Sokoldalú, munkáiban sokféle stílusirányzatot ötvöző építészünk, LAJTA BÉLA (Óbuda, 1873. január 23. – Bécs, 1920. október 12.) oklevelét Budapesten szerezte, majd hosszabb ideig ösztöndíjjal külföldön bővítette ismereteit. Művészetének meghatározó elemei részben az utazásai során szerzett benyomások voltak, főként a középkori és reneszánsz alkotásokról szerzettek, másrészt hatott rá a magyar népművészet, amelynek tudatos kutatója volt és szenvedélyes fényképészként motívumokat gyűjtve járta az országot. A pályára való felkészülésről ő maga így írt: „Hazajöttem azzal a fogadalommal, hogy életemet annak az ideálnak megvalósítására szentelem, hogy itthon az építészetet magyarrá tenni segítsem.” Itthon Lechner Ödön volt meghatározó mestere; vele néhány munkán együtt is dolgozott. Később a népies és szecessziós elemek ötvözése helyett a finn és angolszász építészet letisztult stílusát, a nemes anyagokat előtérbe helyező példáját követte. Legfontosabb munkái 1908 és 1912 között készültek: első kiforrott alkotása a Kereskedelmi Iskola volt a Vas utcában; ez az alkotás világviszonylatban is jelentősen újat adott. Fő művének tekintik a Rózsavölgyi üzletházat a Szervita téren: tiszta, kiegyensúlyozott arányaival, kerámia burkolatú homlokzatával, szerkezetének megmutatásával a modern építészet egyik első remeke.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Vámossy Ferenc: Építészet. A századforduló három évtizede (részlet)
A Lechner-követők köréből emelkedett ki Lajta Béla, de közéjük tartozott kezdetben Málnai Béla is. Lajta a 20. század elejének egyik legjelentősebb alakja; külföldi tanulmányútja tanulságaként szervezte meg irodáját, és összeköttetései révén jelentős munkákhoz jutott. A századelő városépítészeti együttesei a konzervatívabb szemlélet talaján születtek. Lajta jelentős köz- és lakóépületei egyedi művek, csak egyik-másik vált városképző elemmé. Korai, magastetős, lechneri és angol hatást egyaránt hordozó épületei után (Izraelita Vakok Intézete, Mexikói út, 1905–1908 és a Szeretetház, Amerikai út, 1909–1911) Szervita (volt Martinelli) téri üzlet- és lakóháza (1911–1912), a Rózsavölgyi Zeneműbolt (berendezését Kozma Lajos tervezte) és Vas utcai iskolája (1909–1912, díszítőmotívumai ugyancsak Kozma Lajostól) mutatta fel azt a szemléletmódot, amely épületeit a chicagói és német eredményekkel rokonította, s a premodern szerkesztésmód fontos példáivá tette. Málnai Béla és Haász Gyula Nádor utcai Cseh–Magyar Iparbank épülete (1912–1913) e premodern – nagyvonalú és elegáns, mégis tárgyilagos és őszinte – formálásmód egyik legfontosabb példája.
A Schmidl-család sírboltja a pesti zsidó temetőben
(részlet)
A magyar szecesszió építésze a technika fejlődésének utolsó, még ártalmatlannak látszó órájában, a békeidők végén, amikor még nem volt nyilvánvaló, hogy ez a változás milyen iramban fogja kiűzni a világból a tradicionális gondolkodás értékeit, egy történelmi percre megpróbálta megállítani az időt.
A pesti Rákoskeresztúri zsidó temetőt 1891-ben nyitja Európa akkor legnagyobb zsidó hitközsége és a Főváros. Freund Vilmos tervező a temetőfalak mentén családi sírboltokat javasol. Később, 1903-ban árkádsír-pályázat következik, ezt Lajta (Leitersdorfer) Béla nyeri. Tervében a paralel épülő Schmidl-sírbolt formáját sorolja – ugyancsak kerámiaborítással. A századelőn a magyar gazdasági csodának vége: az árkádsor sem épül meg. A módos modern magyar zsidóság már nem tud olyan varázslatos és egységes temetőképet kialakítani, mint a francia, itáliai vagy a spanyol polgárság korábbi sírkertjei. De egy-egy remekmű, amilyen a Schmidl- vagy a Gries-sírbolt, mégis megszülethetett. Zsolnay-kerámia és -mozaikdíszítésük miatt ezek originális művek. Kis volumenű munkák, mégis a sajátos magyar szecesszió csúcsait jelölik – elmaradó nagy állami feladatok helyett.
