POSEWITZ TIVADAR (Szepesigló, 1850. december 2. – Budapest, 1917. január 14.) orvosdoktor, geológus kutató orvosi tanulmányait Budapesten végezte, majd három évig geológiát tanult a freibergi bányászati akadémián. 1879-ben katonaorvosként alkalmazták Holland Kelet-Indiában, ahol főként Borneó szigetén öt éven át jelentős földtani-geológiai kutatásokat végzett. Erről a munkájáról számos közleményben és egy 1889-ben Berlinben kiadott könyvben számolt be. Hazatérve 1887-től a magyar királyi Földtani Intézetben dolgozott; a ranglétrán fokozatosan emelkedve 1908-ban a főgeológusságig vitte. Legjelentősebb alkotásának a Petróleum és aszfalt Magyarországon című tanulmányát tartják, de a tudományos dolgozatok – például az iglói harmadkori medencéről és a Máramaros vidéki homokkőterület geológiai elemzéséről közölt tanulmányok – mellett szenvedélyesen kutatta a Tátra magyar és lengyel oldalát is; figyelemmel kísérte a turistaforgalmat, a menedékházak és csúcsok látogatottságáról statisztikai adatokat közölt, továbbá írt a tátrai földrajzi nevekről, a zergékről, a régi kincskeresőkről fennmaradt legendákról.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000, Magyar Életrajzi Lexikon)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
