A debreceni református Kollégium egyik legkiemelkedőbb tanára, több tudományágban is a felvilágosodás képviselője, a híres Kántus énekkar alapítója, MARÓTHI GYÖRGY (Debrecen, 1715. június 18. – Debrecen, 1744. október 16.) debreceni tanulmányai befejezése után Svájcban, Németországban és Hollandiában tanult, közben Bázelben lelkészi oklevelet is szerzett. Tanulmányútja alatt megismerkedett a teológia legújabb áramlataival, a matematika és a csillagászat korszerű eredményeivel, a kísérleti fizikával. Nyelvtudását is fejlesztette: az addigra már ismert latinon, görögön és héberen kívül kitűnően megtanult németül, franciául, angolul és hollandul. Magas szintű zenei ismeretekre is szert tett. 1738-ban Debrecenbe visszatérve az ékesszólás (literatura elegantissima), a történelem és a matézis tanárává választották meg. A reáliák tanításához előadótermet és külföldi útjáról hozott kísérleti eszközökkel berendezett szertárat hozott létre; főként a csillagászati műszerek voltak jelentősek. 1739-40-ben, éppen a nagy pestisjárvány idején, alapította négyszólamú énekkarát, a máig működő, híres Kántust. 1741-ben elkészítette a felvilágosodás nevelési törekvéseit megvalósító Idea és Opiniones című tanügyi tervezetét, amely az egész XVIII. század folyamán megszabta a kollégium tanítási rendjét. 1739-ben megjelent Arithmeticá-ja ugyancsak a „század tankönyve” lett a számtan tantárgyban, egyszersmind megvalósítva a magyar nyelvű oktatás gondolatát. 1740-ben kiadta a zsoltárok pontos dallammal ellátott első verseit, kiegészítve egy magyar nyelvű zeneelméleti összefoglalóval. 1743-ban a többszólamú éneklés elterjesztésére A ’Soltároknak négyes Nótájik című munkáját jelentette meg, ugyancsak elméleti kísérő szöveggel.
Mindössze 29 évet élt, kollégiumi működése pedig csupán hat és fél évre terjedt – mégis évszázadokig terjedt a hatása. Tanártársa, a Kollégium könyvtárosa, Péczely József így szólt róla: „Századunk s a magyar nemzetnek ritka ékessége. A tudományoknak ebben a mi, debreceni iskolánkban fenntartója és megalapozója… ez a jellemére, tanultságára, külsejére egyaránt kiemelkedő ifjú.”
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990 [Tóth Béla])
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
