A magyarországi elméleti fizikaoktatás megszervezője, a relativitáselmélet és az elektromágneses tér elméletének kutatója, NOVOBÁTZKY KÁROLY (Temesvár, 1884. március 3. – Budapest, 1967. december 20.) az Eötvös kollégium tagjaként tanult a budapesti tudományegyetem matematika-fizika szakán. Olyan kiváló tanárai voltak, mint Eötvös Loránd, Kőnig Gyula és Beke Manó. Diplomázása után az első világháborúban tüzértisztként harcolt. Pályáját gimnáziumi tanárként kezdte; 1945-től a tudományegyetem elméleti fizikai tanszékének tanszékvezető professzora volt haláláig. Élete legfontosabb feladatának az oktatást tartotta; iskolateremtő tudós volt, tanítványainak százai lettek elismert, sikeres kutatók. Tankönyvei közül különösen jelentős az elektrodinamikával illetve a relativitáselmélettel foglalkozó kötet.
Fő kutatási területe az erőterek fizikája volt, az egységes térelmélet megalkotása foglalkoztatta. Kutatásokat végzett az elektromágneses sugárzás kvantumelméletével kapcsolatosan. Továbbfejlesztette a fényelhajlás Kirchhoff-féle elméletét, jelentős eredményeket ért el a szigetelő anyagok elektrodinamikájának vizsgálata terén. Bebizonyította, hogy a kvantummechanika alapegyenletéhez, a Schrödinger-egyenlethez minden hullámelméleti analógia nélkül, tisztán mechanikai úton is el lehet jutni.
Tevékenységét, eredményeit számos állami kitüntetéssel ismerték el.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
