Keress

Tompa Mihály: A vihar 
(részlet)

Setétség fogja be jöttömre az eget,
Viz áradással, hegy omlással fenyeget,
       S reng a föld, mintha el-mulnia kellene.
Mi bajod gyáva szív? Miért versz annyira?
Miért ellenem a meddő átok s ima;
       Nem vagyok én a rom s kiirtás szelleme!

A kikelet, nyár s tél örök rendben jön el,
Sugárt hint a nap, az anyaföld szűl, növel,
       Kutfejéről a gyors folyó alázajog;
Havaznak a felhők, majd esőt ejtenek,
Forró lávát szórnak a tűzhányó hegyek,
–  Én is csak tisztemet végzem, mikép azok!

Lator László: Vihar 
(részlet)

Egyre kékül az ég, a vihar közeleg,
roppant felhő tárja ki fémes szárnyát,
parttalanul tör a szél a vizekre,
vércse sikoltoz tépett erdők vad moraján át.

Ím a vihar most ránk csap, ránk a sötétlila
csendből, a szaladó nap villog acélos tollán.
Gyöngyházszínü galambot, remegő
testü galambot sodor a sugaras orkán.

Erdők, szerelem, remegő szerelem, erdők,
völgyek rohannak a távol tárt kapujának.
Ím a vihar – csattog a fénylő ostor,
zászlóként kavarognak a szélben a tájak.

Nemes Nagy Ágnes: Vihar 
(részlet)

Egy ing rohan a réten.
Nap-éj-egyenlőségi viharban
a szárítókötélről elszökött,
s most rogy-rohan Medárd-zöld fű fölött
egy sebesült katona testtelen
koreográfiája.

Ott futnak ők. A vásznak.
Villámok torkolattüze alatt
már hadseregnyi végső mozdulat,
ahogy rohannak, zászlók, lepedők,
egy hasonlíthatatlan szisszenéssel
lehasadt orrvitorla, rongy,
a szünhetetlen zöld mezőben
bukóban, kelőben,
egy tömegsír legvégső vásznait
mutatják lobbanásaik.
 

Kányádi Sándor: Eső, szél, sár 
(részlet)

Az még hagyján, ha csak esne,
nem volnék elkeseredve.

De a szél is, ez a cudar.
Térül-fordul, csivir-csavar:
ő is esőernyőt akar.

S harmadikul itt van a sár,
Szidja is, aki erre jár.

József Attila: Eső 
(részlet)

Kaszák villannak az egen,
suhogó rendekben dől a zápor.
Nagy nyalábokban, szélesen
borul a szál, zizeg, aláhull.
És búzaszemekként a cseppek
tetőkön pattognak, peregnek.

Kormos István: Eső esik 

Egy meztelen fenekű angyal
vízzel teli kannát rugott föl,
aztán remegő orrcimpával
esőt kiabál pironkodva.

Eső, eső, eső, eső,
lucsokban fürdik a mező,
ajtaján Szent Péter nyikorgat,
gyere csak a szobámba lányom!

Büntetné a rugdalkozót,
az küszöbére térdepel,
nézvén meztelen fenekecskét
hümmög atyásan s félre fordul.
 

Csorba Győző: Eső után 
(részlet)

Záporeső hullott,
nagy a víz, nagy a sár.
Három kislány, hat cipőcske
ide jár, oda jár.

Félve lépegetnek,
tipi-top, tipi-top,
szép szivárvány íve bomlik,
a nap is mosolyog.

Somlyó György: Szél 
(részlet)

Harmadik napja fú a szél,
zúg és zörög, bőg és beszél,
a szél, a szél, északi szél,
a lejtőkről a tóra ér,
lezúdul, mint a zuhatag,
mint a sirály, merőn lecsap,
szinte látni, ahogy zuhan
villám szakadékaiban,
a víz szinén végigsöpör,
zöldet kever a kék öböl
lágy szinébe, nő vad sörény
a habok horkanó fején.
A homorú domboldalon
szétválik meg összehajol
a sűrü lomb, ezernyi ág
szakít meg és kezd új vitát.

Kuczka Péter: Azóta 
(részlet)

Észrevettem, hogy
azóta többször esik az eső
azóta ritkábban esik a hó, de hidegebb
azóta fehérebbek a felhők
azóta keményebb a tél
azóta a légtömegek állandóan átalakulnak
azóta másodlagos ciklonok képződnek
azóta lefelé száll a felszálló légáramlás
azóta felfelé száll a leszálló légáramlás
azóta kihűl a talajmenti felmelegedés
azóta szélmentes napokon szitál a köd
azóta a lakóházakban mesterséges éghajlatot teremtettek
azóta kitör a betörő hideg és betör a kitörő meleg
azóta a tornyos gomolyok felett fellépnek a képződmények
azóta a háttértől eredő láttéri levegő fénymagokban
              gazdagodik
azóta megfagy a talajban lévő talajvíz
azóta megolvad a hegyeken a lencsefelhő
azóta háromszor olyan hosszúra nőtt az alkonyati
              szürkület
azóta a higanyos hőmérők nehezebben mutatják az
              eltéréseket
azóta hiába kutatják a felsőbb légrétegeket műszerekkel,
              sárkányokkal, kötött ballonokkal, repülőgépekkel
              és meteorológiai rakétákkal
azóta azóta azóta
azóta
azóta

Orbán Ottó: A szél 

Miből van a szél?
              Semmiből.
A semmivel teli zsák,
              hopp, kidől,

zúg a kék üresség
              sóhaja,
hogy lobog belé a
              lány haja.

Bertók László: Holdudvar 
(részlet)

mely egyszerű holdudvar esetében
a hold előtti vékony felhőréteg
vízcseppjein történő fényelhajlás
következménye, átmérője mindig
a vízcseppek nagyságától függ, és más
néven koszorújelenség, sőt, ha fel-
hőre vagy ködre vetődő árnyképek
körül keletkezik, akkor glória,
így hívják a meteorológia
szakemberei, akik néha a nép
megfigyeléseit igazolva még
esőt is jósolnak, habár az ilyen
jelenségből legfeljebb harminc-negyven
százalékos eséllyel következik
időváltozás, vagy még annyival sem,

Somlyó György: Regény helyett 
(részlet)

Meteorológia
Kutya egy tél, tart még tavasszal is,
tudós, paraszt és misztikus kutatja
csonttörő szél, eső, hó, jeges árvíz
s megannyi baj titkát, naponta kétszer,
mint a filmsztárok és diplomaták,
nyilatkoznak a meteorológok,
hajigálva ciklont és anticiklont,
vert ebként szűköl a „sokévi átlag”,
és milliók lesik a rádiót.
              És nem tudják, miért van e kemény tél
(mert így élünk, egymástól elszakítva)
s nem tudják, nem is sejtik, hogy lehet, hogy
fittyet hányva jóslatnak, hagyománynak,
két fagyos nap közé váratlanul
hogy tör be egy enyhén símogató
(mert aznap lopva, titkon láttuk egymást),
két hóvihar közé szelíd aranyfény,
sötét ködök közé egy tünde égbolt.
              Találgatnak, de tudni csak mi tudjuk,
hogy a szép időnek egy titka van,
s tegnapról mára hogy lehet tavasz:
ha egymás hangját halljuk, kiderül,
ha látjuk egymást, elhallgat a szél,
s ha megölellek, felragyog a nap.

Thándor Márk: A föld gyermeke 

Tükrök potyognak az égből,
áldott, apró cseppek.
Lehullva vizi folyammá lesznek.

Anyjuk a felhő, apjuk a szellő,
egyre több a kicsi tekergő.

Fogocskáznak, kergetőznek,
földre hullva levetkőznek.

Levetkőznek, szeretkeznek,
önkivűlten hemperegnek.

Hemperegnek, elvegyülnek,
a tömegben elmerülnek.

Elmerülnek, s itatnak,
növényeket fakasztnak.
S végűl anyaként élnek,

a föld gyermekének.

Rákos Sándor: A delenként ki-ki-sütő napocskához 
(részlet)

Elő-előbujik felhői mögül, azután eltűnik ismét,
legnagyobb bánatára a száradni kitett fehérneműnek
és az egész világnak.
Mi lesz velünk, Nap, édes bácsikánk?
Mikor sütsz ki már egyszer istenigazában, amint szoktál,
hogy fényed a világ mind a négy sarkát fölemelje
reggeltől estig tartó ragyogásban
s a kisbárány a kert alatt meg ne fagyjon?
Árnyékban reszketünk, hideg szelekben ázunk,
egészségtelen ködöket lélegzünk,
az oldó és szabadító napfény el nem oszlatja őket.
S az időjósok továbbra is hűvös borút jeleznek…

Gergely Ágens: Orákulum 
(részlet)

A Meteorológiai Intézet jelenti:
várható időjárás hétfő,
kedd, szerda, csütörtök, péntek,
szombat estig
változó felhőzet, gyenge nyugati,
észak-nyugati szél, a nappali
felmelegedés alig változik,
a talajmenti fagy fölenged,
eső nem várható, hacsaknem záporeső, zivatar,
a hőmérséklet éjjel-nappal nulla fok fölött,
éjjel-nappal nagy szöcskék gyülekeznek
a kristályhegyen, és vasárnapra
– előreláthatólag – teljesen elborítják az eget.
vegyünk magunkhoz esőkabátot
és védőüveget.