A mellkasi betegségek szakértője, a gyógyfürdők fejlesztésének szószólója, a tüdőbeteg-gondozó intézményrendszer kezdeményezője, KORÁNYI FRIGYES (Nagykálló, 1827. december 10. – Budapest, 1913. május 19.) medikusként 1848-ban a márciusi ifjak egyike volt. Orvos- és sebészdoktorrá a bécsi egyetemen avatták 1851-ben. 1852 és 1864 között szülőföldjére száműzték, ahol egy idő után Szabolcs vármegye főorvosa lett. 1864-től idegorvosi gyakorlatot folytatott a Rókus kórházban és idegkórtani magántanár lett. Érdeklődése a belgyógyászat felé fordult és 1889-től az I. számú Belklinika élére került. A kiegyezés után az Orvosi Kar egyik szervezője és irányítója lett. A belgyógyászat számos területével foglalkozott, de első sorban a fertőző betegségek és a mellkasi bajok szakértőjének tartották. Magyarországon ő egészítette ki elsőnek a fizikális diagnosztikát laboratóriumi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokkal. Felismerte a tbc népbetegség jellegét; ő volt a szanatóriumi elkülönítés és kezelés kezdeményezője. A balneológia fejlesztését is szorgalmazta, felismerte a gyógyvizek széles körű hasznosításának lehetőségét. Fő műve az 1894 és 1900 között megjelent hatkötetes belgyógyászati kézikönyv, melynek – Bókay Árpád és Kétly Károly mellett – egyik szerkesztője volt. Ő írta a hastífuszról, a bélben található élősködőkről, a májbetegségekről és a tüdő megbetegedéseiről szóló fejezeteket.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
