Az ősegyházban a nagyhét három utolsó napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére gyújtották meg újra.
Az újtűz nagyszombati kultuszát előmozdította a pogány szakralizmus hagyatéka is. A germánok isteneik tiszteletére tavaszi tüzet gyújtottak, hogy elégessék a tél, sötétség, pusztulás démonait, és így földjeiknek termékenységét biztosítsák. Bonifác, a németek apostola, ezt az ősi szokást a nagyszombati tűzszenteléssel, és annak egyházias értelmezésével helyettesítette. Az egyházi szimbolikában a kialvó, majd újra fellángoló tűz jelképezi Krisztust. Más magyarázat szerint a kovakő, amelyből tüzet csiholnak: Krisztus, a tűz pedig: a Szentlélek, amelynek útját, kiáradását a Megváltó előkészítette.
A liturgikus gyakorlat ma is él: a gyertyát, a feltámadó Krisztus jelképét megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg. Ez általában úgy történik, hogy a tavaly szentelt barkára tüzet csiholnak, és ennél gyújtják meg a gyertyákat, illetőleg az örökmécset. A templomi hagyománynak sajátos népi fejleményeként az istensegítsi asszonyok pimpóval, vagyis virágvasárnap szentelt ággal gyújtanak tüzet az elkészítendő húsvéti eledelek alá.
Balassi Bálint: Adj már csendességet
(részlet)
5
Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást
ereszthet-é?
Éngem, te szolgádat, mint régen sokakat,
ébreszthet-é?
6
Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem
igéd szerint,
Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen
hitem szerint…
[Lehullott a Jézus vére…]
Magyar népdal
Lehullott a Jézus vére, a szent keresztfa tövére.
A szent angyalok felszedték, alázatosan tisztelték.
Mond’á Jézus az angyalnak, vidd fel mennybe szent Atyámnak
Mondjad keresztfámról küldtem, fogadja kedvesen tőlem.
Ez a világ drága ára, sebeim kinyílt rózsája.
Kit nagy fájdalmamban szültem, véres könnyekkel öntöztem.
Menj Kálvária hegyére, Jézus szenvedő helyére,
Nézzed a Jézusnak kínját, Szűz Máriának fájdalmát.
Nincs már hátra csak egy órám,
Bevégződött minden munkám,
Elmúlt a keserű pohár, mely világ kezdetétől vár.
Nagy László: Pirosodik Húsvét
(részlet)
Nagyszombat sugároz
a feltámadáshoz,
selyem-zászlók akadoznak
bimbózó faághoz.
Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás
(részlet)
Zalán Menyhért a nagyszombati tűzszentelés szokásával hozza kapcsolatba, a hazánkban is szokásos Júdás-égetés (illetőleg Pilátus-égetés) szokását. E szokások változatai a Pilátus-verés, illetőleg Júdás-verés. Mindkettőt ismerik a környező országok (Lengyelország, Ausztria, Jugoszlávia, Csehszlovákia) katolikus lakosságú vidékein is.
A leggyakrabban ezek közül a Pilátus-verés fordul elő. A nagyhét egyik napján (szerdán, csütörtökön vagy pénteken) a gyerekek a templomban nagy lármát csapnak, verik a padokat, vagy másutt, a templom ajtaja előtt összehordott üres ládákat, hordókat zúzzák össze nagy lármával. Ezeknek roncsaiból rakták néha össze a nagyszombati máglyát, melyet a tűzszenteléshez gyújtottak.
E két szokást – a Pilátus-verést és a Júdás-égetést – nehéz különválasztani. Tolna megyében pl. egy deszkára Pilátust ábrázoló emberi alakot rajzoltak, és azt ütötték, verték a gyerekek. A népi magyarázat szerint a Pilátus-verés a zsidók lármázását utánozza Pilátus előtt, vagy a természet hangját (földrengés, égzengés) Krisztus halálakor. Biharban Pilátus macskáját kergetik és így tovább.
Megváltó Jézusom…
magyar népdal
Megváltó Jézusom, megyek tehozzád.
Ne fordítsd el tőlem, jóságos orcád.
Ne tekintsd ne tekintsd, sok-sok vétkem.
Irgalmazz, kegyelmezz, Jézusom nékem.
Be van már szentelve, kihűlt tetemem.
A mély sírgödörben, ott az én helyem.
Most már búcsúcsókra, nyújtom ajkam.
Ó Jézusom, könyörülj meg rajtam.
Bököny, Szabolcs
Énekelte: Barnucz Mihályné Keczán Irén
Dömötör Tekla: A népszokások költészete
(részlet)
A költői szövegek
Nagyszombati határkerülés, körmenetek, fogadalmi ünnepek
A nagyheti határkerülés már a középkorban egyházi szokás volt és arra szolgált, hogy a szántóföldek mágikus körüljárásával a zsendülő vetést védjék a feltámadás ünnepe körüli időben.
Ez az egyházi szokás is népszokássá lett. Zalaegerszeg városában a szokáshoz történeti mondát fűztek. Eszerint a szokás a 16. századba nyúlnék vissza, mikor a törökök fenyegették Zalaegerszeget. Mikor nagyszombaton elindult a feltámadási körmenet, hozzájuk csatlakozott a vár fegyveres csapata is. A lakosság egész éjjel járta az utcákat, éktelen lármát csapva. A török csapat azt hitte, hogy nagy katonaság őrzi a várost és megrémülve elvonult. A zalaegerszegiek azóta is minden évben nagyszombaton egész éjjel sípolás és lövöldözés közben körüljárják a várost.
Szendrey Zsigmond és Ákos szerint nemcsak Zalaegerszegen, hanem Tiszaszentmártonban, Zsurkon és Szegeden is a törökök, tatárok visszaveréséhez fűzték a nagyszombati határjárás eredetét.
