Ma 2024. december 14. szombat, Szilárda napja van.
Nyilas hava
november 21/22-től december 21/22-ig

„…Nyilas,…”

November 23-án [!] a Skorpióból a Nyilas (Sagittarius) havába lépünk. A hónap névadója a hasonnevű állatövi csillagkép. Nyilazó kentaurt mintáz Mezopotámiában, Hellászban, Egyiptomban, és hellenisztikus hatásra az arab, hindu csillagtérképeken is. Kétlábú változatban szintén ismerték, de ez a Nyilas nem tett szert nagy népszerűségre.

A görög mitológia kentaurjai egy napisteni eredetű, Kentaurosz nevű félistennek és thesszáliai kancáknak az ivadékai. Alsótestük ló, felsőtestük ember, és részeges, kéjsóvár, ám ugyanakkor bölcsességgel megáldott lényeknek írják le őket. Dionüszosz extázisban „lóvá tett” kísérői voltak. Hiedelmi eredetükről több, egymással megférő magyarázat született. Egyesek a vad thesszáliai lovaspásztorokban keresik az előképüket. Thesszália híres volt lótenyészetéről az ókorban, s a kentaurosz név lényegében „csikóst” jelent, kentaó annyi mint „hajtok, ösztökélek, sarkallok”. Mások lókultusz sámánpapjait látják bennük, ismét mások a védikus gandharvák hellén megfelelőinek tartják őket. A gandharvák is emberlovak voltak, éppúgy, mint kentaurtársaik, maszkos termékenységrítusok beöltözött szereplői. A két legnevezetesebb kentaur Nesszosz és Kheirón volt. Az előbbi okozta Héraklész vesztét azzal, hogy amikor a hős nyilától eltalálva haldokolt – Héraklész azért nyilazta le a kentaurt, mert az megszöktette a feleségét –, rábeszélte az asszonyt, hogy mártsa férje ingét az ő vérébe, így az, ha magára ölti, sebezhetetlen lesz. Amikor aztán a hős belebújt a „nesszosz-ingbe”, az tüzes méregként égett a testébe. Kheirón viszont – az ő halálát is, bár „véletlenül”, Héraklész nyila okozta – nemes és bölcs kentaur volt, számos istenfi és hős (Aszklépiosz, Aktaión, Akhilleusz és mások) nevelője. Kheirónt a monda szerint Zeusz az égre emelte halála után, belőle csinálta a Nyilas csillagképet.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre
(részlet)

NOVEMBER

Fordul az Hold: mivel tulajdon fénye nincs.
Kitetszel, mástól vett sugárokat úgy hints.
Elfogysz, ha csak táplál más által gyűjtött kincs.


Arany János: Toldi estéje
(részlet)

Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
  Megpihen legszélén az égi határnak
S int az öregeknek: „benneteket várlak!”
Megrezdűl a feje sok öregnek erre:
Egymásután mégis mennek a nyughelyre.

Arany János: Toldi estéje, I. ének (részlet)


Füst Milán: Őszi sötétség
(részlet)

I

Nyilas-hava

Ősz van, korán sötétül és künn esik.
Vénül az idő s könnyei szakállára peregnek.
Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg,
S csak ködös hajnalidőbe’ derül, mikor rohanó,
Tengerzöld felhők úsznak az égen. Holtan
Fekszik a lélek ilyenkor s boldog. Jószivü szellem,
Idegen szellem közeleg s tengerzöld
Szőlőfürtöt tart bús arca elé.


Jékely Zoltán: November panaszaiból
(részlet)

Hová tűntek a gyötrött levelek?
A tarka szárnyacskák hová repültek?
S a tüc skök! Tán Japánban zengenek;
a kerti béka Kóreában ünget.
Kibújtak a földgömb túlsó felén,
s most a sárga emberkéknek zenélnek;
de ittmaradtam kényszerűen én
s állataim, a jó kutyák, szegények!


Illyés Gyula: Üvegvilág
(részlet)

 Áttetsző, üveges lett
a lomb a fán,
 bibor és barna és csont-
szín porcelán.
 Tartják a fák japáni
csészéiket,
 félvén moccanni – oh, ha
leesik egy!

 

Dsida Jenő: A sötétség verse
(részlet)

Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevü éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.

Dsida Jenő: A sötétség verse


Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz
(részlet)

Itt van már november didergő hónapja,
 Hideg szele a fák ágait megcsapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
 Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
 A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
 A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
 Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom! minden únalmat űzzünk el
 Az új boron vídám beszélgetésünkkel.


Kányádi Sándor: Novemberi szél
(részlet)

Lefonnyadt rég az áfonya,
deres a medve lábnyoma.
Lecsupaszult a málnavész.
Minden toboz a földre néz.
Hályogos szemmel pillogat
olykor néhányat még a nap.
Se cirpelés, se csipogás,
hallgat minden kis muzsikás.
Csak a szél, csak a szél,
egyedül ő zenél.


Dsida Jenő: Száraz ág
(részlet)

Szép, lankadt novemberi gally,
jó bánat tiszta, lassú míve,
kiről levált a röpke raj
s alatta hajló, száraz íve
maradt hűs, haldokló kezeknek,
magánnyal dús és koldus ág,
melyen csak emlékek rezegnek:
elvégezett szomoruság! –

Kapcsolódó ünnepek