OKOLICSÁNYI FERENC ((?), 1894. január 1. – London, 1954. október(?) fizikus, a televíziózással kapcsolatos kezdeti kísérletek kiemelkedő alakja. A budapesti műegyetemen megkezdett tanulmányait az I. világháború miatt félbe kellett szakítania. Leszerelése után néhány gyakorlati jelentőségű találmányát igyekezett megvalósítani, de az akkori hazai viszonyok ezt nem tették lehetővé. 1926-ban Berlinben végzett kutatómunkát az akkor induló távolbalátással kapcsolatban Mihály Dénessel és az ugyancsak magyar származású Wikkenhauser Gusztávval a Telehor A. G. keretében. Miután ezt a vállalatot a nürnbergi TEKADE cég magába olvasztotta, Wikkenhauserrel ott folytatta kísérleteit. Ez időben szerezte meg az erlangeni egyetemen fizikából doktorátusát. 1936-ban Wikkenhauserrel együtt a londoni Scophony Ltd. kutatólaboratóriumában működött. Előbb tükörcsavaros letapogató rendszerének fejlesztésével foglalkozott, majd ultrahanggal gerjesztett folyadék-rácsrendszerével sikerült jó minőségű televíziós képet előállítania. Az 1938. évi brit rádiókiállítás alkalmával már nagyméretű képeket vetítettek e rendszerrel. A II. világháború után a színes távolbalátás kérdéseivel foglalkozott; az USA-ban szabadalmaztatott színes sorváltós katódcsöve megelőzte a hasonló Lorentz-csövet és sorozatban gyártották. Elektronikus magosztályozó gépét egy londoni cég gyártotta, melynek haláláig főmérnöke volt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Dr. Gács János: Egy korai magyar robot-szabadalom
(részlet)
Okolicsányi merész alkotói fantáziáját jól illusztrálja a leírás alábbi részlete:
„A találmánynak egy … alkalmazási alakja az embernek azt az érzést kölcsönözheti, mint hogyha teste egy más, új alakot vett volna fel. A vonatkozó antrophor ugyanis igen nagy vagy igen kicsi is lehet, kiképezhető egy madárhoz, bármilyen más állathoz vagy fantasztikus lényhez hasonló formában … Igen nagy terjedelmű antrophorok esetében a kezelőállomás az antrophor belsejében lehet elrejtve.”
Szellemes megoldással óhajtja csökkenteni a képátvitelhez szükséges sávszélességet a feltaláló: csak a képmező közepéhez rendel sok képpontot, mondván, a fejmozgást imitáló működésmód miatt mindig a figyelme centrumában lévő dolgokról vagy eseményekről fog a kezelő éles képet kapni.
