlet)

OCTOBER

Fordul az Hold: fordul a jó borból friss vér.
A szőlőmívesre visszafordul a bér,
A keserű munka édes jutalmat nyér.

Márai Sándor: Négy évszak
(részlet)

Október

Az erdőnek olyan szaga volt, mint egy régi, nemes fából faragott ruhásszekrénynek. A tisztásra néha kilépett egy őz vagy egy öregedő moziszínésznő. Volt valami századon kívüli ez októberben. Soha nem éltem ilyen választékosan: az október sugártörésének oldatában lebegtünk, s csaknem jambusokban szóltunk a pincérhez. A világ elegáns volt és illatos.

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli
(részlet)

A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

Kosztolányi Dezső: Vörös hervadás
(részlet)

Erdő,
dércsípte lombod ájultan vonaglik.
Meghalsz,
reád lehellt a vörös hervadás.
De mért e vidám pompa? Mért
öltözködöl halál előtt a fényes
bíbornokoknak, részeg szeretőknek,
ifjú dühnek, kigyulladt lázadásnak
harsány szinébe?

Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép

15. Októberi táj

Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndben lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra
(részlet)

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Berzsenyi Dániel: A közelítő tél
(részlet)

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
   Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
   S tükrét durva csalét fedi.

Juhász Gyula: Október
(részlet)

Enyém e dalos ősz most,
Enyém az őszi pompa,
Enyém e bús mosolygás.
Venyige lombja pirkad
És megszépülsz csöndesen
Bánat, nagy őszirózsa!

Illyés Gyula: Üvegvilág
(részlet)

Áttetsző, üveges lett
   a lomb a fán,
bibor és barna és csont-
   szín porcelán.
Tartják a fák japáni
   csészéiket,
félvén moccanni – oh, ha
   leesik egy!

József Attila: Fák
(részlet)

Puha szántások esővert, leves
   gerezdjei között
csüggedten várják a fák a sebes,
   apadt mellű ködöt.