A modern elméleti fizikaoktatás megteremtője, ORTVAY RUDOLF (Miskolc, 1885. január 1. – Budapest, 1945. január 2.) a budapesti és a göttingeni egyetemen tanult matematikát és fizikát, majd Zürichben doktorált. 1927-ben jelent meg „Az anyag korposzkuláris elmélete” című könyve. 1928-tól haláláig a budapesti tudományegyetem elméleti fizika professzora volt.
Ortvayt elsősorban nem kutató, hanem oktató és szervező tudósegyéniségként tartják számon. A relativitás- és kvantumelmélet az ő kezdeményezésére lett az egyetemi tananyag része. Előadásai kiterjedtek az elméleti fizika valamennyi részterületére. Intézetét minden érdeklődő számára megnyitotta: kollokviumaira meghívta az iparban dolgozó fizikusokat, a társtudományok művelőit és a középiskolai tanárokat is. Szoros kapcsolatot tartott fenn a külföldi egyetemeken dolgozó magyar fizikusokkal. Meghívására Neumann János, Wigner Jenő, Teller Ede és Polányi Mihály számoltak be legújabb kutatási eredményeikről, majd amikor a háború közeledtével a személyes látogatás már nem volt lehetséges, Ortvay sűrű levelezést folytatott kollégáival. A Mathematikai és Physikai Társulatba olyan neves fizikusokat hívott meg, mint Planck, Sommerfeld, Heisenberg és Eddington.
Ortvay nagyon művelt ember volt; a fizika, matematika, csillagászat mellett érdekelte a filozófia és az archeológia is. Korai halála után munkáját az általa felfedezett tehetséges tanítvány, Novobátzky Károly folytatta.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Az az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Komjáthy Aladár: Az anyag korpuszkuláris elmélete
részlet
Ortvay könyve három nagyobb részre oszlik. Az első a gázok általános tulajdonságait s a gázokban fellépő egyes érdekesebb jelenségcsoportokat tárgyalja, az ú. n. kinetikai gázelmélet alapján. Ez az elmélet a gázt mint egymással azonos, igen nagyszámú korpuszkula (molekula) halmazát tekinti. Ha a gázt edénybe zárjuk, a gázmolekulák az edény falai által határolt térben minden irányban és minden lehető sebességgel tovahaladó mozgást végeznek, s természetesen egymásba ütköznek; ezek az ütközések azután módosítják az egyes molekulák mozgási állapotát.
...E könyvet nem lehetett érdeklődés, szeretet és elmélyedés nélkül megírni. Közel háromszáz oldalon hatalmas munkatömeg van felhalmozva s hozzá, amint az előszóból kitünik, ez csak első kötete a tervezett műnek. A második kötet még gazdagabb anyagot, még érdekesebb problémakört igér. Bele fog vinni a mai fizika ideáktól gőzölgő műhelyének még csak kialakulni készülő titkaiba.
